Indulatok, szerelmek, traumák – A magyar film legemlékezetesebb pillanatai 2020-ban

Békeidőben nincs szükség különösebb felkészülésre ahhoz, hogy moziba menjünk, és nem is habozunk, ha egy jó film, valami friss hús miatt szóba kerül a visszatérés a filmszínházakba. 2020-ban viszont azon kevesek, akik a járvány két hulláma között is kitartottak a nagy vászon mellett, sok kellemetlenséget is el kellett viseljenek a maszkviseléstől a lázmérésen át a párokat is elválasztó (bár csak rövid ideig élő) kétszékes távolságtartásig.

Az otthoni mozgóképfogyasztás erősödése gyaníthatóan állandósul a helyzet normalizálódása után is, ami igen rossz hír a magyar film számára.

A Nemzeti Filmintézet tavaly elindult online filmtára fontos lépés, ám az új produkciók nyilván nem ezen a platformon fognak debütálni, bár a nemzetközi trend épp a vegyes forgalmazási modell felé mutat. Vagyis reális esély van arra, hogy egy adott film egyszerre jelenik meg majd a mozikban és valamilyen előfizetős online platformon.

2020 egyetlen magyar közönségfilme egy vígjátékba oltott heist movie volt (Pesti balhé), akadt pár dokumentumfilm (Nincs parancs!, Barta Tamás – Siess haza, vár a mama!) és egy természetfilm ( Vad erdők, vad bércek – A fantom nyomában), egy nagy öreg sikerületlen műve (Szabó István Zárójelentése) vagy épp lelkes (fél)amatőrök műfaji kísérlete (Patthelyzet).

A rendkívül szűkös kínálat miatt összeállításunkban figyelembe vettük az online platformok kínálatát, illetve a kisjátékfilmeket is helyzetbe hoztuk.

Hab (Lakos Nóra)

Unalmas közhely, hogy a magyarok leginkább vígjátékokat szeretnek nézni a moziban – a hazai alkotók is szívesen nyúlnak a műfajhoz, a paletta pedig igen széles a blőd bohózatoktól a szellemes, gondolatébresztő művekig. A mindenkori termés zöme sajnos az előbbiekhez áll közelebb, utóbbi (nem csak magyar viszonylatban) ritka, mint a fehér holló. Az első filmes Lakos Nóra nem egy olcsó alapanyagokból előállított tucatsüteményt gyúrt össze, hanem bátran kísérletezett ízekkel, formákkal, hogy egyedi édességgel lepjen meg minket. Bár a sütemény tagadhatatlanul mutatós (Bálint Dániel képeinek élénk színvilága nem tolakodóan cukormázas, kifejezetten jól áll a filmnek), a tésztája néhol keletlen, és az ízek sem mindig harmonizálnak úgy, ahogy kell. A filmbolond cukrászlány (Kerekes Vica) és a laza fogorvos (Mátray László) lassan, de biztosan révbe érő románca kellő számú vicces (vagy annak szánt) mellékkaraktert vonultat fel, ám a Hab nagy felfedezése a koravén kisfiú szerepét zseniálisan elkapó gyerekszereplő, Gyarmati Erik.

Friss Hús 2020

A szeptemberre csúszott rövidfilmfesztivál magyar versenyprogramját hat blokkban vetítették a Toldi moziban. A színes és persze vegyes színvonalú felhozatal önmagában talán nem lenne elég ok arra, hogy felkerüljön a listára az idei Friss Hús, ám Szeleczki Rozáliának a mezőnyből kiemelkedő Mióta velem jár című huszonhat percese mégis arra késztetett, hogy megtegyük ezt az unortodox lépést. A nyolc év alatt az egyik legkomolyabb és legszínvonalasabb magyar filmfesztivállá fejlődött Friss Hús leginkább a pályakezdők számára nyújt bemutatkozási lehetőséget – ne feledjük, hogy Deák Kristóf később Oscart nyert Mindenkije is innen indult világhódító útjára. Az idei fesztivál (a járvány okozta nehézségek ellenére) szervezésében és lebonyolításában is kifogástalan volt, nem beszélve a remekműről (plusz a számos jól vagy nagyon jól sikerült alkotásról), Szeleczki ’80-as években játszódó kisfilmjéről, amelynek egész estésre bővített változatára az elsők közt váltanánk jegyet. Apa és lánya egyetlen napját követjük végig: Bögös Lóránt fiatal, önpusztító, lázadó zenész, kibírhatatlan alak és pocsék szülő. Kislánya „érzékeny és tiszta gyermeki lelkével mégis megérez valami szabadságot, veszélyes különlegességet apjában, aki nehezen tolerálható életvitelével, pokróc stílusával elsősorban a hazug és képmutató rend ellen lázad. Lehet, hogy a megbélyegzett deviáns érzékeli jól a rendszer igazi arcát? Szeleczki filmje a múltban játszódik, de sajnos a mi jelenünkről is szól” – írtuk kritikánkban .

Visszatérés Epipóba (Oláh Judit)

2014-ben robbant ki a Sipos-ügy: ekkor derült ki, hogy Sipos Pál, egy fővárosi elit gimnázium népszerű magyartanára karizmájával és hatalmával visszaéve a nyolcvanas években számos diákot molesztált, szexuálisan kihasznált. Ő szervezte a híres szendrői nyaraltatásokat is, az ott közösen kialakított képzeletbeli országot nevezték a táborozók Epipónak. Ennek volt évekig résztvevője a dokumentumfilm rendezője is, akit annak idején ilyen zaklatás ugyan nem ért, más típusú lelki sebeket viszont kapott. Ezeket igyekszik alkotásában feltérképezni igen sok archív felvétellel, megmutatva egy maroknyi epipói jelenbeli pszichodráma csoportos foglalkozásait, illetve megszólaltatva több, azóta is traumatizált akkori táborozót. A fókuszban ugyan a háromhetes nyaraltatások vannak, de Sipos iskolai, valamint későbbi tévés tevékenysége is megjelenik. És mivel a film önterápiás vonulata az erősebb, így az ügyben rejlő – profi oknyomozói munkával előbányászható – komolyabb potenciál kihasználatlan marad, ami többekben hiányérzetet okozhat.

Békeidő (Hajdu Szabolcs)

A Békeidő áprilisban, az első hullám idején egy videómegosztó oldalon debütált, ami utólag helyes döntésnek bizonyult. A később a Budapest Távmoziban, majd nagy vásznon is látható szkeccsfilm állami pénz nélkül készült, és Hajdu eddigi legpolitikusabb filmje, mely látleletet ad egy – sajnos a hatalom által is gerjesztett – hatalmas feszültségben élő társadalomról. Az indulatokat pedig a szereplők egymáson vezetik le: egyszerre tettesek és áldozatok a hétköznapi konfliktusok sorozatában. Ebben a mágikus realista módon, kissé elemelve bemutatott nagyvárosban kapcsolódik össze hosszabb vagy rövidebb ideig a különböző karakterek sorsa. Hajdu tehetsége abban mutatkozik meg, hogy úgy képes filmre vinni a pandémia előtti magyar közhangulatot, melyet mindannyian igen jól ismerünk, hogy közben hol Jarmusch, hol Lynch világán szűri azt át. Így pedig nem holmi harcos kiáltványt kapunk, ami csak az itt és mostban működik, de aztán nagyon gyorsan elveszti aktualitását, hanem egy ismerősen idegen, idegenül ismerős világot, amelyben még léteznek csodák. A csoda mellett a gyerekek, az új generáció jelentheti a reményt a film szimbolikus zárlatában körbe-körbe forgó autó utasainak, azaz mindannyiunknak.

Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre (Horvát Lili)

Úgy tűnik, 2020-as évösszegző listánkra szinte csak női rendezők filmjei kerültek, ez pedig a körülmények ellenére mindenképp örömteli. Horvát Lili pedig egy tagadhatatlanul női filmet forgatott. Vizy Márta (Stork Natasa) agysebész a főszereplő, és mi, nézők annyira az ő perspektívájából látjuk az eseményeket, hogy egy idő után nem tudjuk, mi a valóság, és mi az, ami csak a doktornő fejében történik. A celluloidra forgatott alkotás hangulatokat, nehezen megfogható érzéseket jelenít meg példás érzékenységgel, miközben városfilmként is remekül funkcionál. Budapest nem a megszokott filmes arcát mutatja benne: egy szürkébb, esendőbb, gyakran esőáztatta, mégis élhető metropoliszként jelenik meg. Valami jó értelemben vett költői lebegés járja át az alkotást, amely inkább a kíváncsi lélekkel, mint a furmányos aggyal elé ülők számára tartogat majd tartalmas kikapcsolódást – különös utazást egy szerelmes nő tudatának mélyére.