Mindenkinek, aki szereti

Jason Statham jelenkorunk emblematikus akciósztárja, ezt valószínűleg senki sem vitatja. Természetesen még messze jár a ’80-as évek kissé megfáradt – ám szüntelenül próbálkozó – legendáitól, de kétségkívül olajozottan működő fogaskereke a hollywoodi gépezetnek. Pár kivételtől eltekintve – A szállító sikere óta – egyszerűen beleragadt a marcona, öltönyös igazságosztó szerepébe. Az egész kezd egy soha véget nem érő sorozattá hasonlítani, melynek itt a legújabb része: A biztonság záloga.

Hősünk ezúttal egy New York-i exzsaru, másodállásban bundázott meccseken pofozkodó ketrecharcos. Az alkotók mintha kissé túlzásba estek volna a „nincs vesztenivalóm” tényező hangsúlyozásakor. Miután magára haragítja az orosz maffiát, azok végeznek feleségével és mindenkivel, akivel csak szóba áll. A teljes lecsúszás odáig fajul, hogy részeges hajléktalanként majdnem a metró elé veti magát, de természetesen egy védelemre szoruló kislánynak (Catherine Chan) még ő sem tud ellenállni. A hiperintelligens csodagyerek egy széf kombinációjának birtokában van, ami harmincmillió dollárt rejt, ezért mindenki a nyomában van.

A történetet olvasva komolyan megfordult a fejemben, hogy a forgatókönyvet is jegyző rendező, Boaz Yakin apró cetlikre írta a műfaj összes létező kliséjét, majd csukott szemmel húzott párat. Igazából ettől válik Statham alkalmassá mindenre, amit elé raknak. Ha rendet tehet pár nagyon gonosz ember között úgy, hogy közben mindig van egy frappáns beszólása, a további körítés már teljesen lényegtelen. Nincsen ez másképp jelen filmmel kapcsolatban sem: előkerül az öltöny, halomra hullanak a gazfickók, és igen, most is lesz benne autós üldözés. Valószínűleg a végtelenségig folytathatnánk a sablonok számbavételét, ahogyan akármelyik bugyuta akciófilmet kritizálhatnánk hosszú oldalakon keresztül. Joggal fanyalognak tehát a világ nagy tudású kritikusai, akik a földbe döngölik e bárgyú kis alkotást.

Einstein szerint mindannyian zsenik vagyunk, de ha egy halat az alapján ítélünk meg, hogyan tud fára mászni, akkor az egész életében ostobának fogja gondolni magát. Nézzünk szembe a tényekkel: A biztonság záloga a könnyű szórakozás szerelmeseinek készült, nem pedig létünk sorskérdéseit hivatott feszegetni. Miért akarnánk fára mászatni ezt az együgyű kis halat, ha olyan kedvesen elúszkál a tóban a többi közt? Miért lenne az baj, ha egy végigdolgozott hét után azzal eresztenénk ki a felgyülemlett feszültséget, hogy másfél óráig egy kopaszodó csávót nézünk, aki végiggázol egy fél városon. Természetesen nem akarom felmenteni a filmet, a kreativitás hiányára nem lehet kifogást találni. A nézőt sok mindennel be lehet csalogatni a moziba, utána már csak egyetlen dolog van hátra: nem szabad csalódást okozni neki. Aki a már eddig is jól bejáratott akcióra számít, az egyáltalán nem fog csalódni, kedvenc angol színészünk továbbra sem fog munka nélkül maradni, amíg ez így marad. Nem azt próbálom bizonygatni, hogy minden film jó, csak megfelelő közönség szükségeltetik hozzá, arra próbálok rávilágítani, hogyha egy alkotás tisztában van a határaival, nem akar több lenni annál, mint ami, akkor igazából nincs okunk rá haragudni. Nincs felesleges drámaiság, erőltetett szerelmi szál, csak kiválóan koreografált akciójelenetek, tisztességes munka.

Egyetlen dologra érdemes kiemelten odafigyelnünk, ez pedig a már említett adrenalinlöket. A kezdeti agonizálás után hősünk határozottan akcióba lendül. Rengeteg ügyes megoldás, trükkös kameranézet, és ha a történetben nem is, itt végre sikerült pár fantáziadús ötlettel előállniuk a film készítőinek. Az erőszak ábrázolása ugyancsak szembeötlő. A szemérmes amerikai akciófilmekre jellemző finomkodásnak nyomát sem látjuk, aki rosszalkodik, azt nem rendőrök viszik el bilincsben, hanem golyót kap a fejébe közvetlen közelről. Mintha csak egy John Woo-filmet néznénk a korai évekből. A hangmérnökök szintén kitettek magukért. Az egész film fájdalmasan élvezetesre sikeredett, a fegyverek fülsüketítőek, az ütések drámaiak, és még a csontok ropogását is hallani.

Pontosan azt kapjuk, amit elvárunk egy hasonló filmtől 2012-ben. Aki királydrámára számít, az csakis magát okolhatja. Az utolsó szó jogán egy hasonlóan eredeti, kívánságműsorokban agyonkoptatott frázis jut eszembe: „küldöm mindenkinek, aki szereti”. Aki nem, az egyszerűen váltson csatornát.

A biztonság záloga (Safe)
Rendezte: Boaz Yakin
Színes, feliratos, amerikai akciófilm, 2012.