Vérednek gyümölcse – kritika A másik bárány című filmről

Vízesés csobog, fenyvesek terítik be a képmezőt, a rétet mosott, szárítózsinórra akasztott kék-piros ruhák gazdagítják újabb árnyalatokkal, egy erdei kommuna nőtagjai húst szeletelnek, egy bódé tetejét kalapálják, illetve rönköket fűrészelnek. Idilli, bukolikus festményeket idéző, nagytotálokba, mozgásba, arcokba foglalt életkép bontakozik ki: mintha kizökkent volna az idő, és az amish életvitelt folytatók tökéletes, a külvilág romlottságát nem ismerő harmóniában élnének.

Rövidesen azonban vanitas festményekből rémlő szcenika bontakozik ki: Małgorzata Szumowska impresszionista, poétikus snittjei arra mutatnak rá, hogy valami egyáltalán nem stimmel, elfojtott indulatok készülnek felszínre törni. Míg Az Ő nevében queerfilmként egyházi miliőbe ágyazta egy pap homoszexuális románcát, addig a most tárgyalt mozi vallásdrámafelhangjai egyre nyugtalanítóbbak. A másik bárány ugyanolyan jól üzemel fanatizmusbírálatként, mint felnövéstörténetként: Selah, a Pásztor nevű vezető csak nőket egybegyűjtő szektájában élő kamaszlány idővel a közösségben létrejövő nemi relációkat, az őket uraló férfi szerepkörét és önmagát is kénytelen felülvizsgálni.

Michał Englert operatőr olajfestményszerű barnában, majd egyre baljósabb szürkéskékben pingált képei e jellemváltozást hivatottak tükrözni: Szumowska nevelődéstörténete ilyen rangban a percepcióról, azaz a közegünk és a bennünk pulzáló érzelmek felismeréséről is mesél.

Selah rájön, hogy a háremet berendező Pásztor igazából szexista, aki gyengeségét, toxikus maszkulinitását hölgyhívei elnyomásával, valamint önmaga félistenné emelésével rejtegeti. Egy őszinte, hiteles érzelmeken nyugvó attitűd kerül szembe egy egoista, látszólag másokon segítő, de igazából rendkívül kizsákmányoló világnézettel: A másik bárány egyfelől nyomatékosan feminista, atwoodi hierarchiával ( A szolgálólány meséje), alávetettséggel is foglalkozó vizsgálódás, másfelől univerzális erkölcsi kérdéseken rugózó szerzői tétel.

Csordaszellemet ízekre szedő munkaként ugyancsak nem vall kudarcot e hangulatokra, bőrre, pórusokra, árulkodó tekintetekre és hamis mosolyokra összpontosító fejlődésregény.

Selah és társnői jelképesen áldozati bárányok, voltaképpen a Pásztor igavonó barmai, engedelmességre nevelt, gondolatokkal nem rendelkező birkái – ilyen értelemben A másik bárány az önállóság felismeréséről, egyediségünk vállalásáról is szól. Szumowska ráadásul újabb genderproblémakörként a kamaszkor dilemmáit is beleszövi a történetbe: a hősnő menstruációjából fakadó, illetve a vallási, áldozati állatból folyó vér egy ideig egymás mellé rendelve, az elnyomás jelzéseiként szerepelnek, később azonban a főszereplő talpra állásának bizarr szimbólumaivá válnak. A horrorba illő nyúzott állattal, valamint a valóságot és képzeletet összemosó álomjelenetekkel Szumowska újfent a főalak aktivizálódását mutatja be – azt a folyamatot, amely során a vízióktól gyötört, útját kereső kamasz végül révbe ér.

A rendező körülbelül negyvenöt percig hibátlanul készít tablót arcokból, hangokból, színekből, filmje mesterműstátuszát egyedül a hol jobban, hol kevésbé felerősödő didaxis gátolja. Szumowska pervertált hitközösségében az egyik karaktert nemcsak látomások vezetik, de ki is mondja, hogy éppen mi jár a fejében (ahogy például egy járőrkocsi és egy ügyetlenebb flashback is kevesebbet bíz a nézői interpretációra), vagyis A másik bárány idővel lemond a megmutatás, az érzékeltetés varázsáról, és szavakra, kimondott tézisekre cseréli hegyoldalakkal, semmibe tartó vándorlással, hamuvá égett talajjal szemléltetett valláskritikáját. Leegyszerűsített, a nemek harcát inkább polarizáltan, semmint összetetten vizsgáló darab a végeredmény. Szumowska azonban az ilyen gyermekbetegségek dacára is zömmel hitelesen reflektál a patriarchátus végére és utasítja el a férfiuralmat, vagy beszél a hatalommal való visszaélésről. Mikrovilága ráadásul amennyire egy térből-időből kiszakított birodalom, legalább annyira utal a jobboldali rendszerek vallási fundamentalizmusára. Sőt, egy oldalra helyezett csillagos-sávos lobogó/matrica a Trump-adminisztrációval kapcsolatos aggodalmakat is sejtetni engedi, ezáltal a forgatási helyszínként használt ír Wicklow megye földöntúli felföldjei ugyancsak rémálomtérré devalválódnak.

A nemrég rövid időre megtáltosodott új lengyel film (Ida, Hidegháború, Corpus Christi) ezúttal nemzetközi vizekre evezett, egyik prominens szerzőjével együtt, A másik bárány pedig Jan Komasa említett alkotásának feminista ellenpólusaként is értelmezhető. Bár Szumowska munkája kissé lemarad az olyan kortárs, női szereplőket mozgató vallásdrámáktól, mint az uralmi berendezkedéseket szintén ábrázoló Dombokon túl vagy a Keresztút, a Selah-t játszó Raffey Cassidy és a Pásztort Antikrisztusként életre keltő Michiel Huisman alakításai, illetve a többször hipnotikus vizualitás révén mégis jól sikerült darab.