A hazai és nemzetközi rövidfilmes termést bemutató Blue Danube Filmfesztivál a koronavírus-járvány miatt idén az online térbe költözött, de a felhozatal ezúttal is erős. Válogatásunkban két magyar, egy iráni, egy francia és egy svéd alkotást ajánlunk.
Negyedik alkalommal rendezték meg a Blue Danube Nemzetközi Filmfesztivált, amelyen idén hetvenhét rövidfilmet mutatnak be hat kategóriában (short, super short, animáció, dokumentumfilm, kísérleti film, egyperces). Az alkotásokat a koronavírus-járvány miatt idén nem moziban, hanem online lehet megtekinteni november 20. és 29. között. A nézők többféle jegycsomag közül válogathatnak, a legolcsóbb kettő, a legdrágább hét euróba kerül. A díjazott filmeket a tervek szerint tavasszal vetítik majd le moziban, Budapesten az Art+Cinemában, Bécsben pedig a Collegium Hungaricumban. A Blue Danube keretében látható Jorgosz Lantimosz (A homár, Egy szent szarvas meggyilkolása, A kedvenc) 2019-es rövidfilmje, a Nimic is, amelyet versenyen kívül mutatnak be. A fesztivál short kategóriájába huszonhárom művet válogattak be, ezekből ajánlunk néhányat, köztük két magyar darabot is.
Beleznai Márk tizenhat perces vizsgafilmje máris nagy utat járt be, ugyanis bekerült a 73. Cannes-i Filmfesztivál Cinéfondation szekciójába, melyben a filmes egyetemek legjobbjai voltak láthatók. Az Agapé direktora emellett a legígéretesebb harminc év alatti magyar rendezőnek járó díjat is megkapta a 8. Friss Hús rövidfilmfesztiválon. A Budapesti Metropolitan Egyetem hallgatójának rövidje a tizenkilenc éves mozis jegyszedő, Kornél (Kenéz Ágoston) és a magányos negyvenes, Hanna (Gryllus Dorka) nem mindennapi egymásra találását mutatja be. Az Agapé realista hangvételű, visszafogott, mégis érzelemdús film.
Gryllus Dorka és az SZFE színészhallgatója, Kenéz Ágoston közt remekül működik a kémia, a mondatokat szegélyező csendek, félve feltett kérdések, pillantások, gesztusok is rendkívül beszédesek, miközben a dialógusok kellően életszagúak.
A film intimitása és hangvétele a Testről és lélekrőlt juttathatja eszünkbe, képi világa pedig a Moszkva teret. Az Agapé egy erős slusszpoénnal zárul, amivel Beleznai Márk jó érzékkel visszarántja a nézőt a saját valóságába. A fiatal rendező a film főszereplőjéhez, Kornélhoz hasonlóan a Cirko-Gejzír Moziban dolgozik, és mint egy interjúban elárulta, részben saját története ihlette az Agapé forgatókönyvét.
1984-ben járunk a Magyar Népköztársaságban. Vera (Pető Kata) arra készül, hogy megszöktesse kisfiát, Samut (Sáfrány Ágoston) egykori férje, a pártfunkcionárius Iván (Hajdu Szabolcs) villájából, miután a férfi a hatalmát kihasználva úgy intézte, hogy az anya minél kevesebbet találkozhasson a gyerekkel. Vera rádöbben, hogy Samu már nem őt tekinti édesanyjának, de nem törődik bele a helyzetbe, és megpróbálja megszöktetni a fiút. A huszonnégy perces alkotást jegyző Szakonyi Noémi Veronika a Színház- és Filmművészeti Egyetem dokumentumfilm-rendező mesterképzésén végzett Almási Tamás osztályában. 2016-os Disznóvágás című rövidfilmjéhez – amelyet a köztévé is vetített – hasonlóan a Maszatvár is egy feszült családi kamaradráma. Az igaz történet alapján készült film érzékenyen mesél a szülői önzésről, az anyai szeretetről és a lemondásról. Pető Kata remekül hozza a szenvedő, vívódó anya szerepét. Emellett az operatőri munkát is a nagyjátékfilmekkel vetekedő igényesség jellemzi.
Az Exam egy tizenéves lány egy napját meséli el, akinek apja kérésére iskolába menet egy csomag kokaint kell kézbesítenie, és sokkal komolyabb kihívás elé néz, mint a reggeli vizsga. Az iráni Sonia K. Hadad harmadik rövidfilmjéről nehéz úgy mesélni, hogy ne lőjük le a poént. Az Exam már rögtön az első mondatával meglepi a nézőt, és rengeteg feszültséget tartogat, miközben izgalmas és aktuális társadalmi kérdéseket is érint.
A francia Lavande két nehéz sorsú tinédzser furcsa kapcsolatát meséli el tizenhárom percben. A művet jegyző Alexandra Naoum nem mondható zöldfülűnek, számos tévésorozatban működött közre rendezőként, íróként és színészként is. Harmadik rövidfilmje olyan, mintha egy szerzői alkotás és egy coming-of-age story keverékét néznénk.
A lassú sodrású, csendes drámában az igazi események a felszín alatt, a két főszereplő lelkében zajlanak.
A mű erőssége az atmoszférateremtésben és a két fiatal színész élethű alakításában rejlik. Alexandra Naoum drámája rövidfilmként is hatásos, de ezt a történetet akár egy egész estés mozi keretei közt is el lehetne mesélni.
A svéd Jimmy Olsson huszonnégy perces drámája a fesztivál idei felhozatalának egyik legerősebb és legemlékezetesebb versenyfilmje. Az Alive főszereplője a kerekesszékes Victoria, aki maga is szeretné megismerni a szerelmet, ezért segítőjének tanácsára regisztrál egy társkeresőre, megismerkedik egy bizarr külsejű férfival, és azonnal át is hívja a lakására. Victoria ápolója aggódik, hogy a találkozónak rossz vége lesz. Az Alive a skandináv filmekre jellemző érzékenységgel és őszinteséggel közelíti meg az egyébként igencsak kényes témát. A rendező gyönyörűen mutatja be a nehezen kommunikáló nő és segítője mindennapjait, kettejük kapcsolatát. A hosszan kitartott snittekben bemutatott beszélgetéseik olykor nyomasztóak, máskor szívbemarkolóan meghatóak. A szépen fényképezett, sötét tónusú alkotás érzékenyítőfilmként is remekül működik, a pontot az i-re pedig a történet végén elhelyezett csattanó teszi fel.
A 4. Blue Danube Filmfesztivál filmjeire ide kattintva lehet jegyet váltani.