Időtálló korszerűség – Interjú Dobri Imrével, a Kortárs Online vezető szerkesztőjével

A Kortárs Online 2011 óta, idén immár tizennégy éve működik – lassan kijárja az általános iskolát. Mindeközben az online világ és az olvasói szokások is jelentősen megváltoztak. Hogyan tudjátok megőrizni a KO eredeti értékeit, miközben próbáltok lépést tartani a korral?

Művészeti és kritikai portálként a helyzetünk kettős, hiszen nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy megőrizzük saját értékeinket és elveinket, miközben lépést kell tartanunk az online tér és az olvasói szokások felgyorsuló változásaival. Egyrészt óriási lehetőség számunkra, hogy az emberek egyre több és több időt töltenek olvasással, weboldalak és közösségi médiumok tartalmait böngészik reggeltől estig, mindenki zsebében-kezében ott lapul a kis fekete képernyő, amelyen keresztül bennünket is egy kattintással elér. Azonban el kell fogadnunk azt is, hogy ez az online nézelődéssel és olvasással töltött idő valójában teljességgel felszínes, kapkodó, ráadásul leginkább a közösségi média algoritmusai által irányított tartalmakra vagy éppen tartalom nélküli mémekre, gegekre, végső soron puszta impulzusokra irányul.

Egy másik tendencia az eredetiség elmosódása, a szerzőiség eltűnése. A mesterséges intelligencia segítségével bármiről lehetséges tetszőleges terjedelmű szövegeket létrehozni a világhálón fellelhető információk összesöprésével vagy kulturális hírek esetében sajtóközlemények összeollózásával, de ezek továbbra is sablonos közhelykupacok lesznek csak. Mi ezzel szemben a szerzőinkkel való szoros együttműködésre, a szerzők és szerkesztők közös műhelymunkájára építünk, ami ugyan időigényes feladat, viszont eredeti és minőségi cikkeket tudunk publikálni.

Ebben a folyamatosan változó térben továbbra is szeretnénk felmutatni a művészeti jelenségek megértésének összetett folyamatait, amelyeket nem lehet egyszavas vagy egymondatos posztokra leegyszerűsíteni.

Az egyes műalkotások széles kontextusának bemutatása elmélyült gondolatmenetet és koncentrált olvasást igényel, ami szembemegy az online világ kínálta könnyen befogadható impulzuskínálattal, de számunkra kiemelten fontos a kritikai gondolkodás, amely nemcsak párbeszédre tud lépni tárgyával, hanem közös gondolkodásra tudja hívni olvasóját. Tudatában vagyunk és vállaljuk, hogy mindezzel némileg ódivatúak maradunk, de szerencsére nekünk nem is kell semmilyen divatot követnünk, tömegigényeket sem kell kielégítenünk. Viszont meggyőződésünk, hogy számos, a kultúra és a művészetek iránt érdeklődő olvasó velünk együtt többre kíváncsi, mint az egy kaptafára készült instant ítéletek gondolattalansága.

Ez felveti annak a kérdését is, hogy mi számít éppen korszerűnek?

A korszerűség számunkra nem a szezonális trendeknek és divatos szlogeneknek való megfelelési kényszert jelenti, hiszen ezek egyrészt nagyon hamar avulnak, másrészt általában végtelenül leegyszerűsítőek. Sőt, éppen ellenkezőleg, azt szeretnénk cikkeinkben megmutatni, hogy a kortárs kultúra saját hagyományaiból kiindulva és új formákon, új művészeti nyelveken keresztül milyen összetett kritikai olvasatát tudja nyújtani a bennünket körülvevő valóságnak.

A korszerűségünk tehát nem a külsőségekben rejlik, hanem a kortárs kultúrával való kritikai együttgondolkodásban.

A mai média például a figyelemgazdaság jegyében kizárólag a lehető legtöbb kattintás elérésére törekszik, ezért csakis az akár mesterségesen felfújt rapid szenzációk érdeklik, mivel primer érzelmi reakciók kiváltását akarja elérni, nem azt, hogy bármiről elgondolkodtasson. Ezért lassan mindegyik fórum ugyanahhoz a bulvárközépszerhez igazodik, és közben egyre jobban infantilizálódik. Emellett a keresőmotorok és közösségiplatform-algoritmusok mind kvantitatív számítási alapon tálalják az információkat, a minőséget nem tudják mérni, sem értelmezni, csak azt, hogy melyik posztra voltak kíváncsiak a legtöbben, és ezt sorolják maguk is előre. Ezzel egy teljességgel hamis és sematikusan leegyszerűsítő képet mutatnak a minket körülvevő világról.

Mi szintén ugyanebben a térben vagyunk jelen, ennek ellenére mégsem ezzel kell versenyeznünk, hanem a kulturális élet sokszínűségéből válogatva megmutatni, hogy a művészetek mennyivel sokrétűbb értelmezését adják a világunknak, mint a végtelenül leegyszerűsítő bulvármédia termékei. Nem biztos, hogy minden esetben, mondjuk, az éppen aktuálisan legnevesebb kiállításról vagy színházi bemutatóról írunk, azonban mindig olyan művekről, előadásokról és jelenségekről szólunk, amelyek valamilyen szempontból érdekes kérdéseket ébresztettek bennünk az adott időszakban. Mindennek van számunkra egy különösen fontos hozadéka, hogy a cikkeink többsége akár évek távlatából sem veszíti el frissességét és érvényességét. Az olvasóink megjelenési idejüktől függetlenül újra és újra felkapják őket, mivel a hiteles gondolatmenetek nem avulnak. Sőt, az írásaink éppen a gondolatgazdagságuk és hitelességük miatt tudnak korszerűek maradni hosszú távon is. Máshogy fogalmazva, számunkra csak az időtálló korszerűség jelent igazi értéket. Ezt mutatják az elemzési számaink is, amelyekből kiderül, hogy két vagy három évvel ezelőtti cikkeink is magas olvasottságot tudnak elérni napjainkban.

A KO indulása óta számos látványos változást éltünk meg az online térben, elég csak a közösségi média előretörésére gondolnunk. Sok technikai változás az olvasó számára részben láthatatlan, egy ilyen portál működtetésében mégis kikerülhetetlen. Hogyan tükröződnek a KO-n az online tér változásai?

Az utóbbi másfél évtized újdonságaira több szempontból is reflektálnunk kellett, ráadásul ezek a változások nemcsak viszonylag gyorsan jelennek meg az életünkben, azaz hamar választ kell találnunk rájuk újra és újra, hanem folyamatosan történnek körülöttünk. Akadnak olyan technikai kérdések, amelyek valóban megkerülhetetlenek. Ilyen például a megjelenésünk finomhangolása különböző mobileszközökre vagy a keresőmotorokra való optimalizációk kihívásai. Az előbbi fontossága ma már nem kérdőjelezhető meg, és figyelemmel kísérve az olvasói szokások megváltozását is, azt látjuk, hogy az olvasók túlnyomó része a saját telefonjának tenyérnyi kijelzőjén böngészi cikkeinket.

A KO dizájnja és grafikai megjelenése évek óta állandó, és nagyon jó visszajelzéseket kapott, azonban a betűmérettől kezdve a szövegek tagolásán át a képekig és a beágyazott videók megjelenítéséig időről időre újra kellett hangolnunk a legelterjedtebb mobilképernyő-méretekre, és figyelembe kellett vennünk az érintőképernyős navigáció módszereit is. Ehhez hozzátartozik az oldal reszponzivitásának javítása, azaz a lehető leggyorsabb betöltési idő elérése. A keresőmotorok algoritmusainak szempontjait pedig azért fontos figyelembe vennünk a cikkeink szerkesztése során, mert hiába publikálunk értékes tartalmakat, ha nehezen találnak rá az adott téma iránt érdeklődők.

Ezek a feladatok a hagyományostól eltérő szerkesztői figyelmet igényelnek, és akkor lesznek sikeresek, ha az olvasó számára fel sem tűnnek.

A harmadik, és talán a számunkra legérdekesebb kérdés az olvasói szokások megváltozása, amelyet már az előbb is érintettünk, de most egy másik aspektusra gondolok. Említettem a mobileszközökön való böngészést, amely ma már teljesen természetessé vált, és minden bizonnyal ennek az interjúnak a sorait is a saját telefonján görgeti éppen a kedves olvasónk. Viszont az oldalunkra kattintók az esetek többségében nem feltétlenül olvasnak végig egyhuzamban egy-egy cikket, hanem belelapoznak, majd visszatérve egy-egy részre, külön-külön olvassák az egyes alfejezeteket vagy bekezdéseket. Ezért különösen fontos a tagolás, a kiemelések és az alcímek szerepének átgondolása ebből a szemszögből.

A tisztán technikai kérdéseken túl persze az online közösségi csatornák előretörését ugyancsak követnünk kellett, így építettük fel a közösségi médiabeli jelenlétünket elsősorban a Facebookon és az Instagramon. Ezek egyre fontosabbá váltak abból a szempontból ugyancsak, hogy a legkülönbözőbb érdeklődési területű közösségekkel – az operarajongóktól a szerepjátékosokig – célzottan tudjuk megismertetni a tartalmainkat. Ahogy Thimár Attila főszerkesztőnk is említette évkezdő interjújában, új műfajokat és csatornákat is kipróbáltunk, mint az elmúlt évek podcastsorozata a YouTube-csatornánkon. Ezzel azt a közönséget szeretnénk megszólítani, akinek nincs ideje vagy lehetősége egy-egy hosszabb írás átolvasására, azonban bármikor meghallgathat minket.

A KO összművészeti portálként határozza meg magát, és öt alapvető művészeti területről közöl kritikákat. Fontos-e, illetve érvényes-e napjainkban ez a megközelítés, a külön rovatokban való gondolkodás?

A Kortárs folyóirat irodalmi és művészeti lap, az online portálunkon azonban ezek mellett zenéről, filmről és színházról is írunk, mivel a kortárs kultúra egészelvűségében gondolkodunk. Manapság ugyan meglehetősen ritka az átjárás a különböző művészeti területek között, viszont a kultúra iránt fogékony olvasók továbbra is kíváncsiak a legkülönbözőbb művészeti alkotásokra és jelenségekre. Külön figyelmet fordítunk a rétegműfajokra, és célzottan keressük az ő közönségüket is, de azt látjuk, hogy közöttük is van átjárás és nyitottság. Például egy operarajongót éppúgy érdekelhetnek a krimik, mint egy, a kortárs művészetet követő olvasót az animék kérdései.

Ami érdekesebb számunkra, hogy egyes korosztályok érdeklődése mennyivel zártabb: ahogy az idősebb olvasók kevésbé érdeklődnek az újabb műfajok és jelenségek iránt, úgy a fiatalok szintén sokszor csak a saját korosztályukból való szerzőket olvassák. Ehhez kapcsolódva persze vannak kifejezetten örömteli tendenciák is, például, hogy a fiatalabb korosztályból egyre többen olvasnak könyveket, sőt a könyvpiac igen jelentős részét teszi már ki az ifjúsági és gyermekirodalom. A kínálat óriási, viszont szinte teljességgel hiányzik az a fajta felkészült és őszinte kritika, amely segíteni tudná például a szülőket abban, hogy a gyermekirodalmi túlkínálatból mi a valóban értékes. Pedig számos ilyen könyv jelenik meg, csak sokszor háttérbe szorulnak a marketingzajban. Erre is próbálunk válaszolni az ifjúsági és gyermekirodalmi cikkeinkkel, ahogy a Kortárs folyóirat is tematikus számokat szentel ennek a témának, sőt, a folyóirat idén ősszel egy gyerekirodalmi kritikapályázatot is meghirdetett, melyre még szeptember 20-áig várunk pályaműveket.

Számunkra elsődlegesen az fontos, hogy milyen kérdéseket vetnek fel az alkotások és művészeti jelenségek, valamint hogy milyen kontextusban tudjuk ezeket értelmezni.

A témákat nem határoljuk be, nyitottak vagyunk minden kortársi kulturális jelenségre. Csak hogy néhány kiragadott példát említsek, az utóbbi időszakban írtunk a Barbie című filmről a marketingfilmek kontextusában, Lady Gaga és a Louvre együttműködéséről a legújabb múzeumi tendenciák kapcsán vagy a divat és a képzőművészet közötti hidakról, de komolyzenéről és rapszövegekről, elfeledett klasszikusokról és kortárs krimikről, az immerzív kiállítások térnyeréséről és a legújabb színházi bemutatókról éppúgy, mint akár cybertextsorozatunkban a videójátékok esztétikai kérdéseiről.

Ebből fakadóan a KO kínálata akár kaleidoszkópszerűnek is tűnhet, de az olvasó eligazodását segítjük a rovatos felosztásunk megőrzésével, és a különböző témaláncsorozatok kibővítésével. A már említett gyermek- és ifjúsági, valamint a cybertextsorozat mellett régóta fut az elfeledett klasszikusokat újraolvasó Leporoló című irodalmi cikksorozat, de a női képzőművészek kiállításainak kérdésfeltevéseiről is rendszeresen szólunk. Legutóbb Halper László a huszadik századi szórakoztató zene történetéről indított cikksorozatot a ragtime-tól az új hullámig. Az egyik legsikeresebb ilyen témaláncunk pedig a filmszakmai interjúk sora, amelyekből 2024-ben egy válogatáskötetet is meg tudtunk jelentetni Csapó! Szakmák a film mögött címmel. Ebben az egyik legkurrensebb kreatív iparág szakmai hátterét igyekszünk megmutatni a helyszínkeresőtől az intimitáskoordinátorig.

Ebből a nagyon rövid felsorolásból is látszik, hogy egy nyitott érdeklődésű műhely vagyunk, ahol csakis a felvetett szempontok érdekessége és a cikkek minősége számít. A KO ezáltal immár egy rendkívül sokszínű és gazdag kulturális gyűjteménnyé nőtte ki magát, amely minden művészeti területen hangsúlyos lenyomatát őrzi az elmúlt másfél évtizednek.

Milyen sajátos többletet tud a KO az egyes kritikákban érvényesíteni? Hogyan férnek meg a hosszabb lélegzetvételű elemzések a magazinjelleggel, és hogyan viszonyultok a konkurens portálokhoz? 

Ebből a szempontból szintén kettős feladatot vállaltunk magunkra a KO működtetése során: számunkra elsődleges a tartalmi minőség, azaz, hogy széles kontextusokat felvázoló, elemzői mélységű kritikákat jelentessünk meg, azonban mindent elkövetünk az elsődleges olvasói élményért is. A nagyobb terjedelmű cikkeink mind alkalmat adnak arra, hogy bővebben mutassuk be egyes kulturális jelenségek és művészeti alkotások összefüggésrendszereit – milyen hagyományból táplálkoznak, hogyan viszonyulnak a szerzői életművekhez és milyen kortársi mezőben helyezkednek el –, hiszen ezek nélkül nem lehetséges megérteni valós helyzetüket és értékeiket sem.

Kritikáinkban nem ítélkezni szándékozunk, hanem a művek hátterét is felvillantva a megértésükre törekszünk.

Egy másik kérdés a gyorsaság, ami kiemelten fontos a legtöbb kulturális magazin számára, mivel a keresők is általában ezt preferálják. Mi azonban az effajta versenyben nem tudunk és nem is szándékozunk részt venni, hanem inkább a hiteles, alapos és gondolatébresztő megszólalásokkal szeretnénk kitűnni. Ehhez szorosan hozzátartozik a nyelvi igényesség, a tartalom megfogalmazásának színvonalassága. Ezért minden cikkünk több szerkesztési körön megy át, és ahogy már említettem, a nálunk megjelenő kritikák a szerzők és szerkesztők közös műhelymunkája során nyerik el publikálásra kerülő kiforrott formájukat.

Beszélgetésünk elején kitértünk már az olvasói szokások megváltozására, valamint informatikai és technikai témákra is. Ezeken túl mi a legnagyobb kihívás, amivel a KO-nak szembe kell néznie?

A kihívást számunkra az jelenti, hogyan találunk egymásra, azaz hogyan tudjuk eljuttatni az értékes tartalmainkat az érdeklődőkhöz, akik figyelmét mindeközben nagyon hatékonyan terelgetik a legkönnyebb ellenállás, azaz a gondolkodásról való lemondás irányába a világháló kifinomult algoritmusai. Hogy egy plasztikusabb képpel éljek, az olvasóra zúduló végtelen képözön fényfüggönyét úgy kell áttörnünk, hogy ne csak egyszerűen felkeltsük a figyelmét, hanem valódi közös gondolkodásra inspiráljuk. Ez azonban már az olvasótól is külön energiát igényel, hiszen kritikai gondolkodásunkkal jóval többet kínálunk, mint egyfajta szellemi wellness pezsgőfürdő-langymelege. Arra biztatjuk az olvasót, hogy tartson velünk, hátha fel tudunk mutatni számára olyan új szempontokat, amelyek alapján teljesen más szemszögből látja a műveket vagy jelenségeket, és ezzel ő maga is gazdagodik majd.