Sírva nevetni – 10 kihagyhatatlan dramedy sorozat

A tehetség jobban felértékelődött, mint valaha, így nem csoda, hogy mindenki évekre szóló, többmilliós szerződésekkel próbálja magához láncolni a készítőket. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy megszaporodtak az olyan szerzői sorozatok, amelyeknél korábban sosem tapasztalt szabadságot élveznek az alkotók.

A dramedy műfaj története egyébként sem nyúlik vissza túl régre. Sokan a Bruce Willis és Cybill Shepherd páros nevével fémjelzett A simlis és a szendére mutogatnak, mások a M.A.S.H.-re mint első ilyen sorozatra. A bizonytalanság érthető, hiszen ugyan a műfaj maga könnyen és egyszerűen meghatározható, az beletartozó műveket annál nehezebb azonosítani. A lényeg, hogy a dráma és a komédia keveredése egyenlő arányban történjen.

A dramedyk emiatt könnyen elhatárolhatók a klasszikus szituációs komédiáktól, ahol általában kétdimenziós karakterek szolgáltatják a humorforrást.

A műfajt azonban nehezebb megkülönböztetni a drámáktól, hiszen azoknak ugyanúgy fontos eleme lehet a humor. Ezért múlik minden az arányokon. A humor pedig szubjektív elem, így nem csoda, ha a hagyományos díjkiosztó gálákon sem tudnak igazán mit kezdeni a dramedy jelenséggel. Vagy klasszikus komédiákkal kell megmérkőzniük, mint például az Agymenők vagy olyan drámai sorozatokkal, mint a Breaking Bad. Lássuk be, egyik esetben sem igazságos a verseny.

Pedig érdemes lenne külön kezelni a dramedyket, mert nem véletlenül szaporodtak meg ennyire az utóbbi időben: a műfaj a történetmesélés egészen új távlatait mutatja meg.

Ezek a sorozatok sok esetben érintenek olyan komoly témákat, amelyről egy hagyományos komédia nem tud és nem is akar túl komplex kérdéseket felvetni: halál, gyász, szülés utáni depresszió, válás...

A drámával szemben pedig pont az az előnye a dramedynek, hogy a humor segítségével a komoly témákat befogadhatóbbá, könnyebben emészthetővé lehet tenni úgy, hogy mindez nem válik súlytalanná. Épp ezért az alábbi listán tíz olyan dramedy kapott helyet, amely kihagyhatatlan azok számára, akik szívesen elmerülnének ebben a különleges sorozattípusban.

10. Szívek szállodája (Gilmore Girls)

Egy igazi klasszikus, amit pár éve élesztett fel a Netflix, mellyel sokak szerint méltó lezárást kapott a sorozat. A készítő, Amy Sherman-Palladino a műfaj egyik nagy alakja, akinek a nevéhez fűződik többek között a Bunheads és a The Marvelous Mrs. Maisel is – a listára mégis a Szívek szállodájával került fel. Egy fiatal egyedülálló anyáról, Lorelai-ról és Rory nevű lányáról szól a bohókás, Stars Hollow nevű kisvárosban játszódó történet, ahol a szerelem, barátság, család, utóbbin belül is leginkább az anya–lánya kapcsolatokat járják körbe az alkotók lehengerlően ötletesen. A sorozat védjegyévé váltak az elképesztően pörgős és elmés párbeszédek, amelyekkel talán még le is körözik a walk and talkot csúcsra járató Az elnök embereit. Mindezt pedig megfejelték azzal, hogy az epizódokat telepakolták popkulturális utalásokkal. A castinggal is sikerült nagyot húzniuk, elég csak az azóta az egyik legfoglalkoztatottabb komikára, Melissa McCarthyra gondolni. Ugyan a listán a legalsó fokot foglalja el, mégis az egyik legszerethetőbb darab.

9. Orange Is the New Black

Valószínű, hogy még a Netflixet is meglepte a sorozat sikere. Jenji Kohen (az egyébként szintén kiváló Nancy ül a fűben című dramedy alkotója) jó időben jó érzékkel nyúlt a női börtönök témájához. A sorozat főhőse kezdetben Piper Chapman, akinek egy sok évvel ezelőtti botlása miatt kell ülnie az akkorra már meseszerű életét hátrahagyva. Piper azonban csak a kulcs egy olyan világhoz, amely végtelen lehetőségeket tartogat a történetmesélés szempontjából. Erre pedig a készítők is ráéreztek, és idővel átkerült a hangsúly a börtönlakók és a személyzet életútjainak mélyebb bemutatására. A környezet tökéletes arra, hogy olyan témákat dolgozzon fel a sorozat, mint a rasszizmus, a transzneműség vagy a feminizmus. A társadalomkritikát pedig mesterien vegyítik a hamisítatlan fekete humorral. A sorozat a korai évadjaival volt a csúcson – a későbbiekben nem tudták már hozni azt a szintet, amit saját maguk állítottak –, de a listán mindenképp helye van.

8. Master of None

Ismét a Netflix látott fantáziát Aziz Ansari (aki nemcsak a főszereplőt játssza, de ír és rendez is) és Alan Yang sorozatában. Dev (őt alakítja Ansari) a harmincas évei elején jár, és egy második generációs indiai bevándorló család gyermeke. Szüleivel ellentétben már gondtalan életet él színészként, emiatt sokszor szinte olyan zavaróan „first world problem” témák kerülnek elő, mint a karrier, a gyermekvállalás, a társas kapcsolatok. Mindamellett, hogy ezeket is roppant okosan dolgozzák fel a készítők, elképesztő érzékenységgel nyúlnak olyan témákhoz, mint az első és második generációs bevándorlók közti szakadék vagy épp a nemek közötti bérkülönbségek. A Master of None humora inkább a könnyedebb helyzetkomikumokkal operál, de a listára nem ezért, hanem az egész sorozatot átitató feel good hangulat miatt került fel.

7. Legit

A lista ezen pontján csalunk egy picit, mert szinte biztos, hogy a Legit nem dramedyként lett pitchelve a stúdióknak, és nem is annak indult. Klasszikus komédiaként kezdték, majd szépen lassan alakult át, ahogy az alkotók megtalálták a saját hangjukat. A sorozatot az ausztrál komikus, Jim Jefferies jegyzi mint készítő, író és főszereplő, akinek azóta már saját late night show-ja van Amerikában. Az alapkoncepció pofonegyszerű: Jim, a legjobb barátja, Steve, valamint Steve testvére, Billy kalandjait követjük. Billy nyaktól lefele lebénult már évekkel ezelőtt, az orvosok nem jósoltak neki sokat, ő mégis itt van, és semmire sem vágyik jobban, csak arra, hogy úgy kezeljék, mint bárki mást. De nehézségei adódnak például az interneten történő ismerkedéssel vagy éppen a szüzessége elveszítésével. Szerencsére Jim és a bátyja támogatják, ha úgy adódik, nem restek elvinni egy bordélyba, vagy akár segítő kezet nyújtani neki a webkamerás szexben. A kezdeti útkeresés alatt sokszor tűnhet úgy, hogy a sorozat nem szól másról, csak az ezekből a szituációkból eredő helyzetkomikumokról, de a készítők hamar bebizonyítják, hogy a drámai vonalat is komolyan veszik. Jefferies a stand-up fellépéseiből is ismert offenzív humorával beszél a fegyverviselésről, a drog- és alkoholfüggőségről, a szórakoztatóipar romlottságáról és persze arról, hogy Billy hogyan boldogul egy olyan világban, amely megvonná tőle azokat az örömöket, amik a társadalom nagy részének magától értetődően biztosítottak. Sajnos csak két évadot élt meg a sorozat, azonban így is kerek egész történetet kapunk megható lezárással és a legőszintébb humorral.

6. Please Like Me

A lista egyik legizgalmasabb darabja az írókként és főszereplőkként is közreműködő Josh Thomas és Thomas Ward sorozata, egyenesen Ausztráliából. Josh és Tom gyerekkori legjobb barátok a valóságban és a sorozatban, ráadásul együtt is laknak. Az életükbe akkor kapcsolódunk be, amikor Josh-sal szakít a barátnője, mert szerinte homoszexuális (spoiler: valóban az). Innen követhetjük a baráti társaságuk és Josh családja életének alakulását. A sorozat a húszas éveik elején járó, kallódó fiatalokról mesél, akik próbálnak rájönni, mit kezdjenek az életükkel, miközben a boldogságot keresik. A készítők nagyon bátran nyúlnak olyan témákhoz, mint a homoszexualitás, az abortusz vagy a depresszió, miközben mindezt a sokszor végtelenül abszurd humor teszi befogadhatóbbá.

5. Dokik (Scrubs)

Bill Lawrence kultikus kórházas sorozatát sokan a legjobb sitcomok között emlegetik, azonban ha egy kicsit jobban megnézzük, egyértelmű, hogy a Dokik sokkal több ebbél: a karakterek összetettek, és az évadok során komoly jellemfejlődésen mennek át. A gyors, elszállt poénok mellett pedig olyan drámai mélységekbe jut el a sorozat, amely egyáltalán nem megszokott egy átlagos komédiánál. A helyszínből eredően komolyabb témák is előkerülnek: például hogy hogyan birkózik meg egy kórházi dolgozó a halállal, ami minden nap körülveszi – de a Dokik ugyanúgy szól kapcsolatokról, barátságról, családról is. J. D. álomjelenetei és Dr. Cox legendás nagymonológjai, a parádés mellékszereplők, valamint a sok improvizatív humor pedig igazán karakteressé teszik a sorozatot. Az utolsó, kilencedik évad viszont inkább merüljön a feledés jótékony homályába.

4. Shameless – Szégyentelenek

A listára az amerikai remake került fel, ugyanis az a ritka helyzet állt elő, hogy az újragondolás felülmúlja az eredeti, brit verziót. Egy chicagói proli család mindennapjait követhetjük: hat gyerek, alkoholista apa, anya pedig sehol. A legidősebb lánynak kell előlépnie családfőnek, és a víz felett tartania a közösséget, miközben persze neki is megvannak a maga problémái. A listán a legelőkelőbb helyen szereplő 40 perces sorozat a Shameless – Szégyentelenek, ezt pedig annak köszönheti, hogy immáron kilenc éve hozza azt a különleges hangulatot, amit az első perctől érezhetünk. Végig nagyon ügyesen egyensúlyozik a dramedy határán, de amikor a néző azt hinné, hogy végleg átcsapott szociodrámába, akkor egy jól időzített jelenettel annyira megnevettet, hogy a könnyünk kicsordul.

3. Louie

A lista legegyedibb darabja, ami annak köszönhető, hogy az FX nevű csatorna a minimális költségvetés mellett a megvalósításban szabad kezet adott Louis C.K.-nek. És itt tényleg a totális alkotói szabadságot kell érteni. Így kerülhetett adásba egy olyan epizód, amelyben Louie a kocsiban ülve végigénekli a The Who Who Are You című slágerét, ami egy 20 perces epizód esetén a játékidő cirka 15 százalékát teszi ki. Ennek az öntörvényű hozzáállásnak köszönheti a sorozat a lehengerlő kritikai sikert, még a díjkiosztókon is odakerült a tűzhöz. Azonban ez azt is jelenti, hogy nem tud igazán sok nézőt megszólítani – igaz, az a vékony réteg, akit megtalál magának, feltétel nélkül imádja. Louis C.K. alapvetően a saját életéről mesél, persze sok ponton eltúlozva és kifordítva. Milyen elvált középkorú apának lenni New Yorkban? Milyen komikusként járni az országot? Várhat-e bármi jót az élettől valaki ötven felett? C.K. a kínos szituációs humor egyik legjobbja, ami a feldolgozott témákkal párosulva akár azt is felvetheti, hogy egyáltalán dramedyről beszélhetünk-e. Viszont ha egy kicsit jobban belegondolunk, akkor el kell ismernünk, hogy Louie a legviccesebb szomorú bohóc, akit valaha láttunk.

2. Fleabag

Mostanában kezdi magának felfedezni Hollywood is Phoebe Waller-Bridge-et, aki készítőként, íróként és főszereplőként jegyzi ezt a sorozatot. A Fleabaget egyékbént egy egyszereplős darabból adaptálta, melyet a széria sikere után elvitt New York-ba is, az Off-Broadway-re. Egy fiatal nő mindennapi életét követjük, ahogy próbálja feldolgozni legjobb barátnője halálát, életben tartani a kisvállalkozását, értelmetlen szexszel betölteni a szívében tátongó űrt és a boldogságot keresi. A sorozat hangvétele és humora is egészen egyedi, amit azzal fejel meg, hogy a főszereplő – a negyedik falat lebontva – az első pillanattól kezdve kiszól a nézőhöz. Néha csak egy-egy összenézés erejéig, máskor egészen részletekbe menően von be minket a történetbe. Csináltak már ilyet korábban, de a recept itt remekül működik, rengeteget segít az involválódásban. Mindemellett Waller-Bridge hatalmasat alakít olyan színészek mellett, mint az Oscar-díjas Olivia Colman vagy Andrew Scott. A hírek szerint a nemrég befejezett második évad után nem készül több, ami nem is feltétlen baj, mivel a Fleabagnek sikerült az, ami viszonylag kevés sorozatnak: egy majdnem tökéletes első évad után szintet lépni és a másodikkal csúcsra érni.

1. Catastrophe

A tökéletes dramedy, pedig az alaphelyzet nem különösebben izgalmas. Egy amerikai férfi Angliába érkezik üzleti útra, ahol összefekszik egy ír nővel, majd egy csodás hetet töltenek együtt. A férfi visszatér Amerikába, pár hónappal később pedig jön a hívás: a nő terhes. Szintén régi narratív fogás, ennek ellenére a sorozat egyáltalán nem sablonos. Sharon Horgan és Rob Delaney a főszerepet és az összes epizód írását is magára vállalta, ami nagyon jól áll nekik. Ordít a képernyőről, mennyire összeszokott alkotók, így abszolút hiteles párt alkotnak. Ez az írói felállás ahhoz is hozzájárulhatott, hogy sikerül a kapcsolat mindkét oldalát ugyanolyan súllyal bemutatni. A párkapcsolati téma szokásos toposzai mellett a sorozat bátran nyúl többek közt a szülés utáni depresszió, az alkoholizmus, a halál, illetve a munkahelyi szexuális zaklatás problémáihoz is. Felmerülhet, hogy ilyen témák mellett miért nem akarunk eret vágni egy-egy epizód után: a megoldás a már sokat emlegetett humor–dráma arány, amely itt van a leginkább kiegyensúlyozva a lista szereplői közül. A sorozat humora az elképesztően okos, pörgős poénok és az altesti gusztustalankodás teljes skáláján mozog, így téve sokkal befogadhatóbbá a fajsúlyos témákat mindamellett, hogy nem teszi komolytalanná az arról szóló diskurzust sem. Talán ebben rejlik a dramedyk nagyszerűsége, és ennek jelenleg a Catastrophe a legjelesebb képviselője.