• Hős a technorengetegben

    Paul Greengrass: Jason Bourne

    2016.08.02 — Szerző: Szabó G. Ádám

    Új közegbe helyezni egy már bejáratott hőst sosem egyszerű. Most az egykori amnéziás, renegát ügynökön, Jason Bourne-on a sor: noha a főszálhoz kötődő újabb Greengrass–Damon-kooperáció nem mentes hibáktól, küldetését zömmel példásan teljesíti.

  • Hős a technorengetegben

     

    1995-ben óriási dilemmát jelentett a hidegháborúból az Aranyszem modern érájába átmenteni az őskövület James Bondot, napjaink szociális médiával átszőtt, internetfüggő világában pedig hasonlóan nehéz csatasorba küldeni Jason Bourne-t – ráadásul azután, hogy kémünk az összes emlékét visszanyerte, múltja végére pontot biggyesztett, ellenfeleit passzivitásba helyezte. Nyilvánvaló, hogy a (Bourne-rejtélyt,Bourne-csapdát, Bourne-ultimátumot követő) negyedik részt (nem számolva a Bourne-hagyatékcímű széteső, összecsapott, pusztán helykitöltő spin-offot) nemcsak a történetmesélési szándék, hanem korunk folytatás-, fokozásmániája is segítette világra jönni – ám ettől a film szerencsére nem válik ostobává, főként mert Bourne újabb csatangolása találó 21. századi kontextusba csomagolódik.

    Hős a technorengetegben

    A Jason Bourneredundanciáját (amellyel közel egy évtizede a címhőst játszó szupersztár is viccelődött) azért nem lehet említés nélkül hagyni. Az író-rendező és tollnoknak felcsapott vágója,Christopher Rouse görcsösen kapaszkodnak A Bourne-ultimátum formulájába. Nagyrészt féktelen iramú száguldást látunk: míg a főalak drámája, gyilkos voltára való rádöbbenése jól elfért az elégikus, hideg-havas A Bourne-csapdában, 2016-ban újfent a rohanó, megállíthatatlan versenyjárgány-szuperügynöké a terep. Az alkotók ugyan tálcán szolgálnak fel több drámai határhelyzetet (a főszereplő bűnbánó és lemészárolt édesapja mint múltjának újabb eleme; vívódása a hazafiság és az individualizmus között), valójában más izgatja őket. Azt kutatják, hogyan léphet be a „régi bútordarab” Bourne, vagyis az analóg eszközökkel dolgozó, kivert kutyaként egyedül maradt, hétköznapi, ám piszkosul elszánt hős a Facebook (itteni nevén Deep Dream) és az illegalitásba vonult hackerek játszóterére. Vagyis a Jason Bourne a korábbi részekhez képest abszolút más témát választ: míg az első fejezet identitáskirakóba ágyazott realista kémthriller, a második szomorkás árnyalatokkal pingált bosszú- és bűndráma, a harmadik shaky cam-es akció-adrenalinlöket volt, addig jelen etapban politikai akcióthrillerből libbenünk át a személyiségvadász techno-akcióthriller területére. Az elemzők, korrupt CIA-igazgatók, hű katonák, rideg bérgyilkosok, nemzetközi játszmák sűrűjét immár Snowden- és Mark Zuckerberg-alteregók piszkos üzelmei hatják át.

    Jövőbe pillantó tekintet ez: a negyedik Bourne-darab ilyen értelemben egyrészt progresszív, ez pedig óriási előnye. Ugyanakkor hiba, hogy másrészt a mozi készítői a retrográd sztorira is voksolnak. Snittazonos idézetek mellett mindig az ütő-verő, autóba pattanó, önmarcangolás-mentes, kiugrott spiont láthatjuk – a megállíthatatlan hős rövid időre csuklik össze, démonai kis mértékben emésztik, és a bevált recept szerint vegyül a tömegbe, bújik el a biztonsági kamerák elől, hogy aztán sebesen fizikai konfliktust vállaljon opponenseivel. A film motívumismétlései olykor fáradtak, a jelen és jövő technológiai fejlődésére reflektáló tematikai frissítése viszont telitalálat, így a Jason Bourne két tűz közé kerül – némileg skizofrén mű. Szerencsére magát a főfigurát nem áldozzák fel a modernizáció oltárán: esze ágában sincs visszatérni az őt gyilkológéppé kondicionáló ügynökséghez (ha így tenne, a figura lényegén esne halálos csorba), régivágású gyalogos katona marad, szembehelyezkedve a világgal, ami 2007 óta végérvényesen meghaladta őt. Zúduljon bár ránk temérdek vágókép a Las Vegas-i ExoConról, jöjjenek techprezentációk, Jason Bourne szerencsére nem veszíti el az egyéniségét – nem válik belőle vadászrepülőről ugráló John McClane a negyedik Die Hard-kalandból. Fájlalni csak azt lehet, amikor amikor újra ugyanúgy próbál vallomást kicsikarni az aktuális főgazemberből, amikor ismét vonaton ül, vagy amikor megint egy kósza számítógépről gyűjt be vitális információt, ahogy már sokszor láttuk.

    Hős a technorengetegben

    Alapsémákat hasznosít a film, kidolgozása viszont frappáns, amikor az új generációt a régi rezsim kiszolgálójának nevezi meg – egy olyan csapatnak, amely majd hősünk nyakát kívánja elnyisszantani. Greengrass még a femme powernek is adózik a lassan, de biztosan antagonistává emelkedő, igencsak potens és határozott elemzőlány, Heather Lee beemelésével – ismét a jövő találkozik a múlttal: a nő metódusa prímán kiegészít egy olyan nyers, brutális ökölharcot, amelyben Bourne egy szeméttel teli, bűzös alagútban préseli ki a levegőt riválisából. Folytatásokra lehet, mi több, érdemes is készülni: Jason Bourne, alias David Webb képtelen fejet hajtani a korrupt disznók előtt, nyomában a régiekhez méltón önző, kegyetlen technonemzedék.

    Pont: 7/10

    Jason Bourne
    Színes, szinkronizált amerikai akcióthriller, 2016, 123 perc
    Rendezte: Paul Greengrass
    Írta: Paul Greengrass, Christopher Rouse
    Operatőr: Barry Ackroyd
    Szereplők: Matt Damon (Jason Bourne), Tommy Lee Jones (Robert Dewey), Alicia Vikander (Heather Lee), Vincent Cassel (ügynök), Riz Ahmed (Aaron Kalloor)
    Bemutató dátuma: 2016. július 28. (Forgalmazza: UIP-Duna Film)


  • További cikkek