Amit mindig tudni akartál a legmenőbb japán dallamokról, avagy a japán populáris zene – haladóknak és bátraknak!

Az elmúlt néhány év nyugat-európai fesztiválfelhozatalát tekintve egyértelmű, hogy már nem ragadhatunk le az európai és az észak-amerikai bandák mainstream irányzatainál (ahogy erről egy korábbi cikkünkben is írtunk). Egyre inkább teret követelnek maguknak a most még egzotikusnak tűnő országokból érkező zenekarok, amik között elég jelentős mértéket tesznek ki az ázsiai, főleg japán csapatok.

A japán populáris zenék világába fejest ugorva legjobb, ha a cukiság (kawaii) maximumától haladunk az egyre kevésbé ismerős vagy könnyen kódolható darabok felé – ha pedig ez a terv, akkor mindenképpen a Babymetal együttessel kell kezdenünk. A 2010-ben alakult együttes tulajdonképpen két egységből áll: egy háromtagú énekes-táncos iskoláslánycsapatból és egy felnőtt férfiakból álló metálzenekarból (Kamiband). A metál és a cukiság ötvözetének egyik első emblematikus darabja a Headbanger.

Ha ennél furcsább ellenpontozásra vágyunk, akkor érdemes meghallgatni a Catch Me If You Can című számot.

Itt a koncertek sajátos hangulatába is belekóstolhatunk. Ha viszont arra vagyunk kíváncsiak, hogy mitől is olyan különleges a Babymetal, és miért lehet olyan sikeres, akkor mindenképpen az egyik legnagyobb befutó slágerük videoklipjét érdemes akár többször is megnézni, hiszen itt a vizuális elemek sokasága is hozzáadódik a zenei sajátosságokhoz. A klipnek egyébként a megjelenése óta masszív tízmilliós megtekintése van évente, összesen pedig hatvankétmillió szempárt tapasztott a monitorokra.

A klip vizuális világát tekintve az egyik kedvencünk, mivel annyira jól ötvözi a tradicionális japán elemeket a modern megoldásokkal. Erre a jó érzékre nagy szükség lenne itt Kelet-Európában is. A nyugati zenei megoldásokat és a tradicionális japán kulturális elemeket nagyvonalúan összeturmixoló Babymetal mellett feltétlenül szót kell ejtenünk egy hasonló koncepciót követő zenekarról: a Wagakki Band ugyan a metált is és a kawaii vonalat is nélkülözi, viszont ezek helyett rendkívül dinamikus zenéiben mutatja meg, mennyire vagány és mainstream is lehet egy japán hagyományból építkező kortárs populáris hanganyag.

A rockzene megszokott hangszerei mellett itt megjelennek a legfontosabb hagyományos japán hangszerek is: a koto (japán citera), a samiszen (háromhúros pengetős hangszer), a sakuhacsi (japán bambuszfuvola) és persze a japán dobok. Hogy milyen zenei összetettséget találunk egy-egy darabjukban, arra az egyik leginkább látványos példa a következő, helyenként osztott képes megoldást is tartalmazó videó.

A zenekar magját képező három zenész, Szuzuhana Joko énekesnő, Kaminaga Daiszuke (sakuhacsi) és Ibukoro Kijosi (koto játékos) 2012-ben alapította meg a Hanafugecu nevű együttest. Ennek koncepciójában még erősebben jelenik meg a japán zenei hagyomány.

Egy ilyen klip megnézése után könnyen kedvet kaphatunk valamilyen tradicionális hangszerrel való közelebbi ismerkedésre is – legalábbis bennünk ez hamar megfogalmazódott.

A Wagakki által készített dalok közül több is ismerős lehet azoknak, akik elkötelezett hívei a japán anime sorozatoknak, hiszen ezek főcím- és betétdalait a legdivatosabb bandák és zeneszerzők készítik. Ilyen együttes a Yousei Teikoku is: a gótikusrock-elemeket klasszikus zenével, elektronikus megoldásokkal vagy éppen a heavy metalból kölcsönzött fordulatokkal ötvöző dalok atommagja a zenekar énekesnője, Icuki Jui.

A heavy metaltól a gótikus rockkon keresztül egészen a steampunk hangulatig is könnyen eljuthatunk a Tündér Birodalom (az együttes neve ezt jelenti) segítségével.

Ha nem csak a könnyűzenéből ismert műfajok keveredésére vagyunk vevők, akkor kihagyhatatlan számunkra az Ali Project néven futó produkció, melynek két oszlopos tagja van: a zenéket jegyző Katakura Mikija és a színpadon azokat megformáló énekesnő-szövegíró Takarano Arika. Kezdésnek álljon itt a legendás japán uralkodónőről, Himikóról szóló darabjuk.

A klasszikus elemekre jócskán támaszkodó anyag közeli rokonságot mutat az operák világával, amely mellett jól megfér mindenféle zenei hatás, ami csak érte a zeneszerzőt. Arika komoly rajongója az opera-operett vonalnak, aminek totális kibontakoztatása a „Gótikus opera” című projektje: ebben tényleg azt kapjuk, amit a cím sejtet – annyi fűszerezéssel, hogy mindezt japánul és természetesen a műfajok keverésének sajátosan japán módján.

A legfurcsább talán ebben az, hogy bár az opera és az operett világa nem mindenkihez áll közel, Arika előadásában az operetteskedő stílus még a legellenállóbb füleket is megnyeri. Utazásunkat pedig megkoronázhatjuk egy elektronikus zenei aláfestéssel egy óriás denevért meglovagoló vámpírlánnyal.

Vagy a húszas évek gengszter- és jazzhangulatát véresen komolyan felidéző zenészekkel és dívával.

Esetleg a mongol sztyeppén barátnőt kereső énekesnővel...

...hogy kalandozásunkat a végtelen mongol pusztán folytassuk, hiszen a következő cikkben a kortárs mongol könnyűzenével ismerkedünk meg.