• Színes, összhangzattani metszet

    Térey János: Moll

    2014.02.14 — Szerző: Pataky Adrienn

    A Moll egy a vers határait fesze­gető, hetero­gén kötet. S nemcsak műfa­jilag az, keve­rednek benne a köz­életi és magán­életi versek, a külön­böző korok, zenei, képi uta­lások és nyelvi szintek. Össze­ér benne a kultúra, a mito­lógia, a popkul­túra és a 21. szá­zadi realitás.

  • „Szikével metszeni ki az esetet
    A történetből”
    (Köztisztaság tér)


    Térey János kilencedik verseskötete, a Moll a szerző elmúlt hat évének verseit tartalmazza. Az 1991-es Szétszóratás óta Térey több mint egy tucat könyvvel a háta mögött, sokféle műfajban kipróbálta már magát, de gyakran visszatér a költészet megszólalási lehetőségeihez. A Moll alapvetően verseskötet, de heterogén, feszegeti a vers határait. Az előző verses munka, az újjáírt Szétszóratás (2011) nyelvmegújításának hatása fellelhető a Moll verseiben is. Az átdolgozás finom, precíz folyamata, a szócserék és a szöveg modernizálása a Moll verseinek születésével egy időben zajlott. Érezhető ezeken a szövegeken is a letisztultság, a Moll megállásra, gondolkodásra, olykor többszöri olvasásra késztet.

    A Moll a következő ciklusokra tagolódik: a Magyar menyasszony, A fehér ember, A vigasztalhatatlan, a Gyöngédség-projektum és az Interjú Atheával, mindegyik tíz-tizenöt verset tartalmaz. Ez az öt ciklus olyan, mint egy zenei darab öt tétele, amely felütésként a James Ensor szponzora voltam, támogattam a nemes szorongást című verssel indul. Az első ciklus, a Magyar menyasszony „táj- és közérzeti versek” gyűjteménye Térey meghatározása szerint. Itt szerepel a Köztisztaság tér vagy a már jól ismert Magyar közöny (felelet Kemény Búcsúlevelére), amely a közéleti-közérzeti költészet körül kialakult vita egyik kiinduló gócpontja volt. E versek szerepeltek az Édes hazám. Kortárs közéleti versek antológiában is. A Köztisztaság tér alanya „mindegy-földön gázol”, és „Haláltalajon, melyen bármi megterem”: az Ady-féle elvadult táj kifordítása ez.

    A többi ciklus talán kevésbé közérzeti-közéleti témájú, mindegyik kicsit más szűrővel tekint a világra. A fehér ember a nyugati civilizáció sajátosságait, A vigasztalhatatlan a világ felborult rendjét, a Gyöngédség-projektum és az Interjú Athenával pedig főként a művészetet és a nőt teszi tárgyává, ám az általános közhangulat, olykor a felháborodás, olykor a közöny több vers alaphangulatára rányomja a bélyegét.

    A kötet címe, a Moll egy zenei rendszerre utal, amely a dúrral szemben szinte mindig a búskomorságot, a szelíd, ám borongós hangulatot képviseli; a moll hangsor, hangnem vagy akkord sosem olyan élénk, harsány és vidám, mint a dúr. Ha tetszik, a dúr Mozart, a moll pedig Beethoven, legalábbis Térey kötetében. Maga a mottó is egy zenei utalás: – Proust A fogoly lány című művéből idézett részlet mellett a másik mottó – Beethoven Op. 132-es, A-moll vonósnégyesének harmadik tétele (Molto adagio). Ezt így jellemezte Térey a Moll Mixtape című, a kötethez készült zenei összeállításában: „A szorongásnak sose találkoztam ilyen káprázatos erejű ábrázolásával, gondoltam régebben. Pedig valójában hálaima gyógyulásért, égi kegy és önsajnálat. A Vermeer-kvartettel hallgattam legtöbbször.” Az egész kötet hangütése ehhez a beethoveni mollhoz mérhető, cseppet sem lágyuló vagy finomkodó, sokkal inkább határozott és kemény. És súlyos. Az alaphangulat a válság tudatában lévő, de az ellen tenni nem tudó, gondolkodó ember hangulata, a szorongás már a legelső verssel elkezdődik (James Ensor szponzora voltam, támogattam a nemes szorongást). James Ensor egyébként belga expresszionista festő, képein különféle maszkos alakok, csontvázak és egyéb furcsa figurák láthatóak, általában egy fiktív, karneváli hangulatú, haláltáncot idéző világban.



    E zenei listán Beethovenen kívül még tizenkét track szerepel, az ajánlott zenék között ott van Mozart, a Rammstein és a Depeche Mode, vagy éppen Kylie Minogue egy dala (Slow) is, utóbbiról és egy uszodáról szól a Lassúság című vers: „S ahol egy szőke díva klipjét / Forgatták később, a lassúságról szólt”. A popkultúra ikonikus figurái és a könnyűzene több versnek is témát ad: „Nem volt kevély, csak kamasz: Fiatal Popsztár. […] Te a Pop Négere voltál, és nem egyéb, […] Imponáltál, mint a Popzene Nótás Kedvű Cigánya, / A Könnyűfém Nehezéke:” (Búcsú a Poptól), „Ami szól, ami szól: révületes rock.” (Arcátlanul), s olykor a komolyzene bizonyos fajtáinak kritikája is megszólal: „Egyik este elhegedülték nekik / Az O sole miót (Uramisten!…) a Garibaldi tér / Egyik kocsmájában.” (Bevallás).

    A borító hátoldalán is találunk még magyarázatot a mollra: „Simogatásokkal stigmatizálva / A porcelán arcélek. Pátosz kell, berekesztő, / Hősi, sötét, beethoveni c-moll, / Távlat kell, fölkarcolni a jégpályát, s egymást / Simogatásokkal stigmatizálni” – ami egy részlet a Gyöngédség-projektum című versből. Fellelhetjük a könyvben a moll különféle változatait, a moll skála három típusa közül Térey a természetes mollt, azaz eol skálát emlegeti, például itt: „Fülében a hazautak eol hangsora” (Az Istennek nem).

    A zene mindemellett összefonódik a tánccal: a borítón Boczkó Tamás fotója szerepel, amely a Frenák Pál Társulat k.Rush táncelőadásán készült: a látomásszerű road movie-ban Isadora Duncan, Jim Morrison, Marilyn Monroe, Paul Newman és Janis Joplin találkozása elevenedik meg. A kép egyfajta önfeledt szabadságot szimbolizál, központi motívumával, a Cadillackel, amely magának a darabnak is központi tárgya, e körül alakulnak az emberi viszonyok. A hangulat kissé komor, a borító kékségéből kibukkanó autó és az emberek távoliak, idegenként hatnak, ahogy épp tovasuhannak a képből, annak is a legalsó szegletéből, s mindezt a moll betűi előtt. A könyv alsó részén szerepel a kötet címe és az autó, míg legfelül a költő neve. Furcsa tipográfiai elrendezés, ugyanis a borító több mint egyharmada szinte üresen marad középen, a kékség jellemzi. Ez mintha azt sugallná, hogy megvan a keret, de nem az a lényeg, hanem az egyszerű, kék háttér, amely mögé kell látnunk.

    A szaglás, a szagok és illatok is gyakran leírói a hangulatoknak: „A fattyú színe vörös, / Pinceszagú a ruhája” (Idegentest), „Benzingőz érzéki szaga terjengett” (Első éjjel a nagyvárosban), „Lehelete kénes volt, a pupillája / Óriás, obszidián-fekete” (A jelenés), „A levegőben friss mosások illata” (Bevallás). S előfordulnak szinesztéziák is: „Mikor a levegő mandulaízű. / A holdvilágos filozófia / Otthon van itt, s kopár az otthona” (Északi oldal). Az érzékszervek szerepe tehát felerősödik ebben a kötetben, a hallás, a szaglás és a látás, a színek leírása nélkülözhetetlen: „A színdinamika fontos” – jelenti ki Térey a Vénusz a passzívházban című versben. A színek közül a fekete, fehér, vörös, zöld és arany színek lesznek jellemzői a kötetnek, természetesen a kék mellett, amely a borítót is jellemzi. A borító kékjén kívül még sokféle kék szerepel a kötetben: türkiz tópart, elíziumi kék Víz, metálkék Honda, zsidókék szem, kékes bőr, azúrkék stb.

    A Moll tehát az a kötet, amely az érzékszervekre, főként a látásra és hallásra próbál koncentrálni, mindemellett keverednek benne a műfajok, a korok és a szóhasználat. Itt megfér egy versben a polietilén zacskó és Mozart, Apollón és a Süddeutsche Zeitung, vagy épp „Vénusz a passzívházában léböjtöt tart”, s egy instant kávé így készül el: „Forró vizet eresztesz / A kávéporra: csomós szigetekként / Úszkálnak benne a barnálló, / Föloldatlan instanciák. […] Lassan vegyülnek el a folyadékkal, / Nehézkesen lényegülnek át” (Persona).

    A Moll bár játékos, egyáltalán nem könnyed, inkább elmélkedésre késztetve mutatja be a világ válságát. A Fauna című vers azzal zárja a kötetet, hogy az ábrázolt város elpusztul, és lassan majd visszahódítja a természet: „A kertben, ahonnét kiűzetve a kertészek végleg – / Hallani mindent, ami növekszik.” Bárhogy is, a Mollnak lehet „Érezni világvégisége ritka súlyát” (Propaganda).

    Térey János, Moll, Libri, Budapest, 2013.

    Pontszám: 9/10


  • További cikkek