Halálbüntetés, plátói szerelem és méhek – Ezek voltak 2020 legjobb filmjei

Ahogyan a korábbi évösszegzések esetében, ezúttal is szerzőink egyéni tízes listáinak összesítésével született meg a végeredmény. A helyezett filmek mindegyike pontokat kapott (az első helyezett tízet, a második kilencet, és így tovább egyesével csökkenve), amelyeket összefésülve kialakult az alábbi, szokás szerint kifejezetten mutatós lista.

A szabályok sem változtak: csak olyan filmek versenyezhettek, amelyek 2020-ban lettek elérhetők Magyarországon, azaz volt hivatalos mozis bemutatójuk vagy legalább egyetlen nyilvános vetítésük, esetleg itthon is elérhetőek streamingfelületeken, illetve fesztiválokon vagy DVD/Blu-ray-forgalmazásban juthattak el a hazai közönséghez.

A 2020-as végső top 10-ből, pontosabban egy holtverseny miatt top 11-ből épphogy kiszorult Greta Gerwig izgalmasan újragondolt Kisasszonyok -adaptációja, amely az idősíkok virtuóz váltogatásával frissített a klasszikus történeten, kiváló színészi alakításokkal megtámogatva a vizuálisan és narratív szempontból is egységes végeredményt. Szintén néhány ponttal maradt le a tizedik helyezettől Burhan Qurbani látványos és fordulatos gengszterfilmje, a Berlin, Alexanderplatz, amely egy menekült főhőssel értelmezi újra Alfred Döblin monstre regényét, pergő akciójelenetekkel és a Kontroll nélkülből ismert Albrecht Schuch jutalomjátékával. Az év egyik vérbeli mozifilmje, az 1917 is kapott pontokat. Sam Mendez alkotása az aprólékos koreográfiának és az észrevétlen vágásoknak hála olyan, mintha egyetlen snittből állna. És habár a papírvékony sztori, valamint a formanyelvből fakadó dramaturgiai egyenetlenségek miatt nem avathattunk új klasszikust a háborús eposzok csarnokában, technikai szempontból valóban megsüvegelendő teljesítményt nyújtottak a filmen dolgozó szakemberek, ami nagyvásznon fejtette ki igazán a hatását.

Szerzőink szintén kedvelték Roy Andersson legutóbbi filmjét, a Történetek a végtelenségrőlt, amelyet még éppen el lehetett csípni a mozikban a késő őszi második lezárás előtt. A svéd mester szokásához híven kíméletlen objektivitással sorjáz profán, hétköznapi, máskor pedig ikonikus és megrázó történelmi szituációkat, egysnittes, statikus jeleneteiben megragadva a címben foglalt végtelenségérzést, illetve az egyes helyzetek kisszerűségét, céltalanságát, abszurditását.

10. Békeidő

„A Békeidő nem a jobb időkről szól, épp ellenkezőleg: olyan élethelyzeteket taglal, amelyekből épp a béke hiányzik” – Hajdu Szabolcs így összegezte új alkotását a vele készített májusi interjúnkban.

Az állami támogatás nélkül forgatott szkeccsfilm a magyar társadalomba ivódott feszültséget hozza a felszínre hétköznapi szituációk és fontos közéleti-politikai események (tüntetések, zaklatási botrányok) direkt megidézésével.

Ez a szokatlanul nyílt hangvétel a Hajdu filmjeitől alapból nem idegen mágikus realista lebegéssel párosulva különleges, szembesítő erejű élményt eredményez. „A Békeidő a szélsőségek filmje” – állapította meg kritikusunk. Épp emiatt érkezett ez a mély társadalmi megosztottságot tematizáló alkotás remek időzítéssel 2020 tavaszán az online térbe, később pedig a mozikba.

A film elérhető a Vimeo felületén.

9. Jojo nyuszi

Taika Waititinek a legjobb adaptált forgatókönyv Oscar-díját elnyerő történelmi szatírája kiváló arányban adagolja a merész humort és a megrázó drámát. A Jojo nyuszi „azt mutatja meg a gyerekek agymosásán keresztül, hogy a II. világháború zsarnoki eszmerendszere hogyan képes a világukat jószerivel ismeretlennek tartó kicsiket tetszőleges irányba formálni”.

Az új-zélandi rendező munkája így a propaganda természetének ábrázolása okán hatásos és metszően aktuális mű.

Waititi Hitlert játszva remekel, Scarlett Johansson élete egyik legjobb alakítását nyújtja, a rendezőtől már ismerős helyzet- és jellemkomikum, valamint a könnyfacsaró jelenetek pedig remek ütemben váltakoznak. AJojo nyuszi hűen ápolja az olyan nagy klasszikusok örökségét, mint Az élet szép, miközben új színt visz a háborús filmek műfaji palettájára.

A film elérhető az HBO GO-n.

8. Tőrbe ejtve

A Jojo nyuszihoz hasonlóan a szokásos év eleji filmdömpingben érkezett a hazai mozikba Rian Johnson virtuóz krimije, ami – listánk eddigi elemeihez hasonlóan – jócskán tartogat aktuális áthallásokat. Kritikusunk szerint „a Tőrbe ejtve remek társadalomkritika az interneten terjedő alt-right fröcsögésekről, liberálisok és jobboldaliak pengeváltásáról, az okostelefonok térnyeréséről, influenszerkedésről, illetve annak megtévesztő szerepéről vagy éppen a különböző etnikumúakat lebecsülő fehér felsőbbrendűségről”.

Johnson filmje azonban az aktualitásától eltekintve is működik: a rendező jó érzékkel zsonglőrködik a krimi műfaji elemeivel, pimaszul használja újra és forgatja ki azokat, így a rejtély mibenléte is átértékelődik egy idő után.

A Tőrbe ejtve szórakoztató, élvezetes filmélmény olyan sztárokkal, mint Toni Collette, Jamie Lee Curtis, Daniel Craig, Christopher Plummer vagy Ana de Armas. Nem véletlenül lett bérelt helye holtversenyben listánk 8. helyén.

A film elérhető a Netflixen.

8. Méz-királynő

Észak-Macedónia történetének egyik legsikeresebb filmje a Sundance Filmfesztiválról indult, majd két Oscar-jelölést is begyűjtött (a dokumentumfilmek és a nemzetközi alkotások között is a legjobb ötben szerepelt), teljes joggal. Tamara Kotevska és Ljubomir Stefanov meditatív művének főhőse egy nomád körülmények között élő méhész, aki különleges harmóniában él a természettel.

Hatidze Muratova méhei, valamint környezete iránti alázata és szeretete felér egy ökológiai példázattal, manapság pedig talán még nagyobb szükség van az ehhez hasonló szikár, pátoszoktól mentes, mégis erős állásfoglalásokra a természetvédelem témájában.

A rendezőpáros a kamera előtt meglepően otthonosan mozgó főszereplő tökéletes ellenpontját is megtalálja a macedón vidékre érkező vándor török gazdálkodócsalád képében, akik inkább a természet erőforrásainak kizsákmányolásában hisznek. Nem véletlenül fogalmazott úgy Kotevska, hogy a Méz-királynő olyan, mint egy tükör: vagy az egyik, vagy a másik fél viselkedésében meglátjuk saját magunkat. A szembenézés pedig sosem könnyű – éppen ettől lesz gyönyörű és elemi erejű dokumentumfilm a Méz-királynő, melyet hazánkban a BIDF közönsége láthatott nagy vásznon.

7. Hater: A gyűlölet új arca

A lengyel Jan Komasa az Oscar-jelölt Corpus Christi után nem pihent sokat, következő filmjét, a Hater: A gyűlölet új arcát már egyenesen a Netflixre forgatta. Bár a streamingóriás saját gyártású egész estései gyakran hosszabbak a kelleténél, és ezáltal vontatottá válnak, Komasa a rendelkezésére álló alkotói szabadságot remekül használta ki.

A Hater egy hihetetlenül izgalmas bukástörténet, ami emellett politikai drámaként is működik, miközben – a rendező életművétől nem szokatlan módon – a kallódó huszonévesekről is tud érvényesen szólni.

A sztori bizonyos elemei ráadásul a magyar közönség számára is fájóan ismerősek lehetnek. A film egyik központi konfliktusa ugyanis a (fiktív) varsói polgármester-választás körüli kampányból bomlik ki, melynek kapcsán hamar kiderül, hogy a politika immár PR-termék, ügynökségek dolgoznak egyik vagy másik jelölt lejáratásán megbízásos alapon, az intézményesített gyűlöletkeltés által pedig félelmetes hatékonysággal korbácsolhatók fel az indulatok egy alapból megosztott társadalomban. A Hater a főszereplő radikalizálódásával párhuzamosan az online tér egyre sötétebb oldalát tárja a nézők elé. Maciej Musiałowski remekel a szociopata, törtető antihős szerepében, Jan Komasa pedig képes arra, hogy a karakter motivációi mentén rámutasson a politikai propaganda, a manipuláció, valamint az álhírek és a közösségi média nagyon is valós veszélyeire.

A film elérhető a Netflixen.

6. Ema

A 2019-es Velencei Filmfesztivál programjának egyik sötét lova tavaly szerencsére a hazai mozikat is megtalálta a törékeny nyári békeidőben. Pablo Larraín szabálytalan szerkesztésű agyrúgása egyedi vizuális világával és ütős zenéivel hódít, miközben a rendező egy bizarr családegyesítés történetét meséli el, gyakran videoklipszerű betéteket is alkalmazva. A címszerepet játszó „ Mariana Di Girolamo óriási felfedezés, imádja őt a kamera, karizmatikus jelenléte akkor is elvinné a hátán ezt a különleges filmet, ha amúgy Larraín mellényúlna”.

Az Ema merész, lázadó, veszettül stílusos mű, aminek lüktetése sokáig velünk marad, a történet váratlan lezárása pedig tökéletesen megkoronázza az élményt.

Izgatottan várjuk, legközelebb mi kerül elő a chilei rendező műhelyéből.

A film elérhető a Cinego kínálatában.

5. Nyomorultak

Ladj Ly Cannes-ban díjazott alkotása a Mathieu Kassovitz-féle A gyűlölet mai párdarabja, következésképp egy lehangoló látlelet arról, hogy a francia városok peremkerületeit sajnos az elmúlt huszonöt év alatt sem sikerült élhetőbbé varázsolni. A Montfermeilben (itt írta Victor Hugo világhírű regényét, innen a címválasztás) játszódó történet egyszerre koncentrál az ott szolgálatot teljesítő rendőrökre, valamint a velük konfliktusba keveredő civilekre.

Ly debütáló nagyjátékfilmje thrillerköntösbe bújtatott szociológiai látlelet, amelyben nincsenek jók és rosszak, csak a társadalom perifériájára szorult, kisiklott életűek és a munkájukat elkeseredetten végezni próbáló rendfenntartók.

Eredendően senki sem gonosz, azonban az őket körülvevő reménytelen közeg nem épp a legjobbat hozza ki belőlük. Így aztán „a Nyomorultak a szíve mélyén egy tanmese arról, hogyan gerjeszti magát az erőszak, ha mindenki a legrosszabb arcát mutatja“. Ladj Ly emlékezetes debütálása sajnos épp a járvány kitörése idején találta meg a hazai mozikat, így csak remélni tudjuk, hogy idővel minél többekhez eljut majd, hiszen az a megosztottság és feszültség, amiről a történet szól, sajnos számunkra is ismerős és könnyen átélhető.

4. Csiszolatlan gyémánt

Adam Sandler néha megmutatja, hogy ha nem akar szándékoltan trasht csinálni, akkor két Jack és Jill vagy Nagyfiúk-szintű kreténkedés között képes letaglózó színészi teljesítményt nyújtani. A Kótyagos szerelem és a Meyerowitz Stories után a Safdie-fivérekkel forgatott Csiszolatlan gyémántban is remekel, az amerikai független film fenegyerekei ráadásul egy igazi kultgyanús szatírát tettek le az asztalra. A Sandler által alakított, folyamatosan szövegelő ékszerész pénzéhsége és gátlástalansága miatt egyre nagyobb bajba keveredik, a telített és rendkívül mozgalmas film tétje így az, hogy meddig mehet el büntetlenül a simlis Howard.

A rendezőpáros légiesen könnyed, hosszú snittekkel és stílusos zenei aláfestéssel érzékelteti a figura kálváriáját, miközben Sandler képes megragadni a karakter esendő, emberi oldalát, ezért tudunk menni vele a kétórás játékidő utolsó pillanatáig.

A Csiszolatlan gyémánt tele van pörgő párbeszédekkel, izgalmas fordulatokkal, sőt még a 2020-ban nagy évet záró The Weeknd is megjelenik benne (vélhetően a sztori etióp vonatkozásai okán) egy szórakoztató cameo erejéig.

A film elérhető a Netflixen.

3. Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre

Szerzőink 2020 legjobb magyar filmjének választották Magyarország Oscar-nevezettjét, döntésükkel pedig nehéz lenne vitatkozni. Horvát Lili második egész estése egy különösen lebegő, modernista beütésű szerelmes film, ami folyamatosan bizonytalanságban tartja nézőjét, miközben a Stork Natasa által alakított idegsebész, Márta pszichéjének apró rezdülései működtetik a thriller és a krimi műfaji elemeivel is kokettáló történetet.

A rendező a plátói szerelem lélektanát vizsgálja

– teszi mindezt kifinomult művészi eszközökkel: a nyomozásnarratívához remekül asszisztálnak a karcos, mégis szemkápráztató, celluloidra rögzített képek és az éteri filmzene, miközben Stork Natasa és Bodó Viktor remekelnek a két főszerepben. „Kortalan film a Felkészülés…, amely nem ad teret fesztiváldivatoknak, nem foglalkozik súlyos szociális problémákkal, ám olyan érzéseket mozgat meg, olyan témákat pedzeget, amivel így vagy úgy, de mindenki találkozik az életében” – méltatta a filmet kritikusunk.

A film elérhető a Cinego kínálatában.

2. Corpus Christi

Jan Komasa egyedüli rendezőként képviselteti magát két filmmel a 2020-as összesítésben. A Corpus Christi bár alapvetően más karakterű mű, mint a Hater, mégis több rokon vonást fedezhetünk fel bennük. A lengyel kisvárosba érkező álpap megtörtént esetét feldolgozó Corpus Christi a katolikus egyház felől közelít szintén huszonéves, ugyancsak tengődő és kilátástalan helyzetű főhőséhez. Daniel javítóintézetben tölti büntetését, azonban egy hirtelen hazugság folytán papnak adja ki magát, az épp egy trauma súlya alatt összeroppanó zárt vidéki közösség pedig el is fogadja őt vallási vezetőként. A film attól működik, hogy Daniel történetén keresztül mutat rá a katolikus egyház gyengeségeire: az álpap progresszív, emberközpontú szemléletével olyan problémákat old meg, amelyeket elődei legfeljebb elmélyíteni tudtak, vagy éppenséggel fel sem ismertek. Komasa ahogyan a Hater nagyvárosi közegét, úgy a lengyel vidéket is érzékletesen jeleníti meg, a legkisebb szerepekben is hiteles figurák mozognak, a film hangulata pedig végig baljós és fojtogató, hiszen a hazugságból nem épülhet fel az az idill, amire a bűnös, az intézetben a hitét megtaláló főhős egyébként rászolgálna.

A főképp színházban aktív Bartosz Bielenia pedig a tavalyi év egyik legemlékezetesebb színészi teljesítményét nyújtotta Daniel szerepében.

A film elérhető a Cinego kínálatában.

1. Nincs gonosz

Szerzőink szavazata alapján a 2020-ban Arany Medvével jutalmazott Nincs gonosz lett a tavalyi év legjobbja, méghozzá meglepően magas összpontszámmal. Mohammad Rasoulof szkeccsfilmje az Iránban mai napig érvényben lévő halálbüntetés jelenségét vizsgálja négy, egymástól különböző történeten keresztül. A szereplők közül valaki közvetlenül a végrehajtói oldal felől érintett, míg másokat akár évtizedekkel korábbi családi tragédiák törnek meg végérvényesen. A négy sztori mindegyike egy-egy lehetséges módszert mutat be arra, hogy hogyan lehet együtt élni a halálbüntetés jelenségével. Rasoulof egyik hőse látszólag képes betagozódni a rendszerbe, míg vannak, akik lázadnak és menekülnek, mások pedig magukba temetik szorongásaikat és elvonulnak a világtól. A film azonban egyik megoldást sem propagálja: ezeket a különböző hátterű és életkorú embereket egytől egyig fojtogatja a fejük felett pallosként lebegő, elnyomó rendszer, és ez ellen úgy tűnik, nem tudnak tenni semmit. Ahogy a cím is mondja: itt nincsenek gonosz emberek, csak olyanok, akik valahogy túl akarnak élni, még ha ez adott esetben egy igen komoly trauma elfedésével vagy épp az alapvető morális értékek felszámolásával is jár. A Nincs gonosz erősen politikai töltetű mű, ám a benne megfogalmazott – főként az egyén–hatalom viszonyát boncolgató – kérdések általános érvényűek, és könnyen dekódolhatók a világ bármely pontján. Erre pedig csakis az igazi remekművek képesek.