© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Távol a tizenkettesektől
Bordosi Blue: Moonshine and wine
Borsodi László remek dalokat ír, nagyon szerethetően énekel, gitárosként kimagasló ízléssel muzsikál. Az énekelt sorok közé fűzött dallamai a bluesgitározás vaskos hagyományaiból merítenek, a stílus minden kötelező frazírjával és egyéni megszólalással fűszerezve. Ritmikai világa, dallamainak lélegzése lenyűgöző, és olyan fokú szabadságot valósít meg ebben a sok szempontból kötött hagyományrendszerben, ami páratlan élménnyel ajándékozza meg a hallgatót.
Békéscsaba a kolbászok örök fővárosa, de azért még ne skatulyázzuk be teljesen e – lassan száz éve – határ menti városkánkat pusztán a gyomortáji célállomások sorába. Akad ott egyéb élmény is, még ha a híre nehezen jut is el a fővárosba. Itt van rögtön a Bordosi Blue Moonshine and wine című lemeze. Az élőben főként blues-örökzöldeket játszó zenekar meglepően színes albumot készített, igencsak messzire kanyarodva a tradicionális tizenkettesek világától.
Borsodi László remek dalokat ír, nagyon szerethetően énekel, gitárosként kimagasló ízléssel muzsikál. Az énekelt sorok közé fűzött dallamai a bluesgitározás vaskos hagyományaiból merítenek, a stílus minden kötelező frazírjával és egyéni megszólalással fűszerezve. Ritmikai világa, dallamainak lélegzése lenyűgöző, és olyan fokú szabadságot valósít meg ebben a sok szempontból kötött hagyományrendszerben, ami páratlan élménnyel ajándékozza meg a hallgatót.
A legtöbbször groove-os, kevés harmóniára épülő verzéket gyakran váltják fel kimondottan dallamközpontú, akkordikusan is gazdagabb részek. Van egyfajta stílusokon felüliség a szerzeményekben – nem keverednek a zenei hagyományok, hanem új egységet teremtenek közös jelenlétükkel. Mindezek megírása, hangszerelése jól mutatja Borsodi László zeneszerzői képességét, fantáziáját, számos stílus beható ismeretét; messze több zeneiséggel rendelkezik, mint amennyit egy modern blueslemez igényelne – nem is blueslemez született. Számos, jól kitalált és megvalósított apró ötlet, hangszerelés fogás, stúdiótechnikai móka (pl. az ének sorvégi szavait olykor a visszhang megismétli) díszíti a lemez dalait. A zenei képzelőerő, úgy tűnik, határtalan.
A dalok leginkább közepes tempókban szólalnak meg, a dinamikai fokozások a ritmus sűrűsödésével következnek be. Nagyobb terjedelmű, gitárhősöktől megszokott monumentális szóló nincs a lemezen, de nem is hiányzik – Borsodi László gitárosi teljesítményét, zenei talentumát enélkül is, sőt enélkül tapasztaljuk meg leginkább. Mivel képes egy-két taktusnyi helyen is komplett világot rajzolni hangszerével, felesleges lenne hosszan magyaráznia a röviden és tömören már megvalósított zenei gondolatokat.
Az éneklésben néhol érezni némi modorosságot, de ezt ellensúlyozza a legtöbb dalban meglelhető természetesség. Hősünk nem Tom Jones, nincs falbontó torka, de az elszántság és a dalok dramaturgiájának megélése átsegíti Borsodi Lászlót a nehezebb szólamokon is.
A sok elismerő mondat mellé azonban kikerülhetetlenül kívánkozik egy kritikai észrevétel. A rengeteg, egyenként nagyon találó ötlet, szólam ad egyfajta gazdagságot, ekkora mennyiségben azonban inkább megülik a dalokat, mintsem hozzátennének, nemegyszer az egységes hangulatot, a dalok indentitását kezdik ki. Mindez egy zenei rendező közreműködésével elkerülhető lett volna, de mivel ebben a műfajban nálunk e szakma (hivatás) nem létezik, a szerző és a zenekar magára hagyottan kénytelen a felvételeket elkészíteni, nincs kéznél egy külső, objektív fül, aki nem érzi minden ötlethez azt a természetes kötődést, amit annak szülőatyja, így könnyű szívvel szelektál közöttük. Egy kis gyomlálás, ritkítás tovább emelt volna a lemezre játszott muzsika amúgy is lenyűgöző kvalitásán. Hogy teljességében és helyesen súlyozva lássuk a fentiek okozatát: a lemez páratlan alkotás, gyönyörű dalokkal, pazar hangszeres játékkal, ízléssel és fantáziával átitatott szólókkal, gusztussal komponált hangszereléssel, érzelmi és gondolati gazdagsággal. Nem sok választja el a korszakos, évtizedek múlva is emlegetett, maradandó korongoktól – és ezt értsük nemzetközi mérce szerint. A szerző és a zenekar teljesítménye megérdemelte volna, hogy ez a fentebb említett kis szerkesztői-produceri fésülés elvégeztessék a dalokon – ugyanis erre csak külső, harmadik fül képes –, s akkor a lemez a nemzetközi bluesporond legnagyobbjainak albumait is megszorongatná. És ezt véresen komolyan mondom.
Bordosi Blue: Moonshine and wine, szerzői kiadás, 2011.
Borsodi László: gitár, ének
Magda Lajos: billentyűs hangszerek
Pfeff Márton: basszusgitár
Teleki Pál: dob
Borsodi László remek dalokat ír, nagyon szerethetően énekel, gitárosként kimagasló ízléssel muzsikál. Az énekelt sorok közé fűzött dallamai a bluesgitározás vaskos hagyományaiból merítenek, a stílus minden kötelező frazírjával és egyéni megszólalással fűszerezve. Ritmikai világa, dallamainak lélegzése lenyűgöző, és olyan fokú szabadságot valósít meg ebben a sok szempontból kötött hagyományrendszerben, ami páratlan élménnyel ajándékozza meg a hallgatót.
A legtöbbször groove-os, kevés harmóniára épülő verzéket gyakran váltják fel kimondottan dallamközpontú, akkordikusan is gazdagabb részek. Van egyfajta stílusokon felüliség a szerzeményekben – nem keverednek a zenei hagyományok, hanem új egységet teremtenek közös jelenlétükkel. Mindezek megírása, hangszerelése jól mutatja Borsodi László zeneszerzői képességét, fantáziáját, számos stílus beható ismeretét; messze több zeneiséggel rendelkezik, mint amennyit egy modern blueslemez igényelne – nem is blueslemez született. Számos, jól kitalált és megvalósított apró ötlet, hangszerelés fogás, stúdiótechnikai móka (pl. az ének sorvégi szavait olykor a visszhang megismétli) díszíti a lemez dalait. A zenei képzelőerő, úgy tűnik, határtalan.
A dalok leginkább közepes tempókban szólalnak meg, a dinamikai fokozások a ritmus sűrűsödésével következnek be. Nagyobb terjedelmű, gitárhősöktől megszokott monumentális szóló nincs a lemezen, de nem is hiányzik – Borsodi László gitárosi teljesítményét, zenei talentumát enélkül is, sőt enélkül tapasztaljuk meg leginkább. Mivel képes egy-két taktusnyi helyen is komplett világot rajzolni hangszerével, felesleges lenne hosszan magyaráznia a röviden és tömören már megvalósított zenei gondolatokat.
Az éneklésben néhol érezni némi modorosságot, de ezt ellensúlyozza a legtöbb dalban meglelhető természetesség. Hősünk nem Tom Jones, nincs falbontó torka, de az elszántság és a dalok dramaturgiájának megélése átsegíti Borsodi Lászlót a nehezebb szólamokon is.
A sok elismerő mondat mellé azonban kikerülhetetlenül kívánkozik egy kritikai észrevétel. A rengeteg, egyenként nagyon találó ötlet, szólam ad egyfajta gazdagságot, ekkora mennyiségben azonban inkább megülik a dalokat, mintsem hozzátennének, nemegyszer az egységes hangulatot, a dalok indentitását kezdik ki. Mindez egy zenei rendező közreműködésével elkerülhető lett volna, de mivel ebben a műfajban nálunk e szakma (hivatás) nem létezik, a szerző és a zenekar magára hagyottan kénytelen a felvételeket elkészíteni, nincs kéznél egy külső, objektív fül, aki nem érzi minden ötlethez azt a természetes kötődést, amit annak szülőatyja, így könnyű szívvel szelektál közöttük. Egy kis gyomlálás, ritkítás tovább emelt volna a lemezre játszott muzsika amúgy is lenyűgöző kvalitásán. Hogy teljességében és helyesen súlyozva lássuk a fentiek okozatát: a lemez páratlan alkotás, gyönyörű dalokkal, pazar hangszeres játékkal, ízléssel és fantáziával átitatott szólókkal, gusztussal komponált hangszereléssel, érzelmi és gondolati gazdagsággal. Nem sok választja el a korszakos, évtizedek múlva is emlegetett, maradandó korongoktól – és ezt értsük nemzetközi mérce szerint. A szerző és a zenekar teljesítménye megérdemelte volna, hogy ez a fentebb említett kis szerkesztői-produceri fésülés elvégeztessék a dalokon – ugyanis erre csak külső, harmadik fül képes –, s akkor a lemez a nemzetközi bluesporond legnagyobbjainak albumait is megszorongatná. És ezt véresen komolyan mondom.
Bordosi Blue: Moonshine and wine, szerzői kiadás, 2011.
Borsodi László: gitár, ének
Magda Lajos: billentyűs hangszerek
Pfeff Márton: basszusgitár
Teleki Pál: dob
