A jól sikerült nagyjátékfilmek mellett fokozatosan telik meg figyelemre méltó dokumentumfilmekkel a hazai filmpiac. Kétrészes cikksorozatunkban összegyűjtünk néhány, szociológiai és esztétikai szempontból is becses alkotást az elmúlt évtized terméséből.
A 16. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon mutatták be Bogdán Árpád alkotását, amely katartikus megváltástörténetből válik a Rockyhoz hasonló, szívhez szóló bokszfilmmé.
A Gettó Balboa egyáltalán nem hatásvadász, visszafogottan, szinte csendesen mesél.
Érdekessége, hogy két fontos történet is megjelenik benne: az egyik azé a Sipos Mihályé, aki a 2000-es évekig a budapesti VIII. kerületi alvilág egyik meghatározó figurája volt, majd egy utcai leszámolás és sérülés után jó útra tért. „Sporttal a drog ellen” mottóval bokszegyesületet hozott létre, mely a VIII. kerületben élő hátrányos helyzetű roma gyerekeket karolja fel. Tanítványai közül kiemelkedik a szorgalmas és tehetséges Szabó Zolika (ma már kisváltósúlyú magyar bajnok), aki válaszút előtt áll: vagy az éjszakai élet mellett dönt, vagy profi ökölvívó lesz, és ringbe száll álmaiért. Bordás Róbert operatőr fekete-fehér képei a főszereplők lelkében dúló harcokat erősítik, egyben szerzői filmes jegyeket kölcsönöznek az alkotásnak. A néző – pont ezért – inkább a képek egyediségére és nem a cselekményre fókuszál. A Gettó Balboa nemcsak egy többszólamú, példaértékű kitöréstörténet, hanem bepillantást enged az amatőr és a profi sportélet világába is. 2018-ban elnyerte az Ake Dikhea? Roma Filmfesztivál legjobb filmjének járó díját, egy évvel később pedig a legjobb dokumentumfilmnek és a legjobb operatőrnek járó Magyar Filmdíjat, valamint a Pekingi Filmfesztivál dokuszekciójának elismerését.
Zurbó Dorottya első önálló, egész estés dokumentumfilmjének főszereplője Kafiya Said Mahdi, a Szomáliából tizenöt évesen elmenekült fiatal lány. Amikor megtudta, hogy apja erőszakkal akarja – némi jószágért cserébe – férjhez adni, hónapokig vándorolt, majd végül hazánkban kötött ki. Elhatározta, hogy megtanulja a nyelvet, magyarul teszi le az érettségit, közben pedig munkát keres, és új barátokat szerez. A hét éve Magyarországon élő lány hatalmas utat tett meg, fizikailag és lélekben egyaránt. Zurbó három éven át követte Kafiya sorsát, forgatott a fóti és a budapesti gyermekotthonban, a lány munkahelyein, górcső alá vette megpróbáltatásait, beilleszkedési kísérleteit. A külső narrációt mellőző alkotás megmutatja, milyen gyakorlati akadályokat kell leküzdenie annak, aki megpróbál egy idegen kultúrába beilleszkedni, másfelől érzékelteti azt a lelki terhet is, amit az otthon elhagyása okoz.
A Könnyű leckék olyan egyetemes kérdéseket feszeget, amelyekkel minden idegenbe vándorolt embernek szembesülnie kell.
A stáb objektíven rögzíti az eseményeket, ugyanakkor a főhős belső vívódásait zeneileg és képekkel is érzékelteti (operatőr: Natasa Pavlovskaya, zene: Balázs Ádám). A Könnyű leckék világpremierje a Locarno Filmfesztivál Kritikusok Hete szekciójában volt, később elnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó Magyar Filmkritikusok Díját. Zurbó Dorottya filmje szívbemarkoló felnövéstörténet, amelyet mindenkinek látnia kell legalább egyszer.
Az Anna and the Barbiesról készült dokumentumfilm a magyar mozikban hónapokon át telt házas vetítésekkel futott. A zenekar 2016 novemberében a Fővárosi Nagycirkuszban tartott lemezbemutatót, amely az Utópia turné része volt. E fellépés felvételei adták az alapot az Álmatlan koncert- és dokumentumfilm megalkotásához. Az alkotók gyorsan besöpörték a Savaria Nemzetközi Filmszemle „Legjobb dokumentumfilm” címét, és egy kalkuttai kultfilmes fesztiválon három díjat is nyertek. A hazánk egyik legkarizmatikusabb bandájának mindennapjait bemutató alkotásban Pásztor Anna énekes monológja és koncertek klipjei váltakoznak, de megszólalnak a zenekar tagjai is az Utópia című lemezzel és a turnéval kapcsolatban.
Nemcsak a koncertek legjobb pillanataiból kaphatunk pazar kollázst, de a vadóc Anna lelkébe is beleláthatunk.
Az Álmatlan olyan lett, mint maga a frontember: megosztó. Van, aki porig alázza a filmet, van, aki imádja. Egy próbát mindenképp megér.
Csabai Kristóf dokumentumfilmje ablakot nyit a fogyatékossággal élők sajátos világára, elfogadás iránti vágyaikra. Olyan kérdésekre keres választ, mint például hogy mennyit ért meg a mi bántónak, türelmetlennek és érzéketlennek ható világunkból egy autista gyerek. A néző felismerheti az autizmus-spektrumzavarra jellemző, szokásostól eltérő gondolkodásmódot, érzékelést, miközben szembesülhet a fogyatékossággal élők felé megnyilvánuló, sokszor közömbös, de inkább kirekesztő emberi magatartással. Az ingyenes oktatási anyagként készült filmmel az alkotók egyfajta missziót teljesítenek: erősíteni igyekeznek a toleráns gondolkodást és hozzáállást. A képi megjelenítés és hanghatások a gyerekek részére is érzékletesebben, érthetőbben teszik láthatóvá a furcsa viselkedés mögött meghúzódó okokat, a fogyatékosságot. A Jégszekrénybe zárva sztereotípiákat kerülő, érzékenyítő alkotás, ezért beszélgetésindítóként jó szívvel ajánlják pedagógusoknak, szülőknek és mindazoknak, akik szeretnék jobban érteni az autizmus-spektrumzavarral és úgy általában a fogyatékkal élőket.
A Kossuth- és Balázs Béla-díjas Almási Tamás a 16. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon debütált dokumentumfilmje Tokaj vidékére kalauzolja a nézőket. Emberi sorsokon keresztül látunk bele legendás borunk, a tokaji aszú elkészítésébe, valamint a borvidék jelenlegi helyzetébe. Három borász környezetének és történetének bemutatása világítja meg, hogy mit is jelent a 21. század elején, az államosított földek magánkézbe kerülése után huszonöt-harminc évvel a tokaji borkülönlegesség készítése, a brand népszerűsítése. A filmben a legnagyobb hangsúlyt Szepsy István kapja, akinek családja már az 1500-as évektől termel bort a környéken. A stáb nemcsak otthonában vagy a szőlőben kapja lencsevégre a borászt, hanem elkíséri külföldi útjaira, így a nemzetközi színtéren való szerepléseikor, borásztalálkozókon és borliciteken is követi. A hagyományos és a korszerű borkészítés ötvöződése Bacsó András, a spanyol Vega Sicilia tulajdonában lévő Tokaji Oremus Pincészet vezetője által bomlik ki leginkább, a harmadik szereplőn, Alkonyi László újságírón keresztül pedig bepillantást nyerhetünk a tállyai kisbirtok, a Kaláka Pince miliőjébe. Vízkeleti Márton operatőr szépen megkomponált képei és Dés László zenéje ízlésesen nyomatékosítja a film hol harmonikus, hol feszült pillanatait, az ember és természet örökletes harcát.
Elképesztő összegből, ötszázhatvanmillió forintos állami támogatással készül portréfilm Hosszú Katinkáról, amelynek producere Lajos Tamás, forgatókönyvírója és kreatív producere Köbli Norbert, rendezője Pálinkás Norbert. A forgatás idén februárban indult – a stáb szárazon (többek között Los Angelesben) és vízen követi majd Hosszú Katinkát, amint a végül elhalasztott tokiói nyári olimpiai játékokra készül, sőt, még a mostani járványhelyzet is meg fog jelenni a filmben. A jelenben kibontakozó, izgalmas történettel párhuzamosan az alkotók arra vállalkoznak, hogy az Iron Lady életútját, múltját is bemutassák. A premier a tervek szerint a 2021-re halasztott tokiói olimpia után várható.