• 20 éves A legjobb méreg

    Széljegyzetek a Tankcsapda A legjobb méreg lemezéhez

    2012.07.02 — Szerző: Fejes János

    Könnyű bele­ragadni a túlzá­sokkal teli urbá­nus betyár­roman­tikába, és meg­állni azon a szinten, hogy beteg a világ, éljük túl az életet. Veszé­lyes játék ez, az egyik legjobb méreg, amit ismerek.



  • Lukács Laci azt mondta egyszer, hogy minden zenekar ugyanazt a dalt írja egész karrierje folyamán. Hogy másokra igaz-e ez, azt nem tudom, de a Tankcsapdára biztosan: A legjobb méreg tételei jelölték ki azt az irányt mind zeneileg, mind szövegileg, ami a mai napig meghatározza a debreceni urak művészetét. Szerelem, alkohol, elhagyatottság, küzdelem, ellenállás – csak hogy néhány témát emeljek ki a minden magyar punk és rocker számára első számú kedvenctől. Szöveg és zene teljes egysége van jelen, ami a mai napig a ’csapda legjobb mérge.

    Fejes János




    A feszes ritmus és a gitár húz magával, amint bekapcsolom a lejátszót, és felteszem a fejhallgatót. Punk-rock hangzás, remek szövegek, akaratlanul is elkezd járni a lábam, és azon kapom magam, hogy a fejem is. Manapság egy koncerten már jobban érzem magam a „bólogatós szekcióban”, de a Tankcsapda e lemezének kedvéért újra bevállalnám az első sort. A legjobb méreg idén húszéves, de még mindig megszólal. Úgy igazán, ahogy azt kell – és ahogy kellett volna az utóbbi évek dalaiban is, mind a hangzást, mind pedig a szöveget illetően.

    Varró Annamária




    Tankcsapda: első kazetta, első koncertélmény, első aláírás és a szülők első rémálma. Bár mára ez a lelkesedésem alábbhagyott, mégis el kell ismernem: generációm rockerei között aligha akad olyan, aki ne ismerné, ne hallgatta volna őket. Az is bizonyos, hogy az idén húsz éve kiadott lemezük egészében véve nem a legjobb, de olykor még mostanában is felidéződik bennem címadó dal lüktető ritmusa és gitárfolyama, a zenekart egyébként is jellemző szókimondó-szembesítő magatartása, vagy a Napra nap monotónia elleni lázadása.

    Nagy Zoltán




    [youtube]http://www.youtube.com/watch?v=fNj_SM9aO-E[/youtube]



    1992-ben már kezdtünk ráébredni, hogy nem kolbászból van a fenékig tejfel. És ekkor jön három krapek a Kálvinista Rómából, és megtekerik a hangerőt. Egyik hangszer sem nagymester, a dalok, a hangzás egyszerű, mint a bot. De mégis – vagy épp ezért – akkorát szól, mint az ágyú, mindenki bepuki. És hála nekik, ki tudtuk mondani, amit az akkori magyar valóságról gondoltunk, csak azt a pár odaillő szót nem találtuk azelőtt. De végre megtudtuk, hogy van magyarul a no future: „az élet a legjobb méreg”.

    Bornemissza Ádám




    A „Técsé” az elmúlt 23 évben nem változtatott a recepten: Az egyszeri ember rímbe szedi alvilági kapcsolatait, a „dolce vita” utáni vágyát, és persze, hogy nem tetszik neki a rendszer. Attitűdjét a „KPH-életérzés” (krónikus pénz-, pia-, pinahiány) hatja át. A dolog működik, mert a hallgató bölcs, ám érzelmes gazfickónak érezheti magát, aki sokatmondó cinizmussal tekint a körülötte élőkre. Hízelgő – az egyébként valóban szellemes – szójátékok mögül cinkosként visszakacsintani a pimasz Lukács Lacinak. Bár az egész csupán fikció, könnyű beleragadni a túlzásokkal teli urbánus betyárromantikába, és megállni azon a szinten, hogy beteg a világ, éljük túl az életet. Veszélyes játék ez, az egyik legjobb méreg, amit ismerek.


    Seres Dániel



  • További cikkek