Ciki, ha cigány a csajod? – kritika a Becsúszó szerelem című filmről

Nagy Viktor Oszkár (Apaföld) második játékfilmjében az a legjobb, hogy nem hazudik el semmit a mai magyar valóságból, nem próbálja erővel megváltoztatni a néző cigánysággal és más népcsoportokkal kapcsolatos előítéleteit. A Becsúszó szerelem azonban felhívja a figyelmet arra, hogy az általánosítások helyett célszerűbb az egyes szituációkat nézni, ezáltal pedig mérhetetlenül szimpatikussá válik. A rendező rengeteg szeretettel ábrázolja figuráit: lazán, viccesen, sallangmentesen, okoskodás nélkül, őszintén és nyíltan beszél a cigánysággal kapcsolatos sztereotípiákról. Talán jobban célba is ér így az üzenet, mint egy, a témában születő riport- vagy dokumentumfilm által.

A történetben a magyar társadalom mindenféle szintje megnyílik: a csakrás uszodai foglalkozásokra járó budai gazdagoktól az agresszív, szombatonként focimeccsekre (na meg csoportos garázdaság miatt folyton bíróságra) járó tetovált drukkerekig.

A Bárány Márton és Nagy Viktor Oszkár munkáját dicsérő forgatókönyv rendkívül fordulatos és izgalmas.

Az első percekben egy stadionba csöppenünk, a lelátó tele elvakult szurkolókkal, kapucnis, napszemüveges, fukszos, balhés figurákkal. Köztük van a történet főhőse, a Kinizsi Black Army oszlopos tagja, Gyula (Ötvös András) is, akiről később kiderül: párjával, Mariannal (Stefanovics Angéla) gyereket szeretnének. Csakhogy Gyula meddő, ezért illegális lépésre szánják el magukat, és úgy döntenek, hogy más gyermekét veszik magukhoz. Így toppan be az életükbe Lüszi (Gombó Viola Lotti), a fiatal, rossz anyagi helyzetű terhes roma lány. A terv jónak tűnik, de kivitelezni korántsem könnyű. Gyulának ettől fogva ugyanis együtt kell élnie egy olyan nővel, akitől irtózik, és akit más körülmények között kihajítana az ajtón. Ráadásul Lüszi miatt trükköznie kell, hogy ne bukjon le elvakult, focirajongó barátai előtt, akik feljebbvalónak érzik magukat minden nemzetnél, de különösen a cigányoknál.

Gyula száját is elhagyja a mondat egy párterápiás foglalkozáson: „a lényeg, hogy a születendő gyerek magyar legyen”.

A szövegek roppant hitelesen csengenek, érződik, hogy a készítők nem a fotelben ülve találták ki a dialógusokat, hanem sikeresen elmélyedtek a romaszlengben. A szereplők nagyon kevés sminket viselnek, öltözködésükben sincs semmi cicoma (többnyire egyszerű póló-sportcipő-farmer kombinációkat hordanak), ezek mind segítik az azonosulást. A drámai pillanatokban a színészek arcát egészen közelről veszi a kamera, a hatást pedig többek között gengszterrap (Chris Cruz: Fekete bárány) erősíti. Gombó Viola Lotti olyan átéléssel veti bele magát a provokatív Lüszi szerepébe, hogy öröm nézni minden másodpercet, amikor a vásznon van. Vonzó és szívós, önfejű és bájos, de legfőképpen természetes. Ha valami nem tetszik neki, azonnal fellázad, olykor pofátlan és vakmerő, nem fél verekedni. Sorsa, amelyet cipel, az arcára van írva.

Ötvös András szintén brillírozik: olyan fölényes karizmatikussággal hozza a fanatikus, hirtelen haragú, arrogánsan sármos focidrukkert, mintha ez már a sokadik filmfőszerepe lenne.

Gombó és Ötvös mellett olyan kiváló színészek láthatók még, mint Thuróczy Szabolcs (aki a drukkerek vezérét alakítja), Piller Ádám, Orosz Ákos és Hajdu Szabolcs. Rajtuk kívül pedig az ellentábor hangadóját játszó Szabó Simon, Stefanovics Angéla (aki hozza a tőle megszokott okoskodó-idegesítő karaktert), Pelsőczy Réka és Urbanovits Krisztina is remek munkát végeznek. A sok profi színész közül különösen emlékezetes Rajkai Zoltán alakítása, aki Istvánt, a párterápiás foglalkozáson részt vevő régi vágású, oktondi apajelölt bőrébe bújik meggyőzően. Nadrágja mellkasig felhúzva, hangja félénk, frizurája konszolidált, mégis azt hiszi magáról, hogy vonzó. Tenki Réka is ismét bebizonyítja, hogy igazi kaméleon: egy túlbuzgó terapeutát formál meg, akinek latba kell vetnie minden tudását, hogy Gyula és az általa örökbefogadásra váró gyerek anyukája, Lüszi közti viszonyt elmélyítse, és a kapcsolatukban a kezdeti ellenszenv helyét a szeretet, a féltés vegye át. Ha kell, bekanalazza a nudlit (az úszómedencében használatos habszivacsot) a páciensei lába közé, vagy megmutatja, hogyan kell beszívni az éltető energiát.

Míg Nagy Viktor Oszkár Apaföldje egy személyes hangvételű, tragédiába torkolló apa–fiú történet, addig a Becsúszó szerelem merőben más regiszterben szól az apaság témájáról.

Ez a vígjáték őszinte és kedves, felemelő és szívmelengető, ráadásul a világjárvány közepén segít abban, hogy a humorral ismerjük meg és dolgozzuk fel a minket körülvevő problémákat, indulatokat.

Nem buzdít a vegyes házasságra, „csupán” az elfogadásról gondolkodtat el. Sokkal több empátia és ész van ebben a filmben, mint a jelenlegi magyar közéletben. Épp ezért volt nagy szükség arra, hogy elkészüljön.