Bemutatunk 5 magyar karmestert, akinek a neve egyenlő a minőséggel

A világ élvonalában hagyományosan helye volt és van a magyar karmesterekenek, sőt, közismert tény, hogy az amerikai komolyzenei kultúra beindításában is hazánkból származó diringensek zenekarformálóként főszerepet játszották. Solti György, Doráti Antal, Reiner Frigyes, Ormándy Jenő, Széll György mind-mind ismert névnek számítanak az USA komolyzenei berkeiben, hiszen nélkülük ma nem lenne ugyanaz a Metropolitan vagy a New York-i Filharmonikusok sem. Kicsivel később nagy karriert futott be Dohnányi Ernő, Cziffra György és Ferencsik János is, aki többek között a híres Bayreuthi Wagner Fesztiválon is vezényelt.

Napjaink magyar karmester csillagai között akad olyan, akit hazánkban nem nagyon ismernek, mert karrierje külföldről indult, és egyelőre a világ legnagyobb opera- és koncertpódiumain zajlik. Lehetne arról vitatkozni, hogy gond-e vagy sem, hogy nem prioritása a főbb magyar zenei intézményeknek, hogy saját zenekaraik okulására és a közönség nagy örömére ezeket a karmestereket néha hazahívják. Ahogy az alább felskiccelt életrajzi adatokból is látszik, többnyire a külföldön nagy karriert befutott magyar karmesterek nem meghívásra érkeznek haza, hanem egyszerűen győz a honvágy, vagy egyéb okból döntenek úgy, hogy kívül mégse tágasabb.

Fischer Iván

Először Budapesten tanult cselló- és zeneszerzés szakon, majd Bécsben Hans Swarowsky tanítványaként karmesterként diplomázott. Világkarrierré kifutó pályája 1975-ben indult egy rangos verseny megnyerésével, majd mindössze harmincöt évesen(ami a karmestereknél igen korainak számít) már a BBC Szimfonikus Zenekarait vezényelte. Szerencsénkre 1983-ban úgy döntött, hogy hazatér Magyarországra, és Kocsis Zoltánnal együtt megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart.

Nem titkolt célja volt egy világhírű magyar zenekart létrehozni, és ehhez új működési gyakorlatokat vezetett be. Az intenzív próbák mellett zenészei számára kötelezővé tette a kamarazenélést, mert úgy gondolta, ez a forma garancia lesz fejlődésük stabilizálására. Az utóbbi években a zeneszerzéssel is megpróbálkozott, sikeresnek mondható Vörös tehén című operáját a tiszaeszlári per ihlette, és a világ számos országában bemutatásra került. Neve garancia arra, hogy avítt értelmezéseknek helye nincs: Fischer nem kész válaszokból építkezik, legfőbb motorja, hogy mindig valami frisset, újat hozzon létre. Ez tükröződik mostanra rendszeressé váló rendezéseiben is. Legutóbb Monteverdi Orfeusz című operájához még egy alternatív befejezést is írt, mert szerette volna a mű legelső verzióját színpadra állítani, de a fennmaradt kotta hiányos volt. Megpróbált Monteverdi bőrébe bújni és négyszáz évvel később olyan zenei anyagot írni, ami a lehető legjobban illeszkedik az eredeti opera szövetébe. Ahogy a róla készült filmben is láthatjuk, Fischer egy magát megjátszani soha nem akaró, szeretni való, de különleges figura, aki ha úgy érzi, megtanítja a nézőket arra, hogy egy koncerten mikor szabad és mikor tilos köhögni.

Testközelből:

Egyszer volt alkalmam a Budapesti Fesztiválzenekarral elutazni New Yorkba, és hihetetlen élmény volt, hogy a Metropolitan mellett Iván arcképével reklámozták a Fesztiválzenekar és híresebbnél híresebb operaénekesek Figaro és házassága produkcióját. Az összes előadás telt házas volt. Fischer neve így cseng New Yorkban, ahol azért bőven van miből válogatni.

Fischer Ádám

Fischer Iván testvére, gyerekkorukban mindketten az Opera gyermekkórusában énekeltek. A Budapesti Zenakadémián tanult zongora- és zeneszerzés szakon. Nemzetközi karrierje az 1973-as milánói karmesterverseny megnyerésével indult, első állandó munkahelye dirigensként rögtön a Bécsi Állami Operaház volt, ezt követően pedig a világ összes kiemelkedő operaszínpadán vezényelt. Rendszeresen dirigálja Bayreuthban Wagner műveit, és létrehozta a Budapesti Wagner-napok nagy sikerű rendezvénysorozatát a Müpában.

A nemrég róla megjelent Zenekar az egész világ című könyvben a számára két legfontosabb témát állítja középpontba: a zenét és a világpolitikát. Ahogy egy jól működő demokratikus országban az lesz miniszterelnök, akit a többség szeret és meg is szavaz, úgy a legtöbb zenekart is az vezényli, akit a legtöbb zenekari művész szeret, elfogad és elismer. Németországban a szólamvezetőknek szinte kizárólagos joguk van arra, hogy eldöntsék, kikkel akarnak és kikkel nem fognak dolgozni.

Testközelből:

Egy ismerősöm a Mannheimi Operaház zenekarában játszik, ahol a zenészek tíz év távlatából is szokták emlegetni, hogy mennyire szerettek Fischer Ádámmal muzsikálni, és milyen egyedülállóan nagyszerűen vezényelte a Mozart-operákat, különösen a Don Giovannit.

Nánási Henrik

Tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumban kezdte, majd tizennyolc éves korától a bécsi Zeneakadémián tanult vezénylést, korrepetálást és zeneszerzést. Karrierje német nyelvterületen indult, de napjainkban már többek között a londoni Royal Opera House, a milánói Scala és a Metropolitan rendszeres fellépője. Hat éven át volt a világ egyik legnívósabb és az ő vezetése alatt az év operaházának is választott berlini Komische Oper zenei igazgatója. Karrierjének fókuszában eddig jóformán az operaprodukciók álltak. Volt olyan időszak, amikor sok művet írt, karmesteri karrierje erősödésével azonban a zeneszerzés egy időre kissé háttérbe szorult. Magyarországon egyelőre nem láthatjuk vezényelni, eddig csak néhányszor dirigált a Budapesti Operettszínházban.

Testközelből:

Néhány évvel ezelőtt egy londoni operalátogatás alkalmával kaptam fel a fejem a színlapon olvasható Nánási névre. Meglepődtem, hogy nem is hallottam róla, és sajnáltam, hogy nem örülünk odahaza eléggé, hogy Magyarország egy újabb karmester csillagot adott a világnak.

Vajda Gergely

Tanulmányait Budapesten végezte. Azon kevesek egyike, akiket Eötvös Péter világhírű zeneszerző tanított a Zeneakadémián. Nemzetközi karrierje az Egyesült Államokban indult Bartók A kékszakállú herceg vára című operájával, és Gregory Vajda néven azóta is folyamatosan az USA vezető operaházaiban vendégszerepel. Rendszeresen vezényel itthon is: az Operaház zenekara mellett a Magyar Rádió Zenei Együtteseit és a Danubia zenekart is, emellett az Armel Operafesztivál zenei igazgatója.

Vajda zeneszerzőként is sikeres alkotó, nem is tudja megmondani, hogy melyik szakma áll közelebb hozzá. Nála nem működik egyik a másik nélkül: úgy tud újabb zenei inspirációkat szerezni a zeneszerzéshez, ha közben folyamatosan nagyszerű alkotók zenéjével ismerkedik a karmesteri pulpituson állva.

Hollerung Gábor

Hollerung Gábor hazánk egyik legnépszerűbb karmestere: elévülhetetlen érdemeket szerzett a komolyzene népszerűsítésében többek között nagy sikerű filmzenei koncertjeivel. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végzett karvezetés, karmester szakon. Többször lépett fel az Izraeli Filharmonikus Zenekar, a Brazil Szimfonikus Zenekar és a Taipei Nemzeti Filharmonikus Zenekar vendég karmestereként. 1989 óta áll a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar élén – ilyen hosszú időre egy zenekarral csak nagyon kevesen képesek.

Bartók miatt lett zenész. Hobbija a minőségi zenehallgatás, amikor a hangzó anyag és a lejátszó eszköz is elsőrangú minőséget képvisel. Koncertjei közben szívesen kommunikál a közönséggel, az elhangzó zeneművek ismertetése közben sokszor meg is nevetteti őket.