Fehér Zsuzsanna és Merkl Márta művészettörténészek a Michelangelo-tondó eladásának (rém)híre kapcsán felmerülő kérdéseket vizsgálják a Kortárs folyóirat júniusi számában, ebből közlünk most részletet.
2020. március, a koronavírus-világjárvány kezdete. „Rendkívüli idők rendkívüli intézkedéseket követelnek. […] Eltökéltek vagyunk, hogy megbízatásunk keretein belül teljes mértékben kihasználjuk az eszközeinkben rejlő lehetőségeket” – jelenti ki az Európai Központi Bank elnöke, Christine Lagarde, azonban a nyilatkozat származhatna bármely intézmény vezetőjétől. A múzeumigazgatóknak is szembe kell nézniük a látogatók elmaradása okozta pénzügyi kihívásokkal. Az Egyesült Nemzetek kulturális szervezetének (UNESCO) és a Múzeumok Nemzetközi Tanácsának (ICOM) előrejelzése nem sok jót ígér: A koronavírus következtében a világ múzeumainak 13 százaléka végleg be fog zárni, és a múzeumi dolgozók közel 20 százaléka el fogja veszteni a munkáját.
2020. szeptember, a világjárvány második hulláma. A londoni sajtó lehozza, hogy a Royal Academy of Arts fontolgatja az egyik rendkívüli műtárgyának, Michelangelo Taddei tondójának eladását, de csak mert szeretné megtartani alkalmazottait. A hír robban, és széles körű vitát vált ki. A cél szentesíti az eszközt? Mi a fontosabb: a mű vagy az ember?
A korábbi tulajdonosáról Taddeinek keresztelt tondó (kör alakú alkotás) tulajdonosa a Royal Academy of Arts, amely a vizuális művészetek területén tevékenykedő oktatási, kiállítási és kutatási intézmény. Működési költségeit nem állami pénzből, hanem vállalati és magántámogatásokból, továbbá vagyonkezelő alapítványi alapból, kiállítási és kereskedelmi bevételekből fedezi. 2018-ra – az alapítás 150. évfordulójára – zárta le azt a nagyszabású projektet, amelyben megújította a számára 1868-tól otthont adó épületet, a Burlington House-t. Az akadémia 2020-ban nyolc-tíz millió fontos deficitet jelentett, deklaráltan a pandémiás korlátozások következményeként, de talán az ingatlanfejlesztés kései folyományaként is. A hiány befoltozására két út merült fel: a százmillió font körüli értékre becsült Taddei tondó értékesítése vagy százötven alkalmazott elbocsátása.
Az eset mögött megbúvó és nem új keletű szakmai kérdéskör úgy kezdődik: A múzeumok – bizonyos körülmények hatására és feltételek mellett – eladhatják-e gyűjteményeik darabjait? Majd folytatódik: A gyűjteményi műtárgyeladás hogyan egyeztethető össze a múzeumok küldetésével, amely a kulturális örökség gyűjtéséről, megőrzéséről, kutatásáról, közvetítéséről és kiállításáról szól? Látni fogjuk, a dilemma tágabb összefüggésekbe illeszkedik, és a válaszadás lehet más és más különböző erkölcsi rendszerek felől szemlélve.
A teljes cikk a Kortárs folyóirat júniusi számában a 30. oldalon olvasható. A lapszám online elérhető a kortarsfolyoirat.hu-n.