Pethő az órájára nézett, ami egyértelmű jel volt. Márton nem várhatott tovább, kicsomagolta a festményt, és felállította az államtitkári íróasztalra.
− Csomagold csak ki, teljesen – mutatott a kép felé Pethő.
A Terrakotta magány idősebb Mészáros Lajos, kevésbé ismert és elismert somogyvámosi festő monokróm műve volt. Egy terrakotta téglalap.
− Ez nem csomagolás, Tóni bá, ez a kép maga. Terrakotta magány a címe. Pethő megfogta a festményt, és az ablakhoz lépett vele. Vizsgálgatta a beszűrődő napfénynél, mint valami bűnjelet.
− Igen, látom − bólintott. − Legalább sokat ér?
− Sok függ attól, kinek az irodájában és mennyi ideig lóg.
A közigazgatási államtitkár letámasztotta az ablak előtt a képet, és visszaült az asztala mögé…
Turczi Istvánt alkotói életútján és pályaalakításában is mindenelőtt a végletek egységessége jellemzi. Egyszerre költő, próza- és esszéíró, drámák, hangjátékok és dalszövegek szerzője, verses és prózai művek fordítója, többnyelvű antológiák összeállítója, lapszerkesztő és könyvkiadó, irodalomszervező és írószövetségi programok létrehozója, moderátora, rádiós és televíziós műsorok vezetője, a legkülönfélébb irodalmi és művészeti események és kiadványok kiötlője és megteremtője…
Negyven év kritikusi terméséből csak negyven darabot kiválasztani példás önmérséklet. Tényleg esszencia, ami létrejön jutalmul. Izgalmas szellemi kaland az olvasónak. Ráadásul a szerkesztő, Kontra Ferenc példásan tömör és lényeglátó utószava ad szempontokat a könyv egységének megragadásához. Ír arról, hogy Kemsei minden műben – és tegyük hozzá: életműben – a központi gondolatot keresi, és azt a kulcsmondatok kiemelésével közelíti meg, hogy szerinte az író életanyagának „metaforizálódása” lesz művé, hogy a szerző mer önálló értékrendet követni és így a „szürke zónából” érdekes szerzőket a fénybe állítani, és hogy az egyes műveket, alkotókat mindig az „irodalomtörténeti háttér összefüggéseiben” látja…
A könyv, ha a megjelenés évét tekintjük, az utolsó Kertész műveinek sorában. Voltaképpeni helye azonban még a Nobel-díj előtt volna, hiszen, mint ismeretes, utolsónak (búcsúként és számvetésként) megírt könyve A végső kocsma (2014). A tény kiemelése fontos, mivel az említett intervallum A néző naplójegyzeteinek megítélését is befolyásolja: az igazi világsiker és elismerés előtti Kertész hangja minőségileg különbözik a nagybeteg, halállal szembenéző alkotó hangjától: teltebb, „ütősebb”, maradandóbb. Az összevetésnek – bár érdekes volna –, itt tágabb tere nincsen; a kérdésünk most inkább ez: mit és hogyan látott a lebegő (zuhanó?) madár perspektívájából, mire figyelt Kertész Imre a 21. század eleji világból és a magyar rendszerváltás első évtizedéből?…
1970-2019