„A buddhizmus nélkül nagyon nehéz lett volna elkészíteni ezt a filmet” – Interjú György-Kessler Mártával, a Találkozás a Buddhával rendezőjével

Nagyváradon születtél és nőttél fel. Hogyan találkoztál a buddhizmussal?

1986 körül egy rockkoncert után hallottam először egy közeli ismerőstől, hogy léteznek tanítások a tudat szabadságáról. Erdélyben a Ceaușescu-diktatúra alatt a nemzedékem számára fontos kérdés volt, hogy mi az élet értelme, mi az igazság. Meghatározóak voltak a szellemi értékek. Nagyon izgalmasnak találtam a buddhista tanításokat. Néhány évvel később, amikor Budapestre költöztem, hallottam, hogy Ole Nydahl előadást tart a fővárosban, és volt szerencsém találkozni vele. 

Eredetileg színésznőnek készültél és gyógytornász a szakmád. 2014-ben jelent meg az első dokumentumfilmed, a Hannah – A buddhizmus útja Nyugatra. Hogyan vezetett a buddhizmus iránti érdeklődésed a dokumentumfilmezéshez?

Jól ismertem Hannah Nydahlt, Láma Ole feleségét. Rendkívül inspiráló személyiség volt. Miután elhunyt, rengetegen kérdeztek az életéről. Gondolkodtunk, hogy jó lenne valahogy megőrizni az emlékét. Mindig nagyon érdekeltek az élettörténetek. Így jött az ötlet, hogy készítsünk Hannah-ról egy életrajzi dokumentumfilmet producer- és rendezőtársammal, Adam Pennyvel. 

A Hannah után miért érezted úgy, hogy van még egy történet, amelyet mindenképpen el szeretnél mesélni ebben a témában?

Amikor világszerte utaztunk a filmmel, óriási sikert aratott. Azt vettük észre, hogy szinte mindenki érdeklődött a téma iránt, függetlenül attól, hogy buddhista volt, vagy sem. Kíváncsiak voltak, ki az a 16. Karmapa, mi a tibeti buddhizmus, és hogyan kapcsolódik a mi nyugati életünkhöz, valamint többet szerettek volna tudni Láma Oléról is. Úgy döntöttünk egy nemzetközi filmes csapattal, hogy készítünk még egy dokumentumfilmet a témáról. 

A Találkozás a Buddhával 16. Karmapa buddhista vallási vezető és a dán Láma Ole (Ole Nydahl) találkozását mutatja be, aki meghatározó szerepet játszott abban, hogy a tibeti buddhizmus Karma Kagyü hagyománya széles körben ismertté váljon Európában és a nyugati világban. Hogyan tekint vissza a Karma Kagyü közösség a 16. Karmapa és Láma Ole kapcsolatára?

A tanító-tanítvány kapcsolat nagyon régi hagyomány a buddhizmus Karma Kagyü vonalán belül, és valószínűleg nem csak ott. Buddha óta nagy szerepe van annak, hogy hogyan adják át a tudást hiteles módon a tanítók a tanítványoknak. Az autenticitás nagyon fontos a buddhizmusban, mert magában hordozza az erőt és a biztonságot. 

16. Karmapa és Láma Ole viszonya bár személyes kapcsolat, de valójában az átadásról, nyitottságról szól, arról, ha valaki nyitott a tudat természetéről szóló tanításokra, akkor bármilyen élettörténet áll is mögötte, képes ezeket elsajátítani és továbbadni másoknak. 

Ez a találkozás azért érdekes, mert a buddhizmus évszázadokon át csak Tibetben volt elérhető, és egy kicsit misztikus vallásnak tűnt. A kínai megszállás alatt rengeteg láma elmenekült Tibetből, így tudtak találkozni velük a nyugati népek, főleg a hippinemzedék tagjai, mint például Láma Ole és felesége. Ez a találkozás Nyugat és Kelet kapcsolódását is jelképezi. 

A Találkozás a Buddhával bemutatja, hogyan vált egyre népszerűbbé a buddhizmus Európában és nyugaton Láma Ole munkájának köszönhetően a 60-as évektől fogva. Mi az oka, hogy abban az időszakban ennyire fogékony volt a társadalom erre a keleti vallásra? Volt bennük egyfajta kiábrándultság a háborúkat követően és a hippikorszak végén?

Igen, lehetséges. Ezt 16. Karmapa is megjegyezte az egyik levelében. Nyugaton a második világháború utáni generáció számára a drog és a pszichedelikus utazás kiutat jelentett az 50-es évekre jellemző merev, materialista társadalmi formából. A beatnemzedék és a hippik a szabadságot keresték, a tudat szabad természetét kutatták. Nagyon szabad szellemű generáció volt, sokat utaztak keletre. Ekkor találkoztak a lámákkal és ezzel az akkor nyugaton újnak számító látásmóddal. Sokan így találták meg azt, amit kerestek, mert a kereszténység nem mindenki számára adta meg a válaszokat és a boldogságot. 

Láma Ole hogyan fogadta, hogy szeretnél készíteni róla egy egész estés dokumentumfilmet?

Nagyon örült neki, és együttműködő volt. Amikor a Hannah-tforgattuk, rengeteginterjút rögzítettünk, amelyeket végül nem használtunk fel, mert nem kapcsolódott szorosan Hannah történetéhez. Ezek közt sok fontos beszélgetés volt Láma Oléval, amelyeket a második filmben már fel tudtunk használni. Nagyon támogatta, hogy elkészüljön ez az alkotás. 

Mennyire okozott kihívást egy olyan személyről filmet készíteni, akihez személyesen és világnézetileg is közel állsz, miközben rendezőként megőrzöd a kritikai távolságot?

Azért nem okozott kihívást, mert már a Hannah-banis különösen odafigyeltünk erre. Bár én gyakorló buddhista vagyok, a film készítése során a korábban szerzett tapasztalatok alapján végig igyekeztem megtartani a kellő távolságot, és a szakmaiságot, ezt képviselték a stáb tagjai is. Gyakran kikértük a véleményét olyan embereknek, akik nem buddhisták, hogy számukra is érthető-e a film.

Azt mondtad, fordulópont volt számodra, amikor Láma Ole Magyarországra jött és találkozhattál vele. A filmben egy közvetlen, érzékeny, karizmatikus vezetőként jelent meg. Május végén, nem sokkal az alkotás magyarországi bemutatója előtt hunyt el. Milyen életfelfogást vagy üzenetet hozol tőle?

Láma Ole a tanítóm volt. Neki köszönhetően rengeteget tanultam a saját tudatomról, a köszönetről és a megbecsülésről. Nekünk, buddhistáknak a gyakorlás része, hogy megértsük és elfogadjuk a mulandóságot, ami egy folyamat. Amit Láma Ole tanított nekem, az örökké megmarad. Az általa alapított buddhista központok és a tudás, amit átadott, a halála után is fennmaradnak. Sákjamuni Buddha is meghalt, de a tanítványai a mai napig adják tovább a tudást, amit tőle kaptak. 

A Találkozás a Buddhával angol–magyar koprodukcióban valósult meg brit, német, magyar és dán alkotókkal. Nemcsak rendezője, hanem producere is vagy az alkotásnak. Hogyan állítottad össze a stábot?

Egy hosszabb folyamat volt. Összeültünk a film koproducerével, Adam Pennyvel, akivel az előző filmen is együtt dolgoztunk. Több stábtag is részt vett a produkcióban azok közül, akik a Hannah-ban is közreműködtek. A munkafolyamat különböző szakaszaiban más és más szakemberekkel dolgoztunk, akikre épp szükség volt. Az, hogy ennyire nemzetközi volt a stáb, okozott kihívásokat, de közben színesítette, gazdagította is a filmet. 

A filmben nagyon sok az archív anyag, van, amelyik a 60-as évekből származik. Milyen kihívásokat okozott ennyi régi felvétel megszerzése? 

Ez is rendkívül hosszú munkafolyamat volt. Ebben a tekintetben is sokat tudtunk támaszkodni az első filmünkre, amelyhez nemcsak sok anyagot gyűjtöttünk, de közben rengeteg tapasztalatot is szereztünk, hogy hogyan tudunk archív anyagokat beszerezni. Felvettük a kapcsolatot többek között a francia és az amerikai televíziótársaságokkal. Sok magánszemélytől kaptunk anyagokat, amelyeket saját maguknak rögzítettek évekkel korábban. Láma Dzsigme Rinpocse, a buddhizmus Karma Kagyü irányzatának egyik meghatározó európai képviselője is a rendelkezésünkre bocsátott olyan felvételeket, amelyeket még a 60-as években készített 16. Karmapáról. 

Az archív felvételek mellett animációs jelenetek is szerepelnek a filmben. Milyen koncepció mentén állítottátok össze ezeket?

Az olyan fontosabb történetek és események bemutatására használtunk animációkat, amelyekhez nem voltak archív felvételeink vagy fotóink. Nem akartuk, hogy egy „beszélő fej” meséljen ezekben a jelenetekben.

Az animációs szekvenciák közelebb viszik a nézőt a helyzethez, de ehhez rengeteg kutatásra volt szükség, például tudnunk kellett, hogy nézett ki 16. Karmapa szobája.

Az animációs jeleneteket a magyar CUB Animation stúdió készítette. 

Mik voltak azok a hibák, amelyeket az első filmedben elkövettél, és a második munkádban már tudatosan el tudtál kerülni?

Rengeteg ilyen volt. Erről egy külön filmet tudnék készíteni. Az alapos felkészülés és munkaszervezés nagyon sokat segített abban, hogy elkerüljük a súlyos hibákat. 

Nagyon sok helyszínen forgattatok. Gondolom, az utazások a film költségvetésének is jelentős részét tették ki.

Igen, de szerencsére a buddhista közösségektől nagyon sok segítséget kaptunk. Nemcsak a Gyémánt Út Buddhista Közösségtől, hanem a többitől is.

Volt olyan tibeti kolostor, ahol meg tudtunk szállni, főztek ránk és a rendelkezésünkre bocsátottak autót a forgatáshoz.

Azon is tudtunk spórolni, hogy sok olyan anyagot használtunk, amiket a Hannah-hoz rögzítettünk, de abba a filmbe nem kerültek bele. 

Rengeteg nyersanyagot rögzítettetek. Hogyan állt össze ebből a végleges film?

Másfél évig Budapesten dolgoztunk egy vágócsapattal és összeállítottunk egy tízórás anyagot tizennégy fejezetre bontva. Ez óriási segítséget jelentett. Később ezt az anyagot vittem el Londonba, és ebből vágtuk össze a végleges, 145 perces verziót. 

Van olyan felfogás, amit a buddhizmusból hozol, és a film rendezése során is hasznosítani tudtál?

A buddhizmus megtanított szembenézni a kihívásokkal, és türelmesnek lenni. Ez a film nem jött volna létre a buddhista közösségekben élő barátaink segítsége nélkül. Nagyon sokat tanultam ebből az alkotásból arról, hogy hogyan lehet más emberekkel együtt dolgozni. Biztos vagyok benne, hogy a buddhizmus nélkül nagyon nehéz lett volna elkészíteni ezt a filmet. 

A filmet a világ számos országában bemutatták. Szerinted milyen üzenetet hordoz a magyar nézők számára?

A buddhizmusnak erős gyökerei vannak Magyarországon és a magyar társadalom nagyon nyitott e vallás iránt. Azt vettem észre az elővetítéseken, hogy nagyon sokakat érdekel, hogy hogyan könnyítheti meg a buddhizmus a hétköznapjaikat, hogyan tudnak könnyebben megbirkózni a betegségekkel és az elmúlás gondolatával.

A Találkozás a Buddhával június 25-től látható a mozikban a Mozinet forgalmazásában.