Nyárhangulatú, könnyed lélegzetű zenés estet mutatott be a Katona József Színház az idei évad egyik záróakkordjaként. A Fullajtár Andrea rendezte
Áll a bál bizsergető, édeskeserű, barátságos hangulatot teremtett a Kamra egyik „disztingvált különtermében”, ahol öt színésznő álmodozva vagy épp dühöngve dalolt, mondott verset, prózát, valósította meg önmagát. Nőiség, szerelem, anyaság, öregség örömei, bánatai fogalmazódtak meg az
Isten veletek, ti régi flörtök-től a
My baby just care for me-ig.
A darabra való várakozás az apró, zsúfolt teremben hamar elröpült, ha ez ember a rendező tréfás címválasztását továbbgondolta. Az öt szereplő színésznő neveiből (BodnÁr, FuLLajtár, PálmAi, Borbély, PÁLos) megalkotott
Áll a bál további anagrammák kihámozására alkalmas rejtvény, visszafelé olvasva például „lába alá”, mely az est férfitipró mozzanatát sejteti, de akár a bála mint „göngyölt csomag”, a darab során fel és kitárulkozó nők, gondolatok metaforája is felvillan a szavakból.
Az előadás ívét kortárs vagy majdnem kortárs (például Petri György) szerzők művei alkotják, meg-megtűzdelve néhány zenebetéttel. A választott szövegek legtöbbször harmonikusan illeszkedtek a színésznők játékába, és a közönség soraiban is megtalálták helyüket: sokat derültünk, olykor megdermedtünk, vagy meghajlottunk az elhangzó gondolatok súlya alatt.
Egészen egyenletes természetesen nem lehetett a színészek alakítása vagy az elhangzó művek, dalok esztétikai színvonala. Karafiáth Orsolya
Milyen vagyok az ágyban? blogbejegyzés-szerű szövege például stilisztikailag és gondolatilag is erősen kilógott a sorból, kiváltképp Nemes Nagy Ágnes ugyancsak felcsendült
Istenről című prózaverse mellett, de a lehengerlő és lenyűgöző játékú Fullajtár Andrea bombasztikus énekhangja, megjelenése előtt vagy után a fiatalabb színésznők kiállásai olykor kissé esetlennek tűntek. Másfelől azonban üdítő volt az öt hölgy korkülönbségéből fakadó játékosság és vidámság, mindenki a maga életidejének, egzisztenciájának megfelelő verseket, prózákat adott elő, így a darab 18-tól 99 éves korig ajánlott.
A rendezés humánus a férfi nézőkkel szemben is, a szövegek időről időre tematizálják a hazafiság kérdéskörét, így nagy férfikacajok csattantak fel Mosonyi Alíz
Magyarmeséi közben, de könnyeivel küszködtek még az urak is Tóth Krisztina
Szólánc novellája alatt, melynek zárószava, „M, mint Magyarország”, élesen süvített a fagyos csöndben.
Műfajilag a kabaré, versszínház, zenés darab határain lebegő est elhangzó dallamai közül külön dicséretet érdemel Bodnár Erika kuplééneke, aki a Vas István szerezte
Egy szerelem három éjszakájának egyik legnépszerűbb betétét, a
Búcsú Budapesttől-t
dalolta el csodásan. Míg a fiatal színésznők gyakran bizonytalanul énekeltek, addig a rutinosabb Fullajtár (akinek francia sanzonját már csak hódító kiejtése miatt is érdemes meghallgatni), és Bodnár Erika igazán tündököltek.
Aki a rendezőnő, Fullajtár Andrea gondolatvilágával, érzéseivel, kedvenc verseivel akar megismerkedni, vagy megerősítést vár: nemének küzdelmeivel nem egyedül áll a világon, egy nyár erejéig búcsúzzon e darabbal a Katonától. Az est nem csupán a gender-tanok követőinek vagy a fallogocentrikus világkép ellenségeinek ajánlott, de azoknak a férfiaknak is, akik közelebb igyekeznek jutni egy dinamikus és koherens fogalom, a Nő megértéséhez.
Áll a bál
Rendezte: Fullajtár Andrea
Katona József Színház, Kamra, Budapest, 2012. június 4.