Új irodalmi sziget Újbuda szívében – beszélgetés Balogh Endrével

A Prae karakteres arculattal tűnik ki a honi periodikák sorából, miközben népszerű online felülettel is büszkélkedhet, ahol zene, film, irodalom és színház témákban olvashatók beszámolók, interjúk, ajánlók és kritikák. Mi vitt rá benneteket arra, hogy irodalmi megfontolásból szórakozóhelyet, kávézót nyissatok?

Kellett egy hely, ahol a szerteágazó projektjeink és mások irodalmi projektjei helyet kaphatnak. Az utóbbi tíz évben a Bartók Bála úton tartottuk a szerkesztőségi üléseinket, nagyon megszoktuk az itteni miliőt. Pécely Dórával, a Prae Kiadó szerkesztőjével, valamint L. Varga Péterrel, a Prae irodalmi és kultúratudományos folyóirat főszerkesztőjével ezért szerettünk volna, hogy a kávéházunk is itt kapjon helyet. November 23-án tartottuk első nyitott irodalmi eseményünket az új helyszínen (1111 Budapest, Bartók Béla út 44.), ez volt a Prae új lapszámának bemutatója.

KisPrésház – a név családias, meghitt, kis alapterületű helyről árulkodik.

Körülbelül húsz-huszonöt fő fér el kényelmesen ebben a világos, barátságos térben, amelynek egyik legfőbb erénye, hogy nem szól zene.

Úgy véljük, az ember oly módon kapcsolódhat be legjobban a város szövetébe, ha annak sajátos neszeit meghallja. Vannak visszajáró vendégeink is kifejezetten a csend miatt.

A főváros tele van olyan kávézóval, ahol muzsika szól – ez egy-két helynek jó tesz, másutt pedig csak a világtól való elmenekülést segíti. Ha valaki napközben csendesebb helyet keres, ahol finom szendvicseket, sütiket, salátákat vagy akár mindenmetes, netán vegán ételeket is szívesen fogyasztana, akkor a KisPrésház tökéletes választás a számára. Italkínálatunkban különleges, a pécsi borvidékről származó borok is szerepelnek, a sörkedvelők a Hekkelberg nevű, egyedi ízvilágú sört kóstolhatják. Fontos számunkra, hogy az egyetemista se forduljon ki az árak láttán – árlistánk kialakításakor rájuk is tekintettel voltunk.

Lapszámbemutatón kívül még milyen programokat terveztek ide?

Hangsúlyt fektetünk arra, hogy a Prae-könyvek mellett egyéb kiadványokat, illetve a művészet iránt érdeklődő, esetleg magukat abban kipróbálni vágyó, de lehetőségeikben korlátozott fiatalokat is bemutassuk. Irodalmi esteket tartunk, törzsvendégeknek szervezünk felolvasásokat, s nem ritka az sem, hogy pincéreink olvasnak fel, mert bizony bennük is ott lapul a költő. Nemrégiben volt az Apokrif folyóirat lapszámbemutatója, Garaczi László és Nagy Ildikó Noémi közös estje, és „Fejgép” címmel színházi beszélgetéssorozat indult. Tompa Mária, a Szentkuthy-hagyaték örököse és gondozója 2019. december 6-án nálunk mutatta be legújabb könyvét, a Szentkuthy Miklós vonzásában – Visszaemlékezések, levelek, naplók, elemzések címűt. Fontosnak tartjuk, hogy megidézzük Szentkuthy szellemét , hiszen folyóiratunk címét a 20. századi magyar próza gyöngyszemének tartott, 1934-ben megjelent azonos című Szentkuthy Miklós-regénytől kölcsönöztük. Január 23-án irodalmi vacsorasorozatunkban a finom fogásokat Horváth Viktor Török tükör könyve ihlette. Műsoraink egyébként egyórásak, rendszerint este 18 vagy 19 órakor kezdődnek. Van egy kis sarok, a könyvesboltocskánk is, ahol kizárólag saját kiadványainkat áruljuk, és ingyen olvasható a Prae mellett az Élet és Irodalom meg a Műút.

A Prae Kiadó a KisPrésház mellett a Krimi ma névre keresztelt könyvsorozattal is büszkélkedhet.

2017 júniusában Molnár T. Eszter Szabadesés könyvével vette kezdetét krimisorozatunk. A regény egy heidelbergi ügyvéd nyomozását meséli el. Mészöly Ágnesnek a Rókabérc – halátúra című, az angol krimi hagyományát megidéző regénye 2018-ban látott napvilágot, ezt követte A Sellő titka – A K.É.Z. első esete Cserháti Évától az idei könyvhéten. A 2019-es őszi Margó Fesztivál és Könyvvásár alkalmával jelent meg Pintér Tibor zeneesztéta A harmónia tébolya című krimije – a regény egyik szála a 18. században játszódik, méghozzá egy iskolában, ahol erős énekoktatás zajlik. Az idei Ünnepi Könyvhétre is lesz mivel debütálni…

Te magad is könyvek, szövegek bűvkörében éled az életed. Az ELTE BTK magyar–német szakán szereztél diplomát, az elmúlt több mint két évtizedben számos esszéd, tanulmányod jelent meg, recenziókat írtál, interjúkat készítettél, műfordítóként is dolgoztál. Mikortól érezted, hogy az irodalom, a szövegekkel való foglalatoskodás lehet a te utad?

Ez már tizenhat éves koromban eldőlt: kiderült, hogy olvasni szeretek a legjobban. Egy kis sváb faluból, Németkérről származom, így a német nyelvhez is konyítok. A kilencvenes években nem volt könnyű bekerülni az ELTE bölcsészkarára, de én addig nem nyugodtam, amíg német–magyar szakra nem járhattam. A többi jött magától.

Parazita címmel 2008-ban jelent meg önálló köteted, mely netriportként vagy netnaplóként is olvasható.

A szövegek harmada kb. egy netes chatfórum szövege. Mi történik akkor, ha megszűnik egy sokak szórakozását szolgáló internetes csevegőfórum? Hogyan próbálják utána megtalálni egymással az emberek a kapcsolatot? Ezeket a kérdéseket járom körbe – az emberek egymással való kommunikációja és a szerelem volt az, ami ebben a munkámban izgatott.

Hogy látod, a mostani korszak új típusú írókat is igényel?

Munkámból kifolyólag a FISZ, a volt JAK, a Szépírók Társasága vagy az Írószövetség tagjaival is szoros kapcsolatot ápolok, és azt látom, hogy ma (is) nagyon sokféle író van. Vannak, akik hagyományos módon, kvázi szerzetesi elvonultságban szeretnek írni, vannak, akik rendszeresen igyekeznek merítkezni a modern korban, a kortársak társaságában.

Mindkettőnek van prototípusa, utóbbira jó példa Kukorelly Endre, aki kíváncsian és szívesen figyeli pályatársai munkásságát, előbbire pedig Halmai Tamás, aki Pécs mellett él, gyakorlatilag betűk és könyvek társaságában, ami szintén nagyon tiszteletreméltó. Ahány író, annyi fajta. Így kerek a magyar irodalmi szcéna.

„Túl bátortalan a mai író, inkább hallgat, fél. Csak azt nem tudom, mitől. Mintha egymástól is félnének...” – nyilatkozta nemrégiben Madár János, a Magyar Írószövetség és az Írók Szakszervezetének tagja . Egyetértesz ezzel a meglátással?

Ódzkodnék attól, hogy kategorizáljam a mai írókat, merthogy, mint említettem, sok és sokféle író él, dolgozik közöttünk. Én úgy látom, hogy a szerzők jelentős részénél a médiatudatosság rendkívül erős, ez lehet a közös vonás. Tudják, hogy nemcsak megírni kell egy könyvet, de meg is kell mutatni azt a közönségnek, ennek pedig az (ön)marketing, a médiában való jelenlét elengedhetetlen része. Esterházy Péterről köztudott, hogy miután megírt egy könyvet, hónapokat töltött annak népszerűsítésével és kommunikációjával. Máskor nem könnyen vállalt felolvasóestet, de ilyenkor igenis időt szánt a közönséggel való találkozásra és gondolatcserére. A médiatudatosság tekintetében lehet tehát valamelyest egy kalap alá venni a szerzőket – nyilván vannak, akik innen is kilógnak –, másfajta emberi tulajdonságot illetően azonban én nem általánosítanék.