Az év első hónapja már is repült, visszatekintésünkben azonban újra nyitjuk „az összezárt időt”, ahogy Markó Béla fogalmaz Mind kevesebb című versében, melyet a Kortárs folyóirat januári számában olvashatnak.
„Mert a sötétben többször is kinyílik
az összezárt idő. Mély szakadék
az úton. Mind kevesebb tartalék.
Már rosszul alszom. Megébredek mindig.
Villanyt gyújtok. Előbb fecskének tűnt.
Denevérszárny csupán. Az életünk.”
Markó Béla: Mind kevesebb
Valóság és fantázia, komédia és tragédia, társadalmi reflexió és személyes sors, kiégés és motivációkeresés, gyászfeldolgozás és művészetterápia, örökölt minta és újjászületés, bújócskazsoltár és csendeskönyv, bibliai témák és játékkultúra, üdülőtelep és remeteélet, simogatás és elmerülés, virágzás és tengelicemadár, a rügyező élet és a vég kettőssége mind a Kortárs Online januári kínálatában. Fogadják rövid visszatekintésünket szeretettel:
• A Kortárs folyóirat gyerekirodalmi kritikapályázatára érkezett írások közül kiválasztottunk néhányat, amelyek díjban ugyan nem részesültek, de izgalmas, egyedi szempontrendszerük okán érdemesnek éreztük őket a megjelenésre. Ezek közé tartozik Halmai Tamás Miklya Zsolt: Napszellő, holdpaplan – Bújócskazsoltárok című gyerekverskötetéről, valamint Puszta Zsófia Anna Szinvai Dániel: álmomban az eső című könyvéről írt kritikája.
• Kunyik Kinga a Szentendrei Régi Művésztelep Örökölt minták című kiállításáról küldött beszámolót. Hlavacska András a kiégés és a motivációkeresés játékmechanikáit vizsgálta a Rue Valley című videójátékban, Szakács Tibor Dominik pedig a görög mitológia kortárs aktualitásáról értekezett a Hades II című videójátékban.
• Péter Zoltán a Szegedi Nemzeti Színház Don Pasquale-előadásáról, Petri Flóra a Budaörsi Latinovits Színház Mindent anyámról című előadásáról, Lubianker Dávid a Hamnet című filmről írt kritikát.
A KO-on már 2021 óta jelen van a Cybertext rovat sok-sok írással, amelyben korunk egyik fontos, tömegeket vonzó kulturális jelenségével, a videójátékokkal, illetve a tágabb értelemben vett játékkultúrával is foglalkozunk. Beszélgetés Krek Norberttel, a rovat egyik szerkesztőjével.
A magánynak és a Társ hiányának fájó csendjét ellenpontozó filmszerű versek. Kiváló és személyes esszéjében Ekler Andrea a 2025. október 19-én elhunyt Ágh Istvántól a költő Már soha senki című utolsó verseskötetének recenziójával búcsúzik.
Út, napszak, virágzás, az értelemkeresés küzdelme – Markó Béla különböző verstémái mind a véget közelítik meg, majd megtorpannak előtte. Az utolsó pillanatba sűrűsödik a rügyező élet és a vég kettőssége.
Gvárdián Ferenc budaörsi szobrász 2023 óta ismét fest. A művészt eddig is foglalkoztató vallási és biblikus témák térbeli formák helyett most több évtizednyi szünet után színes víziókként tárulnak elénk.
Egy ingerszegénynek tűnő üdülőtelep lakóinak történetekben gazdag életútjaiba nyújt bepillantást Ács Margit elbeszéléssorozata. A Remeték valójában nem puritán emberek története, hanem a hétköznapi élet drámaiságában csendet keresőké.