„A kitűzött célokat bőven túlszárnyaltuk”

A zenekar 2015-ben mutatkozott be Island of Promise című klipjével, 2016-ban jelentette meg The Odyssey című nagylemezét, melyért Fonogram-díjat is kapott. Második lemezük mindegy ízelítőjeként nemrég kihozott egy klipet Redifine néven, s nem mellesleg még a rangos Eurosonic fesztiválra is meghívást kapott. Több mint két éve, röviddel a bemutatkozó kliped megjelenése után beszélgettünk: ekkor árultad el, hogy a névadáskor a Karolina-szigetek legnyugatibb térségében található Palau szigete inspirált, mely egy gyönyörű, érintetlen hely, s hogy a szigetet palaui nyelven Belaunak hívják. Azóta a Belau egyszemélyes projektből zenekarrá nőtte ki magát, és új albummal jelentkeztetek, a melynek dalait koncertjeiteken többnyire egy négyfős felállás szólaltatja meg. Miért érezted szükségét a bővítésnek?

Élőben több emberrel szerettem volna megosztani a színpadot, mert szerintem a koncerteken így jobban átadható a zenénk. Először Buzás Krisztián társult hozzám, akit gimnazistakorom óta ismerek, és a legjobb barátom. Ő felel a zenekar borítóiért, arculatáért, és több dalszöveget is jegyez, emellett basszusgitáron játszik. Kiss Benji (billentyűs) az Island of Promise című dalhoz készített egy remixet a zenekarával – már akkor világossá vált, hogy remekül tudunk együtt dolgozni. Szécsi Böbe énekesünket még a You and I című dalunk kapcsán ismertük meg, vele több közös számunk is lett azóta.

Az -t a Sorstalanság című filmből ismert, azóta operatőrré avanzsált Nagy Marcellel és stábjával készítetted el. Dolgoztok még együtt a jövőben is?

Sajnos a 2015-ös klip óta nem volt közös munkánk, de a következő két videónkat ismét a közreműködésükkel készítjük el. A dalok ugyan még nincsenek kész hozzá, de dolgozunk rajtuk.

A zenekar még csak két éve kapcsolódott be a zenei élet vérkeringésébe, de már büszkélkedhet egy Fonogram-díjjal, korábban pedig elnyerte az 1. Magyar Klipszemle különdíját. Elismert külföldi énekesekkel dolgoztatok együtt, 2017-ben tizennégy országban koncerteztetek, és nem mellékesen számos követőtök van a Facebookon is. Más zenekarok évekig küzdenek, amíg a szakma egyáltalán elkezd tudomást venni róluk. Hogy csináljátok, mi a folyamatos felfelé ívelés titka?

A siker titka a kemény munka. Ennek köszönhető, hogy a korábban kitűzött célokat bőven túlszárnyaltuk. Igyekszünk minőségi tartalmakkal előrukkolni, ezért nem sajnáljuk a koncertekből megkeresett pénzt visszaforgatni, és talán az is számít valamit, hogy régóta zenei PR-ral és marketinggel foglalkozom, otthonosan mozgok a koncertszervezésben és a promóció terén is.

2016-ban látott napvilágot első, The Odyssey című albumotok, s azt csiripelik a madarak, hogy nemsokára kijön a második korong is. Mennyiben lesz más az új lemez zenei anyaga az előzőhöz képest?

A The Odyssey tizenkét számot tartalmaz, a fele instrumentális, a másik felén pedig olyan remek énekesnők működnek közre, mint például Dallos Bogi, Antonia Vai, Szécsi Böbe, Herrer Sára vagy Myra Monoka. Tavaly december végén debütált Redifine című számunk, amely az új korongon is hallható lesz, és ezen kívül szeretnénk még két-három dallal, illetve klippel kijönni. A megjelenést októberre tervezzük. Az első lemezen található dalok témái a mediterrán világ köré szerveződtek, a második inkább a karibi térséget igyekszik zenébe burkolni – vagyis ismét a tengerparti hangulat megteremtésére vállalkozunk a tőlünk megszokott sundowntempóban, elektronikus és élőzene elegyével tálalva, instrumentális részekkel kiegészítve. Ezúttal is több tehetséges énekesnővel dolgozunk, lesznek közöttük külföldiek is, azonban most még nem szeretném felfedni a kilétüket. Reméljük, hogy az új szerzeményeinkkel ismét sikerül majd a hallgatókat távoli tájakra kalauzolni, kizökkenteni őket a pörgős hétköznapokból.

A Fonogram-díj kellő lendületet adott a további célok eléréséhez?

Meglepődtünk, hogy egyáltalán jelöltek minket, azon meg pláne, hogy egyszerre két kategóriában is (Az év felfedezettje és Az év elektronikus albuma vagy hangfelvétele). Végül Az év elektronikus albuma kategóriában nyertünk, nagyon komoly zenekarokat „megelőzve”. Számunkra ez nagy szó, mérföldkő. Felkerültünk a zenei térképre, s aki a szakmán belül kevésbé vagy egyáltalán nem ismerte a munkásságunkat, most talán már tudja hova tenni a zenekart. Ez a díj arra sarkall bennünket, hogy még jobbak legyünk a jövőben.

Bizonyára azt is mérföldkőnek tekintitek, hogy meghívást kaptatok Groningenbe, az idei Eurosonic Noorderslag fesztiválra.

Természetesen! Úgy tudom, hogy az egyik eurosonicos szervező látott minket koncertezni tavaly egy hamburgi fesztiválon – talán ez is közrejátszhatott abban, hogy meghívást kaptunk. Ez is megerősít minket abban, hogy van helyünk a zenei vérkeringésben, s hogy van igény a zenénkre.

Egyébként milyen a zenekar külföldi megítélése, milyen visszajelzéseket kaptok?

Első pillanattól kezdve a céljaink között szerepelt a külföldi jelenlét, sőt, elsősorban olyan produktumokat szeretnénk létrehozni, melyek külföldön is megállják a helyüket. Tavaly tizennégy országban körülbelül huszonöt–harminc koncertet adtunk. Szerencsére kizárólag pozitív visszajelzéseket kaptunk, ami talán annak is köszönhető, hogy egyes országok nyitottabban állnak a zenénkhez, de lehetséges, hogy van, ahol már az is kuriózumnak számít, hogy magyarok vagyunk. Igyekszünk jelen lenni a külföldi médiában: fellépéseink előtt előszeretettel foglalkozik velünk a külföldi sajtó és a rádiók is.

Van, aki feleennyi sikert sem ér el, mégis nagyon el tud szállni magától. Úgy látom, hogy te ugyanolyan szerény maradtál, mint amilyennek a két évvel ezelőtti beszélgetésünkkor megismertelek.

Mindent a Belaura tettem fel, a napjaim legnagyobb részét a zenekarral kapcsolatos háttérmunkák töltik ki, tehát nemigen van időm elszállni. Ráadásul én nem kívülállóként szemlélem az elért eredményeinket – pontosan tudom, hogy a Fonogram-díjhoz vagy a Eurosonichoz vezető út mennyi energiát és munkát követelt meg tőlünk.

Az, hogy valamilyen formában zenével szeretnél foglalkozni, már gyerekkorodban eldőlt? Evidens volt, hogy a zenei szcéna lesz a te közeged?

Egyáltalán nem volt evidens. Tizenhat évesen hobbiból kezdtem zenélni, sose gondoltam, hogy zenész leszek, de nem is tartom magam zenésznek a szó klasszikus értelmében, hiszen nincs zenei végzettségem, sosem jártam zeneiskolába. Ahogy a Belau kezdte kinőni magát, úgy érett meg bennem az elhatározás, hogy csak a zenével foglalkozzak.

Milyen tanácsokkal látnál el egy kezdő zenekart?

A legfontosabb a célok lefektetése. Ez mindennek az alapja. A célokat a zenekar minden tagja magáénak kell hogy érezze, s cél kell legyen a fejlődés is. Szükség van egy jó adag türelemre, hiszen idő kell, amíg kiforrja magát egy projekt. Olyan zenei stílusban érdemes alkotni, ami a zenekar szívéhez és lelkéhez a legközelebb áll, vagyis amivel könnyedén tudnak azonosulni. Aztán már „csak” dolgozni kell – a sok minőségi munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. Végezetül nem mindegy az sem, hogy kikből áll az a stáb, amelyik a zenekar útját egyengeti.

Bizonyára a kapcsolatok is sokat számítanak.

A kapcsolati tőke inkább csak afféle bónusz, amellyel néhány dolgot lehet kompenzálni – adott esetben lerövidíthetők az érvényesítéshez szükséges kötelező körök, de szerintem a tehetség, a szorgalom és az elhivatottság sokkal többet számít ebben a szakmában.

Milyen célokkal vágtatok neki a 2018-as évnek?

Minden energiánkkal a második lemezünkre és az új klipjeinkre koncentrálunk, aztán márciusban elérkezünk a következő mérföldkőhöz: lesz szerencsénk Amerikában játszani az SXSW fesztiválon. Legalább annyi koncertet szeretnénk adni idén, mint amennyit tavaly játszottunk kül- és belföldön. Célunk, hogy stabil közönségbázist alakítsunk ki, azaz hogy a Belau név ismerősen csengjen azokban az országokban, ahova vissza-visszajárunk fellépni. Továbbá jó lenne, ha a tavalyinál is több külföldi rádió játszaná a számainkat. Dolgozunk azon, hogy mielőbb találjunk egy olyan külföldi ügynökséget vagy kiadót, amelyik segítségünkre lehet a zenei karrierünkben való továbblépésben, a következő szint elérésében.