„Az olvasás nem megy ki a divatból” – interjú Bárdos András kiadóvezetővel

A kiadó profiljának fontos eleme a külföldi szépirodalom népszerűsítése hazánkban. Mi ennek az oka? Honnan ered ez a hagyomány? Mesélnél a kiadó múltjáról?

Nem állítanám, hogy ez a fő profil, de valóban fontos, hogy a kortárs szépirodalom megjelenjen nálunk. Kevés kiadó foglalkozik ezzel, bár akik igen, azok nagyon magas színvonalon. Így nagy a verseny ebben is, mint minden másban. Az, hogy Auster, Franzen vagy éppen Sally Rooney nálunk jelenik meg, megtiszteltetés, felelősség és lehetőség is egyben. Ezekkel az írókkal a világ legjobb kiadói, ügynökei dolgoznak, elképesztő lojalitással és odaadással – tanulnunk tőlük folyamatosan. A hatvanas-hetvenes években százával jelentek meg a szépirodalmi művek Magyarországon. Volt rá közönség, és persze segítettek a könyvtárak is. Nyilván nem volt erre akkor sem nagy igény, ez nem piac volt, de ettől még a művek megjelentek és kaphatók voltak. Ugyan ez nem fog megváltozni, de szerintem elférne még több szépirodalom a magyar piacon. Szomorú, hogy a média jelentős része nem hajlandó irodalommal foglalkozni – vagy ha megteszi, abban nincs köszönet. Tudom, hogy a mocskolódásra többen kattintanak, de ennek ellent kellene állni.

A kiadó főleg a külföldi sikerkönyvekre összpontosít. De mitől lesz valami sikerkönyv? Milyen szempontok alapján választotok a külföldi könyvek közül? Mennyire alkothat egy-egy kiadó kínálata reprezentatív képet a világirodalomról?

Ha meg tudnánk mondani, mitől lesz egy könyv sikeres, jó gazdagok lennénk. Fontos szabály, hogy azok a könyvek, amelyek Angliában vagy Németországban nagy sikert aratnak, általában a magyar olvasókat is érdeklik. Persze nem minden esetben.

Olykor meglepetten látjuk, bizonyos témák iránt mennyire érzéketlen a magyar olvasók többsége, vagy éppen kifejezetten elutasító.

Nem egyformák az emberek, nem egyformák a nemzeti karakterek, nem egyformák az olvasók, ezt ki kell tapasztalni. A KULT sorozatot azért hoztuk létre, hogy egy-egy megjelenés esemény legyen. Ha esemény és hír egy új valóságshow vagy egy három kilométeres autópálya-szakasz átadása, legyen már hír az is, ha Franzen új regényt ír. A mi kínálatunk nem reprezentatív, de – főleg az angolszász irodalomból – azért szép merítést ad.

Miért fontos a világirodalom terjesztése, és milyen célt szolgálhat a kortárs irodalomban?

Ha a sportéletet vagy a filmbemutatókat nézzük, Magyarország része a világnak. Oda is, vissza is. Törekvésünk, hogy ez a könyvkiadásban, az irodalomban is így legyen. Ami Európát izgatja, alighanem itt is fontos. Egy ország nem záródhat be – célunk, hogy nyissuk a kapukat, miközben sokan zárni szeretnék inkább. Ez nem baj persze, így kerek a világ. A magyar könyvkiadás roppant sokszínű. A kiadók többnyire békében vannak egymással. Csak maradjon így sokáig!

Nemrég adtátok ki a Hemingway-sorozat első részét, tehát a klasszikusokhoz is visszanyúltok. Ennek a hátterében milyen megfontolás áll? Úgy látom, több kiadó cselekszik hasonlóképpen, ha az újra kiadott művekről beszélünk.

Hemingwayt évek óta nem lehetett kapni Magyarországon, különböző okokból. Azért ez abszurd, nem? Tessék őt újraolvasni: jobb, mint valaha. Az öreg halász és a tenger vagy a Fieszta tényleg a világirodalom legelső vonala, Tolsztoj, Balzac regényei mellett a helyük. És ahogy múlik az idő, valahogyan egyre jobbak. Nem volt más cél, csak az, hogy újra ott legyenek a boltokban, Hemingway mondatai pedig a fejekben. Ha most elkezdeném sorolni, micsoda könyvekért kell antikváriumokat bújni Magyarországon, mert nincs kiadó, amelyik megjelentesse őket, mindenki meglepődne.

Milyen az együttműködésetek a nemzetközi könyves vállalatokkal?

Szerencsére remek. Amit ígérünk, megtartjuk – szerintem sokan érzik rajtunk, hogy nem a kapzsiság vezérel bennünket. Nyilván pénzt akar a kiadó keresni, de a pénz akkor jön, ha jók a könyvek. A könyves világ zárt rendszer, szóbeli ígéreteken alapul, a szabályok szentek, szinte mindenki betartja őket. Aki nem, az úgy jár, ahogyan Magyarországon jártak a kóklerek az elmúlt években.

Az író mindenhol szent: nélkülük nincs megállapodás, de még a címek fordítását, a borítókat is egyeztetni kell velük. Ha nem tetszik nekik egy árnyalat, újra kell terveztetni.

Ugyanakkor szerencsére ez ritkán fordul elő. Hatalmas iparág a könyvkiadás a világban, és akármilyen új kihívó lép be (rádió, mozi, tévé, internet), az olvasás nem megy ki a divatból. Egy új kutatás szerint fele annyian olvasnak ma Magyarországon, mint tizenöt éve – én nem hiszem, nem ezt érzékelem. A sorozatnézés az első valóban veszélyesnek tűnő kihívó, lehet, hogy átmenetileg elvisz többeket is az olvasók táborából. De ők vissza fognak térni.

Az utóbbi években elkezdtetek hazai szépirodalmat is kiadni. Nem sokat, csak néhány szerzőt. Ilyenkor mi alapján döntötök a kéziratok sorsáról?

Nehéz terep. Ott a Jelenkor, a Magvető és más csodás kiadók nagy múlttal, megbízható cégekkel, a legjobb szakemberekkel a hátuk mögött. És óriási hagyománnyal. Nehéz velük versenyezni. Próbálunk persze, de ez alapvetően az ő pályájuk marad, azt hiszem. A magyar szerzők nagyon fontosak. Nagyon, nagyon fontosak. Közvetlen a kapcsolatuk az olvasókkal: idolok, ha úgy akarom, „sztárok” vannak köztük, valódi rajongókkal, követőkkel. Minden kiadó vágyik ilyen példaképekre, akik egyszerre elérhetetlenek és nagyon is elérhetők. Mi is. Igyekszünk.

Milyen céljai vannak hosszú távon a Kiadónak? Milyen projektekben gondolkoztok?

Szeretnénk a nagyok közé kerülni. Minőségben és – nem titkolom – mennyiségben is. Évente hetven–nyolcvan új könyv jelenik meg nálunk, ezt lehetne növelni, de a vírusra és az azt követő válságra figyelnünk kell. Ijesztőek a kilátások: könnyen lehet, hogy a következő két évben a túlélés lesz a cél. Most sokan, akik eddig mozira, színházra, utazásra költöttek, a belső utazást választják, és olvasnak. Lehet, hogy a Covid vége a könyvkereskedelemnek nem megváltást, hanem visszaesést hoz majd, bármilyen furcsán hangzik ez. De a kockázatos vállalkozásainkról, a nagy új projektekről nem mondunk le. Mert ha megtesszük, nem fogjuk tudni, kik is vagyunk mi. Ezt pedig azért jó tudni.