Ajtai Péter-interjú és Qiyan-lemezbemutató

Nagyon izgalmas zenével találkozhat a közönség az új lemezetek, a Qiyan hallgatásakor. Remekül ötvöztétek a modern, szabad jazzt, a keleti kultúra hangzásait és a délszláv fúvósok erőteljes játékstílusát.

Ezt jól látod. A mi kiindulópontunk a free jazz, a szabad és kreatív alkotás, ebben az improvizatív világban mozgunk. Ezt a stílust kevertük az andalúz szefárd dallamvilággal, ami egy zsidó-arab gyökerű spanyol muzsika. Az, hogy ebben néhol megjelennek délszláv fúvószenekarokra jellemző hangképek, csak véletlen, de többen is mondták már, hogy hallanak a játékunkban egy ilyen stílust is.

A CD-n a te kompozícióid és népzenei feldolgozásaid hallhatóak. Hogyan alakítottad ki a korong anyagát?

Már nagyon régen a fejembe vettem, hogy csinálok valamit a szefárd hangzásvilággal kapcsolatban. Hosszú ideje gyűjtöm és hallgatom ezeket a felvételeket, egy idő után pedig elhatároztam, hogy szeretnék az így kialakult belső muzsikám köré csapatot verbuválni. A formációm úgy működik, hogy én hozok egy ötletet, amin aztán együtt dolgozunk – ez még akkor is így megy, ha egy szinte kész ötlettel érkezem a próbára. Miután az, amit játszunk, a free jazzhez közeli dolog, a koncertek alatt is sokat változnak a kompozíciók. A zene, ami a lemezen szól, egy másfél éves munkafolyamat eredménye.

Kikkel játszol ebben a zenekarban?

Ez egy nyolctagú banda: Porteleki Áron dobol; Czitrom Ádám és Mészáros Ádám gitározik; Szelevényi Vito trombitál; Szelevényi Ákos tenor, Cseke Dániel bariton szaxofonon játszik, alton Aram Shelton; és természetesen én bőgőzöm.

Gondolom, egy ilyen nagy létszámú együttessel nem egyszerű koncertezni.

Azt nem mondom, hogy sűrűn játszunk, mert pont a formáció létszáma miatt nehéz fellépéseket szervezni. Fesztiválokon és egyéb erre alkalmas helyeken szoktunk koncertezni. Már három alkalommal is bemutattuk volna ezt az új anyagot, de a koronavírus miatt sajnos mindegyik elmaradt.

Stilárisan nagyon sokszínű azoknak a zenészeknek a sora, akikkel már eddig is játszottál. Kiket emelnél ki ezekből, akik különösen fontosak voltak számodra?

Mindenképpen azokkal kezdeném, akikkel jelenleg is játszom: Szelevényi Ákos, Baló István és Geröly Tamás formációi, a Nigun és az AMP. Ki kell még emelnem Dresch Mihályt és Grencsó Istvánt, akikkel régebben gyakrabban zenéltem, és akik komoly hatást gyakoroltak rám.

Hogyan jutottál el ahhoz a világhoz, amit ma képviselsz? Milyen stílusú muzsikák kezdtek el először érdekelni?

Az internet hőskorában keresgéltem bőgősöket a neten, és megtaláltam Scott LaFarót – elájultam rajta, miközben a videóit néztem. Később megtudtam, hogy ő Ornette Colemannel és Charlie Hadennel is együtt játszik, ezután pedig rátaláltam a kései Coltrane-anyagokra is. Amikor zenésztársaimmal közösen inspirálódtunk, mutogattuk egymásnak Szabados, Dresch, Grencsó felvételeit – ez az irány volt az, amin elindultam, elindultunk.

Hogyan választottad hangszerednek a bőgőt?

Ebben szintén nagy szerepe volt Scott LaFarónak, de azt hiszem, nélküle is ezt a zenei eszközt választottam volna.

Fiatalon rögtön a szabad improvizációkra épülő jazz fogott meg, vagy előtte azért hallgattál más stílusú zenét is?

Legelőször maga a jazz ragadott meg, még jóval a Coltrane- és Ornette-időszakom előtt. Ezenkívül rockot is hallgattam, ami szintén örök szenvedélyem – érdekes módon azokat, amiket most hallgatok (Led Zeppelin, Sonic Youth, Rolling Stones), nem fiatal koromban ismertem meg, hanem jóval később, már felnőtt fejjel.

Ha túl leszünk ezen a nehéz időkön, mi a tervetek az anyaggal?

Bár lemezbemutató koncertet tervezünk, még egy koronggal kibővítjük a repertoárunkat: a Hunnia Kiadónál veszünk fel hamarosan egy új anyagot, így a kettő együtt adja majd a jövő tavaszi előadásaink motorját. Szeretném ezúton is megköszönni Hunka Róbertnek, a kiadó tulajdonosának, hogy ennyit segített a kiadvány létrejöttében.