Budapesti színházi előadások, amelyek megérték a nagykorúságot

Ritka pillanat, amikor a szüleink meg tudnak mutatni nekünk egy olyan előadást, amit még az ő fiatalkorukban mutattak be, és azóta is műsoron van. Néhány ezek közül tizenöt-húsz, sőt akár több mint harminc éve folyamatosan látható Budapesten. Sajnos egyetlen probléma van ezekkel a remekművekkel: ha nem kapunk időben észbe, nem fogunk tudni bejutni rájuk, hiszen pont azért tartják ezeket nem kevés energiabefektetés árán színpadon ilyen hosszú ideig, mert nagyon népszerűek. A legfiatalabb előadástól – ami tizennyolc éves – haladunk a legidősebbig.

Azt meséld el, Pista!

Örkény Színház // Rendező: Mácsai Pál // Bemutató: 2001. november 6.

Az ember azt gondolná, hogy két óra alatt még a legjobb színészt is meg lehet unni, de itt biztosra mondjuk, hogy senki nem fog unatkozni. A színész (Mácsai Pál) Örkény István jelmezét ölti magára, és egy estére az abszurd humoráról ismert író bőrébe bújva meséli el a csattanós történeteket, igaz vagy meg sem történt anekdotákat. Ezt az előadást nagyon sokan rendszeresen megnézik, mert kicsit olyan, mint egy jó filmvígjáték vagy a Jóbarátok: akárhányszor lehet rajta nevetni.

És Rómeó és Júlia

Centrál Színház // Rendező: Horgas Ádám // Bemutató: 2000. április 1.

A Rómeó és Júlia összes szerepét a népszerű színészházaspár, Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter alakítják. Egyik jelenetben Rudolf a dajkaként, Nagy-Kálózy Mercutióként látható, majd az erkélyjelenetben már ők Rómeó és Júlia, és valóban olyanok mint két kamasz. Igazi bravúr ez az előadás: nemcsak a virtuóz tempója miatt, hanem azért is, mert havonta egyszer-kétszer megy, és bizony nehéz ennyi szöveget frissen tartaniuk a színészeknek. Érdemes úgy megnézni, hogy előtte elolvassuk Shakespeare leghíresebb drámáját, mert a szerepek gyors váltogatása miatt időnként kicsit nehéz követni az eseményeket – nem árt egy kis háttértudás.

Elnöknők

Katona József Színház // Rendező: Ascher Tamás // Bemutató: 1996. május 18.

Werner Schwabnak, a német színházi világ fenegyerekének ez volt az első színdarabja, és a hiperrealista abszurd dráma rögtön elsöprő siker lett. Parti Nagy Lajos magyar fordításának is elévülhetetlen érdeme van abban, hogy az Elnöknők már 23 évig színpadon volt, ugyanis ebben a fajta színházi stílusban a szónak hatalmas szerepe van. A Csákányi–Szirtes–Pogány színészhármast nem láthattuk együtt más előadásban, és az Elnöknők nem csak jutalomjáték volt számukra: tétekkel teli alakítás is. Az utolsó előadást június 2-án tartották.

A padlás

Vígszínház // Rendező: Marton László // Bemutató: 1988. január 29.

A népszerű mesemusicalt talán senkinek sem kell bemutatni. A premier idején nem sokan gondolták volna, hogy ez az egyszerű, szinte bugyuta történet Presser Gábor csodálatos zenéjével megízesítve szinte az összes magyar családban rajongóra talál. Tényleg nem egyszer előfordul, hogy a fiatal szülő gyerekként még Kaszás Attilával a főszerepben látta az előadást, majd most a saját gyerekének mutatja meg. Itt a szereplők lecserélődtek, de a hangulat ma is a régi: ég és föld között a padláson bármi megtörténhet – talán még az is, hogy megéri a negyven-ötven éves évfordulóját a színpadon.

Játszd újra, Sam!

Pesti Színház // Rendező: Valló Péter // Bemutató: 1983. november 7.

Az előadás főszereplője, Kern András harmincöt éves volt a bemutató idején, és ahogy ő fogalmaz, pályája több mint felének része volt ezt a szerep. Ennek ellenére egyáltalán nem unja, mert ami jó, azt szerinte nem lehet megunni. A színészek folyamatosan cserélődtek, de az azonos című filmben Woody Allen által alakított szerepet a hollywoodi színész magyar hangja, Kern András játszotta mindvégig. Állítólag szóról szóra ugyanaz a szöveg több mint harminc éve, szinte semmit sem változtatott rajta.