Maiores, placeat ut! Iure, voluptate aliquid fuga alias, molestias libero tempora accusantium culpa dignissimos temporibus voluptatibus possimus reiciendis, eum recusandae mollitia porro!
Nemrég tudtuk meg egy zeneszerzőtől, hogy egy mű akár teljesen jelentéktelenné is válhat, ha egy olyan térben szólal meg, ahol nem megfelelő a hangzás számára. Az akusztika nem csak egy adottság, mint a templomok esetében: komoly tudomány és művészet egyszerre.
Jelenleg világszerte az úgynevezett szőlőskert elrendezésű koncerttermeket tartják a legjobbaknak, mert itt mindenki ugyanúgy hallja a zenét. Nincsenek jobb és rosszabb helyek, kiszóló hangszerek, ám a különleges designnak köszönhetően az építési költség olyan magas, hogy hazánkban egyelőre ilyen koncerttermekről csak álmodozni lehet.
A magyar koncertszcéna királyi terme nemcsak nagysága, hanem akusztikai minősége miatt is, amiben még a legvájtfülűbbek is csak kevés kivetnivalót találnak. Éppen ez csábít sok világsztárt is Budapestre: híre ment a hangversenyteremnek, és egy zenész szereti, ha úgy szól a hangszere vagy a hangja, ahogy eddig még soha. Az akusztikai minőségről az a Russel Johnsson gondoskodott, aki az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb koncertkomplexumainak tervezője volt, többek között az ő nevéhez fűződik a Lincoln Center egyes auláinak kialakítása is. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremnek talán még túl jók is az adottságai: aki két tétel között egyet köhint egy előadáson, abból rögtön híres ember lesz. A legmodernebb színpadtechnikának köszönhetően a zenekarok úgy játszhatnak a térrel, ahogy csak akarnak. A Wagner-napok alkalmával ebből mi is kaphatunk egy kis ízelítőt: az előadók hol a zenekari árokból, hol a színpadszintnél csak kicsit lejjebb foglalnak helyet.
hangzás
Onnan lehet tudni, hogy egy koncertteremmel nem viccelnek, hogy van benne egy olyan orgona, ami már önmagában, a téren nélkül is látványosságszámba menne. A teljes hangzás megtapasztalása kedvéért Bartók Béla A k ékszakállú herceg vára című operáját ajánljuk leginkább ezen a helyszínen.
Ha muszáj ilyet is mondani, akkor talán nem annyira szerencsés, hogy az első sorokból szó szerint elsöprő hangerejű egy-egy könnyűzenei- vagy jazzkoncert. Hiába, szinte lehetetlen, hogy egy terem a klasszikus és a könnyűzenei elvárásoknak ugyanúgy megfeleljen.
A kor szokásainak megfelelően a koncertterem Apollón szentélyeként épült szertartások helyszíneként, amik pedig maguk a hangversenyek. A látogatók olyan eleganciával találkoznak a terembe lépve, hogy csak azon sajnálkozhatnak, miért nem estélyi ruhában érkeztek. A néhány éve befejeződött felújítás azért is hozott igazán látványos eredményt, mert a freskók nagy részét az elmúlt század politikai ideológiái alapján korábban átfestették. Néhány éve azonban már eredeti pompájában élvezhetjük a Zeneakadémia Nagytermét, és külföldi ismerőseinknek is büszkén mutogathatjuk az európai szinten ritkságszámba menő látványosságot. Az aranyozott oszlopoknak, freskóknak nem csak esztétikai szerep jut: ezek akadályozzák meg, hogy a hang pingponglabdaként pattogjon ide-oda a négyszögletes, párhuzamos falú térben.
A freskóin elmerengve megáll az idő.
Kórusműveket: a terem mérete tökéletes a műfajhoz.
A székek lehetnének elegánsabbak és kényelmesebbek, ráadásul ha hihetünk a szakmabelieknek – és miért ne tennénk –, akkor a terem felújítása sajnos rontott az akusztikai minőségen. Az egyik oldalra kiszól a trombita, a másikon csak a hárfa hangját lehet hallani: a zenekarok sokat dolgoznak azért, hogy ezeket a hangsúlyeltolódásokat kiegyenlítsék.
A modern épület nagy koncerttermében ugyanúgy otthon érezheti magát a könnyűzenész, mint egy kisebb szimfonikus zenekar. Ideális lehet a komolyzenei koncertekkel még csak ismerkedni vágyók számára is: semmi felesleges pompa, a berendezés, a falak nem akarnak másnak látszani, mint amik, itt a funkcionalitás az uralkodó. A terem akusztikája kedvelt a zenészek körében, kimondottan jónak számít.
A város kellős közepén szinte rejtekben található ez a zenei édenkert.
Szívesen megnéznénk itt Zombola Péter És Echo című báboperáját.
Méretéből adódóan egy szimfonikus zenekar énekesekkel már leviszi az első sorokban ülők fejét. Ideális a terem kétharmadánál helyet foglalni nagyobb zenekari apparátus koncertjén.
Az Andrássy úti Operaházunk akusztikáját szinte már el is felejthettük volna, annyira régóta tart zárva letakart ponyvákkal az impozáns, turisztikai látványosságszámba menő épület. A felújítás előtti állapotokról elmondható, hogy sajnos a gyönyörű külső zord bensőt takart. Az Operaháznak hírhedten rossz volt az akusztikája, és ennek leginkább az énekesek itták meg a levét. Sokak élménye volt, hogy a nyitány alatt minden kifogástalanul szólt, majd ahogy az első szereplő énekelni kezdett, rögtön semmit sem lehet hallani vagy érteni, és a zenekar is halkabbra fogta, könnyítve ezzel az énekes küszködésein.
az épület
Erkel Ferenc Bánk bán című operáját, mert ha megadják a módját, ezzel fogják megnyitni a felújított házat. Bár tartanánk már ott!
A pocsék akusztikáért állítólag a zenekari árok alá tévesen beöntött több mázsa beton felelős. Ha igazak a pletykák, van remény, hogy a felújítással ez a hiba is orvoslásra kerül. Reméljük, hiszen fontosabb lenne, mint kényelmes székeken ülni a méregdrágán vásárolt jegyünkkel.
Sokan idegenkednek az épülettől, és igaz, hogy még nagyobb élményt adhatna, ha a felújítás, mondjuk, a nézőtérre is kiterjedt volna, de összességében így is képes elfogadható operaélményt nyújtani. A legtávolabbi pontokról is élvezhetőek az előadások, sokszor nagyon barátiak a jegyárak, ami főleg a méretének köszönhető: nem egyszerű megtölteni Magyarország legnagyobb színházának 2400 férőhelyét.
Jelenleg itt lehet a legjobb minőségben színpadra állított operát nézni Magyarországon.
Puccini bármelyik operájához kifogástalan helyszín.
A szocialista múlt lenyomatait őrzi az épület. A nagy távolságok miatt a nézőtéren jó lenne, ha lehetne színházi távcsövet bérelni.