„Átköltözött az irodalom Budára” – Interjú Bosznai Tiborral a Hadikról

Milyen kávéházi élet volt a két világháború között?

Volt olyan év, amikor négy-ötszáz kávéház működött Budapesten, de az irodalmi kávéházak csak egy kis szeletét képezték a palettának. A különféle szakmáknak mind megvolt a törzshelyük. Nyomda közelében nyomdászok jártak a kávéházba. De olyan szoros összefonódásra, amilyen Karinthy és a Hadik között létrejött, nem nagyon volt példa. A Hadikot Karinthy tette élővé. Mielőtt odaköltözött volna a húszas évek elején a régi Verpeléti – mai Karinthy Frigyes – útra, már tíz-tizenöt éve működött a kávéház. Azért Hadik lett a neve, mert nem messze volt a Hadik laktanya, és az üzemeltetők abban reménykedtek, hogy a tisztek, katonák oda járnak majd. De nem jártak, és a hely becsődölt.

Lágymányos és Szentimreváros Budapest határterülete volt akkoriban. A mai Móricztól kifelé kidőlt falú viskók, raktárépületek, ipartelepek sorakoztak, amit Karinthy el is nevezett Lágymányosi Pampáknak. A 19. században ideköltöztették a Műszaki Egyetemet, mert Pestet túl zsúfoltnak és züllöttnek tartották ahhoz, hogy a diákok a tanulmányaikra tudjanak koncentrálni. Az egyetem megnyílása elindított egy dzsentrifikációs folyamatot. Karinthyék ideköltözésekor már laktak errefelé értelmiségi párok, akik bohém életet éltek, mulattak éjjel, mulattak nappal, átjártak egymáshoz. A Hadik diadalútján az első lépést nem is Karinthy, hanem felesége, Bőhm Aranka tette meg, ugyanis a házibulikat szervező asszonyoknak elege lett abból, hogy folyton sütni-főzni kell, meg rendet rakni, és ha már itt állt szinte üresen a Hadik, gondolták, odaköltöztetik a társasági életet.

Mit adott Karinthy a Hadik aurájához?

Egy időre a Hadik lett Budapest központja. A húszas-harmincas években az irodalom átköltözött Budára, mert mindenki be akart kerülni Karinthy körébe. Volt egy törzsasztaluk, a Foglalt Páholy, amihez mindig hozzá kellett toldani még egy asztalt, meg még egy asztalt. Karinthy harminchat órát élt egy nap.

Nem volt még tévé, se social media, a járókelők kint álltak az üvegablakok előtt, és nézték Karinthyékat. Olyan volt, mint egy reality show.

Karinthy piros ruhában járt, máskor csíkosban, de olyan is előfordult, hogy hátrafelé sétált a körúton. Hozta azt, amit egy sztárnak kell.

Sok legenda kering Karinthyról és a Hadikról. Mennyi ezekben az igazság?

Én hivatalból is azt mondom, hogy ezek az anekdoták igazak, és sok mindenről nem is tudunk, ami ott történt. Igenis volt pucérbuli a Szatyorban, igenis elzavarták Karinthyt a Hadikból, amikor nem ízlett neki a kávé. A kávéházakat gyakran családi vállalkozásban üzemeltették, és az idősebb családtagok, akik már nem dolgoztak, köszönőemberek lettek, a vendégeket üdvözölték. Karinthy és az öregek persze oda-vissza zrikálták egymást. Karinthy egyszer megjegyezte, hogy ma sem igazi a kávé, mire azt javasolták neki, menjen át a Gebauerbe, a mai Szeged Étterembe. „Átmennék, de nem vagyok úgy öltözve” – mondta Karinthy, amivel humorosan alázta a Hadikot, utalva rá, hogy oda nem épp elegáns ruhákban is be lehetett menni. Volt valami a belbecs és a külcsín párhuzamba állításában, mert Móricz is azt írta a régi Hadikról, hogy „olyan, mint egy vidéki pályaudvar. Nagyon rossz a hangulata az enteriőrnek. Túlvilágított hombárra hasonlít. Rideg.” Nem a gasztronómiáról volt híres a Hadik, amin mi vendéglátó-ipari cégként változtatni akartunk, és a fesztelenséget minőségi gasztronómiával párosítottuk. A séfünk a Gundelből jött, az ételeinkből párat Jókuti András is megkóstolt. Ízlett neki.

Karinthy mellett kik voltak a meghatározó alakjai a Hadiknak?

Ide járt Rejtő Jenő, Kosztolányi Dezső és Déry Tibor, akinek titkolt kapcsolata volt Bőhm Arankával. Márai is, amikor hazalátogatott, elzarándokolt a Hadikba Karinthyhoz. Írja is, hogy elpocsékolja a tehetségét. Móricz pedig arról írt 1937-ben, hogy találkozik egy fiatal költővel, bizonyos József Attilával, akit hatalmas tehetségnek tart, de aggódik miatta, mert depressziós. Ebben az évben József Attila meg is hal.

Ma is élénk művészi élet folyik a Hadikban. Ha körbenézek, azt látom, hogy Nemes Jeles László itt írja a Saul fia forgatókönyvét, az első oldal kint is van a falon, bekeretezve, dedikálva. A másik sarokban ott ül Lovasi András, és interjút ad, Caramel a menedzsmentjével beszéli meg, hol lépjenek fel legközelebb. Tarr Béla, ha Magyarországon jár, a teraszunkon szokott cigizni, de a Quimby is beugrik egy brunchra. A következő tíz-húsz év sztorijai róluk fognak szólni.

1949-ben zárt be a Hadik. Miért kellett 2010-ig várni az újranyitásra?

A harmincas években Karinthy visszaköltözött Pestre, és a Centrálba kezdett járni. Úgy mondják, hűtlen lett a Hadikhoz. Ez a kávéház forgalmán is megérződött: a Hadik kikerült a körforgásból. De a városrész fejlődött, és a negyvenes években is üzemelt a kávéház. ’45 után, a kommunizmus térnyerésével a polgári világ visszaszorult, és nem volt már szükség kávéházakra, ahol zabolázhatatlan elmék szabadon véleményt cserélhettek. A kávéházi kultúra véget ért, a Hadik helyén vegyesárubolt és cipőbolt is üzemelt az évek során. A 2000-es évek elején aztán az újbudai önkormányzat szeretett volna létrehozni egy kulturális városközpontot, amire a Pesthez legközelebb eső Bartók Béla utat találták alkalmasnak, ide a külföldieket és a pestieket is könnyű átcsalogatni. Ennek első lépéseként újranyitottuk a Hadik, illetve a Szatyor Bár és Galéria szellemi erőterét. Bár a cégünk foglalkozott már vendéglátással – mi üzemeltettük a Süss Fel Napot és a Holdudvart is –, először mégis megijedtem, hogy nagy lesz ránk a kabát. Megkerestem Saly Noémi kávéházkutatót és Karinthy Mártont is, akik szerencsére rögtön vállalták, hogy segítenek. Márton azt mondta, nekik a Hadik családi ügy.

A dilemma a következő volt: hogyan lehet folytatni egy hagyományt, és reflektálni rá? Ha lemásoljuk, ami régen volt, az múzeum lesz, szimpla nosztalgia.

Ráadásul mi for profit cég vagyunk, az a célunk, hogy a hónap végén több legyen a bevétel, mint a kiadás. Aggodalomra adott okot az is, hogy 2010-ben a Bartók Béla úton nem volt nagy élet azon kívül, hogy a 7-es busz keresztülment rajta. Úgy voltunk vele, hogy vagy nagyon jól fogunk járni, mert nincs konkurencia, vagy kiderül, hogy azért nincsenek itt helyek, mert ez a világ vége, és az lesz, mint a Hadik elején: csőd, csőd, csőd.

Eleinte nem is tolongtak az emberek a Hadikban: esténként kihalt volt a kávéház.

A Hadik valóban nehezebben indult be. Manapság az emberek a kávéházat a kávézóval azonosítják, ahol sütizni és kávézni lehet, és este 7-kor bezár. Ráadásul kötelezettség volt az önkormányzat felé, hogy a Hadik felújításánál visszahozzuk a klasszikus kávéházi elemeket: barna tonettszékek, bordó drapériák és valami neobarokk vagy Biedermeier tapéta a falon. Megkerestünk különböző szerkesztőségeket, köztük a Kortárst is, és az irodalmárok már a nyitás után jöttek a Hadikba, de sokszor este 9-kor bezártunk, mert nem volt vendég. Öt évbe telt, mire az önkormányzatot is meg tudtuk győzni a rengeteg kulturális programmal és aktivitással, hogy régen sem a külseje miatt szerették a Hadikot, és engedjék meg, hogy átépítsük a kor divatjának megfelelően. Így jött a lecsupaszított téglafal, a loftos kinézet és a feketére átfestett tonettszékek. Ezzel több generáció előtt is kinyílt a Hadik, és azóta sokkal pezsgőbb az élet.

És a Szatyor?

A Szatyorral kezdettől fogva szerencsénk volt. Hamar kiderült, hogy melegkonyhával felszerelt, fesztelen, otthonos kocsmára szükség van Budán is. A Szatyort eredetileg Hadik Tavernának hívták, de amikor Karinthy lement, és meglátta a minimál art deco enteriőrt, amihez tapéta helyett azt a gyékényszerű anyagot használták, amit a cekkerekhez és szatyrokhoz is, azt mondta, úgy érzi magát, mintha egy szatyorban lenne.

Amikor felújítottuk a helyet, úgy döntöttünk, változtatunk a kinézetén, mert ami anno progresszív volt – art deco és jazzkoncertek –, az ma már mást jelentene. Így született meg a mai Szatyor eklektikus enteriőre, amit Babos Zsili Bertalan tervezett, és ami ellen tüntetést is szerveztek a kerületi nyugdíjasok „Hadi(k)állapot” feliratú táblákkal. Hiába volt letakarva az ablak, a mennyezetet látni lehetett az utcáról is, ahová fellógattak egy Forma-1-es autót, és van egy sárga Lada is a falon, amiben Ady Endre menekül Stevie Wonder elől, és amit hivatalosan is műtárggyá nyilvánított a Képző- és Iparművészeti Lektorátus.

A tüntetéskor azt hittem, mindennek vége, nem fogják szeretni a helyet, de amikor újranyitottuk a Hadikot, bejelentkezett egy bizonyos Kolos úr, hogy szeretne bankettet tartani, mert ő gyerekként még itt száguldozott Karinthyék lábai között a háromkerekű biciklijével. Amikor bejött a Hadikba, feltűnt neki, hogy régen sokkal nagyobb volt a hely, mire átvezettük a Szatyorba nyíló kis ajtón. Azt hittem, ugyanolyan sokkos állapotba fog kerülni, mint a kerületi nyugdíjasok, de amikor meglátta a Szatyor Bárt, azt mondta, hogy ez a régi Hadik igazi átirata. Azt a hangulatot, pezsgést, amit ott tapasztalt, a Szatyorban érezte. Ez szuper jó visszaigazolás volt nekünk arról, hogy mit kell kezdeni egy hagyománnyal.

A Hadiknak mely hagyományait igyekeztek továbbvinni?

A mai Hadikba is járnak művészek, akik mintha leszármazottai lennének a régi vagányoknak és bohémoknak. De ettől ez még egy rettentő sznob hely is lehetne. A régi kávéházaknál hagyomány volt, hogy többféle réteget is szívesen láttak. A New Yorkban például volt kis irodalmi menü – vajas kenyér, presszókávé, plusz felvágott, sajt fél áron –, ami mellett a kispénzű írók, költők egész nap elüldögélhettek. Ugyanakkor ha valaki nyert a tőzsdén, vagy csak meg akarta mutatni, milyen gazdag, francia pezsgővel is mulathatott, ami annyiba került, mint az írók-költők egyhavi keresete.

Szerintem akkor van élet egy vendéglátóhelyen, ha az többféle ízlésű és értékrendű ember napi szintű találkozóhelye, ahová ebédelni, dolgozni, kávézni vagy kultúrát fogyasztani is betérnek.

Ennek jegyében állítottuk össze az étlapot és a programokat, hogy az emberek jól érezzék magukat, belakják a kávéházat, és jó legyen a hely kisugárzása.

Sokszínű idényre készültök. Melyik programot várod a legjobban?

Tizenegy programsorozatunk valósul meg idén. Valuska Lászlónak, a Könyves Magazin főszerkesztőjének Határok címmel indult beszélgetéssorozata, amelyben a fikció, a valóság és az én határait tapogatják körül az irodalomban. A Hadikban is szeretjük fellazítani a hangulatot, erre szolgál például a Hadik Irodalmi Brunch, amelyben a séf a meghívott vendégünk igényeire reflektál. A Szatyorban működtetünk egy kulturális inkubációs teret, ahová most a Fortepan költözik be. Orvos-Tóth Noémi, az Örökölt sors szerzőjének Sorok között, sorsok között címmel zajló beszélgetéssorozatában a pszichológia találkozik az irodalommal. Szintén a Szatyorban csinál éjszakai előadásokat a TÁP Színház, Ott Anna művészeti vezetőnk az influenszer barátaival hatalmas sikerű használtruha-vásárt tart, a Fiatal Írók Szövetségének tagjai pedig gasztronómiai témájú írásokat fognak közölni, miután végigkóstolták az étlapunkat. Karinthy is sokat evett, és sokat is írt róla, innen tudjuk például, hogy a szódabikarbonát úgy tömte magába, hogy alig tudott leállni vele.

Ha viszont csak egy programot emelhetek ki, hogy ne sértek meg senkit, az irodalmi kvízt mondanám, aminek a vezetésére rábeszéltek a munkatársaim. A többi eseménynél sok mindenen aggódok, hogy rendben menjenek a dolgok, itt viszont fel tudok oldódni a programban. Beülünk egy sarokba, és eszünk, iszunk, okosodunk.