Nézzünk a maszk mögé! – Interjú Balla Rita maszkmesterrel

Hogyan kerültél filmes környezetbe? Kérlek, mesélj az első munkádról!

A gimnáziumi évek alatt foglalkoztatott az emberi szépség témája, ezért az érettségit követően egy mesterfodrásznál kezdtem tanulni. Aztán olvastam egy izgalmas cikket a maszkmesterségről, ennek hatására sminktanfolyamra is jelentkeztem. Olyan szakemberré szerettem volna válni, aki átfogóan ért a hajhoz és a sminkhez, így képes vezetni egy csapatot. 1996-ban Hámori Tamás, a Magyar Televízió főgyártásvezetője révén kerültem be a Kisváros című bűnügyi sorozatba. Öt évet dolgoztam benne, eleinte tanulóként, majd az utolsó két évben maszkmesterként. Több mint háromezer szereplő fordult meg a forgatásokon, köztük Magyarország legnagyobb színészei. Óriási lehetőség volt, hogy a karrierem elején ilyen közegben szerezhettem tapasztalatot.

Hol húzódik a határ a sminkesek és a maszkmesterek munkája között?

A maszkmester a szereplők kinézetét tervezi meg. Minden egyes alkalommal készítenem kell egy moodboardot, amin bemutatom, hogyan képzelem el a karaktereket. Ezen szerepel a színvilág, stílusok, egyéb leírások. Erről egyeztetnem kell a rendezőkkel, producerekkel, akiknek a visszajelzése alapján véglegesítek. A sminkesek az instrukcióim alapján dolgoznak. A vezető sminkes (key of makeup) és vezető fodrász (key of hair) szerepe különösen fontos, hiszen ők a szemeim a forgatáson, ha nem vagyok jelen. Dokumentálniuk kell az anyagot minden egyes felvétel előtt és végén, feljegyezni a dátumot, illetve azt is, hogy az adott kinézet melyik jelenethez tartozik. Ez azért elengedhetetlen, mert előfordul sok esetben, hogy az adott jelenethez majd csak hetekkel, hónapokkal később forgatjuk a jelenet ellenoldalát, így fontos része a munkánknak a dokumentálás a kialakított karakterek újraalkotásához.

Hogyan kerültél a nemzetközi színtérre?

A nemzetközi produkciók a 80-as, 90-es években kezdtek megjelenni Magyarországon. Ebben nagy szerepe volt Vitrai Júlia maszkmesternek, aki elnyerte a külföldi produkciók bizalmát Magyarország számára. Engem először 2010-ben kerestek föl Angelina Jolie A vér és méz földje (In the Land of Blood and Honey, 2011) című filmjéhez mint kisegítőt. Ez azt jelenti, hogy a statisztérián kellett dolgoznom. Ezt megelőzően 2004-től vezető sminkesként dolgoztam egy nemzetközi televíziós vállalatnak Budapesten, ahol napi tévéjátékokat gyártottunk több mint harmincöt országba.

Dolgoztál a Végtelen víztükör (Infinity Pool, 2023) című horrorisztikus sci-fin is – mi volt a feladatod az itteni munka során?

Makeup designernek kértek fel a produkcióhoz egy horvát kollégával együtt, ám váratlan egészségügyi problémái miatt végül az utolsó hónapra a teljes munka rám maradt. A legtöbb színész kinézetének megtervezéséért én feleltem, többek között Mia Goth sminkjéért is.

A Stranger (Fremmed: Det første opgør, 2025) című dán filmben személyi sminkesként és fodrászként dolgoztál Angela Bundalovic mellett. Milyen volt egy főszereplő megjelenéséért felelni?

Angela személyi smikesévé, illetve fodrászává a forgatás megkezdése után két héttel váltam, mert ő átfogóbb figyelmet igényelt. Nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk.

Fontos kiemelni, hogy a munkánk nem csupán arról szól, hogy elkészítjük a sminket vagy frizurát, hanem bizonyos tekintetben pszichológusok is vagyunk: érzelmi intelligencia és jó nyelvtudás szükséges ahhoz, hogy bizalmasává váljunk a színészeknek.

Hogyan zajlik a maszkmesteri munka egy nagy költségvetésű produkcióban, mint amilyen a Hunyadi-sorozat (2025)? Milyen speciális smink- és maszktechnikákat kellett alkalmazni?

A kezdetektől tudtuk, hogy a forgatás hat hónapos előkészülettel több mint egy évet fog igénybe venni, így Kriskó Ancsa maszkmesterrel közösen vállaltuk el ezt a csodálatos feladatot. Mivel Ancsa csak szeptember végén tudott csatlakozni, a teljes előkészítést, a dizájn megtervezését én végeztem. Elsősorban ikonképeket, festményeket vettünk alapul, de egy történelmi szakember is segítette a munkát. Arra is figyeltünk, hogy a karakterek megjelenése a mai szem számára is befogadható legyen, hiszen a hiteles, korabeli ábrázolás nem feltétlenül esztétikus. Rengeteg sebet és sérülést kellett elkészítenünk – még fanszőröket is gyártattam.

A történet harminc évet ölelt fel, így tizenhárom színészen kellett háromfázisú öregítést végezni. A legizgalmasabb feladatot Mara karaktere jelentette, akinek öt különböző megjelenést kellett megalkotnunk. Ehhez nemzetközi és amerikai technikákat használtunk; különböző ráncpaneleket, továbbá speciális sminkelési eljárásokat. Mindezek fenntartása a nyári hőségben külön kihívást jelentett, illetve komoly anyagismeretet követelt.

Milyen lehetőségei vannak ma Magyarországon egy maszkmesternek? Milyen területeken, inkább színházban vagy televízióban tud elhelyezkedni?

A sminkes tanfolyam elvégzésekor felvázolták a lehetőségeket. A színház világa nagyon vonzónak tűnt, de végül a tévé és film irányába sodort az élet, amit egyáltalán nem bántam meg. Előfordul, hogy akár tizennégy-tizenöt órákat dolgozunk egy forgatási nap, de minden pillanat izgalommal teli, és valami újat hoz az életedbe.

Egyre gyakoribb, hogy a fiatalok drága, külföldi képzéseken vesznek részt, amelyek csak alapismereteket nyújtanak. Ezzel szemben fontosabbnak tartom, hogy a hazai, tapasztaltabb szakemberek adják át a tudásukat a következő generációnak. Attól, hogy valaki megkapja a sminkes képesítését, még nem lesz szakember. Húsz év tapasztalat után mondhattam el, hogy magabiztosabbá váltam.

Mind a mai napig kicsit kívülállója vagyok a szakmának, mert mindent autodidakta módon tanultam meg, nem voltam semelyik idősebb maszkmester fegyverhordozója.

Viszont igazán szerencsésnek mondhatom magam, mert sok nemzetközi, amerikai sztárral megadatott dolgoznom, köztük Brad Pitt-tel, Matt Damonnal. Vágyom még, hogy összehozzon a sors Leonardo DiCaprióval, és akkor elmondhatom, hogy mindhárom kedvenc férfi színészemmel dolgoztam már.

Hol találkozhatunk a neveddel legközelebb a stáblistán?

Tavaly kaptam egy csodálatos felkérést a Maigret-sorozattal kapcsolatosan, ahol hair and makeup designerként dolgozhattam. A korábbi adaptációk jellemzően a 40–50-es évek hangulatát idézték, de ezúttal a történetet a jelenkorba helyeztük. Az első forgatókönyv alapján kellett moodboardot készítenem, még azelőtt, hogy a színészek kiválasztása megtörtént volna. Természetesen sokkal könnyebb egy már ismert archoz tervezni, de ebben az esetben teljesen szabad kezet kaptam. Ez a projekt azért is különleges számomra, mert az általam alkotott koncepció alapján válogatták a szereplőket. A forgatás részben Magyarországon zajlott, és hamarosan bemutatásra kerül először Amerikában, majd remélhetőleg Európában is.

Van olyan projekt, ami még várat magára, és nagyon szeretnél benne részt venni?

Minden vágyam egy 20-as évekbeli fekete-fehér filmben részt venni, és újraalkotni az akkori szépségeket.

Korábbi interjúink a filmes szakmákat bemutató sorozatban:

„Jó érzés a színészeket biztonságban tudni” – Interjú Kurucz Marion intimitáskoordinátorral

Négylábúak a vásznon – Interjú Halász Árpád filmes állatkoordinátorral

„Jobb a helyszínen, élesben éleset húzni!” – Interjú Kisteleki Márton focus pullerrel

„Mindig kitéptem a Pesti Estből a filmplakátokat, annyira magukkal ragadtak” – Interjú Sós Zoltán filmes plakátművésszel

„A legfőbb feladat, hogy segítsük a nézőt saját vizuális dramaturgiai eszközeinkkel” – Interjú Kovács László coloristtal

Beszereznek bármit, ami gurul, úszik vagy repül egy filmben – Interjú Bánó Péter játszóautó-koordinátorral

„A tehetség itt mindössze tíz százalékot számít, a többi kemény meló” – Interjú Fritz Zoltán art directorral

„Ha mással foglalkozom épp, ez akkor is az identitásom meghatározó része” – Interjú Muhi Zsófiával a casting director szakmáról

„Az embernek mindig megdobban a szíve, amikor egy film új kihívások elé állítja” – Interjú Benyó Zoltán VFX-supervisorral

„Nehéz meggyőzni egy ismeretlent, hogy beengedjen fotózni a lakásába” –Interjú Bakos Gergő helyszínkeresővel

„Az én feladatom, hogy megszülessen a döntés a néző fejében, és beüljön a moziba” – Interjú Bedő Barna trailerkészítővel

„Mindig véresen komolyan veszem, hogy a lépésekkel karaktert adjak a színészeknek” – Interjú Győri Balázs zörejművésszel

„Mindenkire egyformán oda kell figyelnem, hogy a gépezet működni tudjon” – Interjú Nemes-Jeles Veronikával

Filmes szakemberek a tűzvonalban – Interjú Gonda Zsolt fegyvermesterrel

„A zenének minden esetben a képet és a narratívát kell kiszolgálnia” – Interjú Kalotás Csaba zeneszerzővel

„A vágó füle, szeme és szája vagyok” – Interjú Szigeti Krisztina naplóvezetővel

„Olyan a filmes világ, mint egy kis Tesz-Vesz város, ahol mindenki megtalálja a helyét, aki szereti ezt a pályát” – Interjú Lányi Eszterrel a filmes szakemberképzésről

„Amikor azt mondják, »Tessék!«, minden megszűnik létezni, csak a feladatra figyelsz” – Interjú Piroch Gáborral a kaszkadőrszakmáról

„A hangok titkos élete” – Interjú Zányi Tamás hangmesterrel

„A standfotós egy mázlista outsider” – Interjú Szabó Adrienn standfotóssal

„Volt, amikor élőben figyeltem meg, hogy néz ki egy halott” – Interjú Pohárnok Iván maszkmesterrel

„Régen mindig odamentem a vágóhoz, és az utolsó képkockákig küzdöttem” – Interjú Pohárnok Gergely operatőrrel

Hivatásos veszélykeresők – Interjú Gulyás Kiss Zoltán és Bács Péter kaszkadőrökkel

„Ez a szakma nem adja könnyen magát” – Interjú Lemhényi Réka vágóval

„Addig írj, amíg működni nem kezd a sztori!” – Interjú Hegedűs Bálint forgatókönyvíróval

„Képek használati utasítás nélkül”– Interjú Pater Sparrow látványtervezővel

„A színpad mindennek az alfája és ómegája” – Interjú Csőre Gáborral a magyar szinkronszakmáról