Középpontban a kapcsolatok – Újabb 5 filmet ajánlunk az ArteKino Online Filmfesztivál programjából

Nathalie Biancheri: Laurie éjszakái (Nocturnal)

Nathalie Biancheri első nagyjátékfilmje nyugtalanító alaphelyzettel szembesíti a nézőt. Egy harmincas férfi, Pete a kerítésen keresztül figyeli az iskolás lányokat, egyikükön, Jeanen pedig hamar megakad a szeme. Ezt követően klasszikus dinamikát látunk kibontakozni: Pete a fiatal lány megszállotjává válik, de Jean is élvezi a szobafestő kitüntető figyelmét. Egyre közelebb kerülnek egymáshoz, azt a bizonyos határt azonban nem lépi át a kapcsolatuk, ennek pedig legtöbbször a férfi szab gátat. A néző pedig elkezd gondolkodni: vajon mi lehet Pete célja? Biancheri remek érzékkel, erőteljes képi világgal alapozza meg a film nyugtalanító hangulatát. Lírai beállításokat kapunk, amelyekben nagy szerepet jászik a vidéki Nagy-Britannia, miközben a 4:3-as képarány zár be minket igazán a szereplők világába. Jól működik a csavar felvezetése, melyet követően igazán húsba vág a dráma. Mindkét főszereplő remek – a Lady Macbeth-ből a hazai közönség számára is ismert Cosmo Jarvis egészen kivételes színészi eszközökkel ábrázolja Pete belső világát.

A film megtekinthető itt

Karin Heberlein: Sami, Joe and I

Bármennyire népszerű zsáner a coming-of-age, nehéz igazán jól csinálni. A komikus és drámai hangvétel egyensúlyának pontos megtalálása szükséges ehhez a műfajhoz, ami Karin Heberlein filmjében majdnem tökéletesen sikerül. Az alaphelyzet ismerős: három lány éppen leérettségizett, és eldöntik, hogy az utolsó középiskolás nyaruk lesz a legemlékezetesebb. A szereplők hajszolják a bulikat, a szerelmeket és az álmaikat, ám ahogy az lenni szokott, nem minden sikerül úgy, ahogy tervezték. Sőt, az életüket hamarosan tragédiák árnyékolják be. Mindhárman bevándorlócsaládból származnak, így a kulturális hátterük is izgalmas, a film pedig eléri, hogy közel kerüljünk hozzájuk, ezáltal pedig a drámájuk átélhetővé válik. Ismerős alapokból építkezik, sőt, szinte kizárólag a zsáner toposzait játssza újra Heberlein mozija, de ezt érdekes főszereplőkkel és friss hangvétellel teszi.

A film megtekinthető itt

Masha Kondakova: Inner Wars

Sokszor próbálták már megragadni a háború igazi arcát – erre tesz kísérletet Masha Kondakova dokumentumfilmje is. Az Inner Wars ötletesen indít: felidézi az Ukrajnában található, női harcost ábrázoló szobrot, aki védi az országot a betolakodóktól. Kondakova szerint ez igen vicces és sajátos, tekintve, hogy egyébként mennyire hímsoviniszta országról van szó. A film nagyjából öt mondattal intézi el a történelmi kontextust – az oroszokkal való feszült viszony miatt polgárháború dúl az országban –, és három nőt követ az ukrajnai harcok során, akik eltérő okokból kerülnek a frontra. Elena például biztos a dolgában, míg Ira komoly problémákkal küzd, ami nem is csoda, hiszen nehezebb sors jutott neki osztályrészül. Kondakova jórészt elkerüli a sztereotip ábrázolást, helyette a főszereplőire koncentrál. A háború borzalmait általuk keresztül érzékletesen mutatja be, miközben érezhető, hogy nem akarja kizsákmányolni főhőseit.

A film megtekinthető itt

Sara Summa: The Last to See Them

Baljós zene és egy kanyargó szerpentinút képe nyitja Sara Summa filmjét, majd érkezik a felirat: egy családot a közelmúltban meggyilkoltak saját tanyájukon. Drámák jól ismert dramaturgiai fogása, hogy rögtön az első jelenetben, amikor még nem is láttuk a szereplőket, kiderül a végkifejlet. Ennek a döntésnek mindig funkciója van: a cél ilyenkor az, hogy a történetbeli csavarok helyett a sztori téziseire koncentráljunk. Summa filmjében is ez az információtöbblet határozza meg a nézői pozíciót. Szilárd erkölcsök, egyszerű világnézet és füllesztő hőség jellemzi a család mindennapjait, a tragédia pedig elkerülhetetlen ebben a szikár kamaradrámában.

A film megtekinthető itt

Süheyla Schwenk: Jiyan

A várandós Hayatot rémálmok gyötrik, amelyek múltjára emlékeztetik. Háborús övezetből menekül Berlinbe férjével, Harunnal, annak rokonaihoz. A család nem szívesen fogadja a lányt, hiszen ő velük ellentétben kurd származású. Kisebb konfliktusok adódnak, de a rokonok békében várják a babát. Harun dolgozni kezd, egy napon azonban nyoma vész, a család pedig kétségbeesik. Apró, mindennapi mozzanatok adják ennek a filmnek az erejét. A Jiyan végső soron azt mutatja meg, hogy miképp tud két generáció, két különböző kultúra egymásra találni, és hogyan képes a szeretet és a közös trauma összehozni egy családot.

A film megtekinthető itt