Az oktatási rendszer Bermuda-háromszögében

A szöveg vonzásában megnevezés több dolog felidézésére alkalmas. Egyrészt Arató László és Pála Károly kilencvenes években kidolgozott tankönyv- és szöveggyűjtemény-sorozatának címe, másrészt a Magyartanárok Egyesülete által szervezett konferenciáé, amelyet elnökük, Arató László hatvanadik születésnapja alkalmából rendeztek. Ennek a 2015. november 28-án rendezett szakmai fórumnak az anyagát tartalmazza a Műút kiadványa sok elem változatlan megőrzésével, több kiegészítéssel és néhány előadás cseréjével.

A szöveg vonzásában című kötet a szerkesztő, Fenyő D. György összegző jellegű tanulmányával indul (Az irodalomtanítás nagykorúsága – Arató László tantárgypedagógiai koncepciója 24 tételben), és rövid utószavával zárul. Az első tematikus egységben komoly szakmai alaposságról tanúskodó írások olvashatók az ünnepelthez és az irodalomtanításhoz kapcsolódóan. A kiadvány második részében Arató László tanulmányaiból, vitacikkeiből és tankönyveiből kapunk fontos szemelvényeket.

Arató László középiskolai tanárként és szerzőként is arra törekszik, hogy olvasókat neveljen, „olyan befogadókat, akik képesek a művel való találkozásra, akik ezt a találkozást az ön- és világértelmezés izgalmas kihívásaként tudják megélni”. Azt szorgalmazza, hogy az irodalomtanítás alapvetően kronologikus szemlélete helyett (illetve mellett) egy szövegközpontú, a jelenre, a diákok személyes érdeklődésére, tapasztatára építő irodalomtanítási gyakorlat alakuljon ki. Ezt kortárs szövegek beemelésével, túlsúlyával, a régi és az új irodalmi művek egymás mellé rendelésével képzeli el. Módszertana az intertextualitásra épül. Ahogy az alkotások kölcsönhatásba lépnek egymással, úgy kezdeményeznek párbeszédet a szövegek az olvasóval. Ám a nem megfelelő életkorban tanított kötelezők – archaikus szóhasználatuk, lassú tempójuk miatt – elidegenítően hatnak.

Kifejezetten felaszabadító élményt nyújt Gintli Tibor Metanarratív kommentárok a Szent Péter esernyője szövegében című tanulmánya, amely eloszlatja mindazok lelkiismeret-furdalását, akik a Szent Péter esernyőjét elhagyták a kötelezők sorából. Meggyőző érvelés mutatja, hogy túlértékelt alkotásról van szó. E mellé rendelhető a második egységből Arató László vitacikkének azon állítása, hogy az Egri csillagok szerinte jó, mások szerint rossz lektűr, amelyet a hagyomány és a nacionalista irodalomszemlélet avatott klasszikussá (Védőbeszéd a ponyvairodalom mellett, 2016). A tankönyvekben szereplő terjedelmes kánon helyett Arató és szerzőtársai kevesebb mű átfogó, elmélyült, sokrétű elemzését szorgalmazzák, hiszen a szépirodalmi alkotások megértése többszöri szoros olvasást, értelmezésük pedig mélyfúrásokat igényel. Az időigényes tevékenységek viszont távol esnek korunk fogyasztói szokásaitól.

Éppen ezért hangsúlyos téma a kötetben a popkultúra szerepe az irodalomoktatásban (Bárány Tibor: Az előszobaelméletről és a tömegkultúra „funkcionális megkülönböztetéséről” ). Arató László hídként tekint a filmek, a dalszövegek, illetve a másodrangú irodalmi alkotások világára. A vizuális és a popkultúra értelmezése mediátor lehet nemcsak a magas- és a mély kultúra, de tanár és diák között is. Ezek segítségével szintén elsajátíthatók azok az eljárások, amelyek az összetett művek feldolgozását is lehetővé teszik.

De mi az oka annak – teszi fel a kérdést Pethőné Nagy Csilla (Az Óperencián, az üveghegyen és a kronológián is túl…) –, hogy a 2004 és 2008 között rengeteg erőbefektetéssel fejlesztett Szövegértés – szövegalkotás kompetenciafejlesztő programcsomagok hiába bizonyultak ígéretesnek, az újabb kormányváltással a süllyesztőbe kerültek? Miért nincsenek ezek a munkatankönyvek aktív használatban? A magyartanárok gyávaságán túl a nagy létszámú osztályok problémáját s ebből kifolyólag a módszer időigényességét emelhetjük ki. A Szövegértés – szövegalkotás tankönyvsorozat egy-egy komplex feladatsorának ellenőrzése minimum tíz percet igényel. Kis létszámú csoport esetén ez másfél óra, de egy harminchat fős osztálynál hat! A heti huszonkét–huszonhat kötelező tanítási óra mellett a feladatsorok javítása kivitelezhetetlen, ám ez nem az oktatási program hibája és felelőssége.

Arató László nemcsak tüneteket rögzít, de alkotótársaival együtt a nyugati szakirodalom és a hazai statisztikák ismeretében megoldásokat is kínál, kész tankönyvcsomagokat. Téziseit tartalmazó tizenkét pontja (Tizenkét tézis a magyartanítás válságáról, 2002) tizenöt éve aktuális. Nézeteit cáfolni nehéz, de vitatni kell!

Egyre több szereplő tűnik el az egyáltalán nem innovatív oktatási rendszer Bermuda-háromszögében. Fogyatkoznak az idejükkel nem (ön)rendelkező tanárok, az egészséges diákok; az érdeklődés, a lelkesedés, a motiváció; az intézmények és a tankönyvkiadók; a szülői elvárások és a szép remények. A szöveg vonzásában felettébb aktuális paradigmaváltást sürgető kiadvány, amely több évtizede áll készenlétben. Bevezetésének alapfeltétele egy új, előremutató NAT és sok, színes helyi tanterv.

Fenyő D. György (szerk.): A szöveg vonzásában. Arató László tiszteletére, Műút, 2017.

Leadkép forrása: librarius.hu