• Kakasviadal: a film noir stílusjegyei a Chicken Police – Paint It RED! videojátékban

    2022.08.15 — Szerző: Nagy Orsolya

    Korunk videojátékai egyre filmszerűbbek: forgatási keretek közt rögzítik a színészek mozgását és hangját, a játékmenetet cinematikus jelenetek szakítják meg. A filmes eszközök használatán túl a filmes zsánerek videojátékos modellezését is megvalósítja a Chicken Police, a film noir stílusára építve.

  • Sonny és Marty  Kép forrása
    Sonny és Marty
    Kép forrása

    A The Wild Gentlemen magyar fejlesztőcsapat által készített Chicken Police – Paint It RED! 2020 őszén jelent meg a Handy Games kiadásában, első körben PC-re és konzolra (PlayStation, Xbox One, Nintendo Switch), később viszont Android és iOS rendszereken is elérhetővé tették. Műfaji besorolás szerint point-and-click noir kalandjátékként határozza meg magát, tehát a játékos kijelölés és kattintás útján lép interakcióba a játékban fellelhető tárgyakkal, helyszínekkel és karakterekkel, ily módon tud dialógust kezdeményezni, a dialóguson belül pedig választani az adott lehetőségek közül. Bár a visual novel nem szerepel a műfaji meghatározások közt, a játékban való előrehaladás leginkább a párbeszédek függvénye, amelyek során éppúgy jelenik meg a karakterek állóképe – vagy animált képe – mellett a szövegdoboz, mint a visual novel műfajába tartozó játékok esetében.

    A kalandjáték narratívája egy komplex bűntény feltárása köré szerveződik, amely az expozícióban zaklatási ügyként indul, viszont a játék előrehaladtával gyilkossággá növi ki magát.

    A játékos az egyik fő detektív karaktert, Sonny Featherlandet irányítja, akivel lehetőség nyílik bizonyos szereplők kihallgatására, tárgyak vizsgálatára, különböző helyszínek felderítésére, valamint a megszerzett információk rendszerezésére. A játék rendelkezik egy „detektívmérővel”, amely a játékos nyomozói készségeit értékeli egy-egy feladat elvégzése után. A noir jelző egyaránt utal a játék krimijellegére, a fókuszban álló nyomozásra, felidézi az 1940-es évek hollywoodi bűnügyi drámáinak atmoszféráját, de a fekete-fehér képi világra is reflektál – a Chicken Police-ban ugyanis egy-két apró kulcsrészletet leszámítva nem találkozunk színekkel.

    Talán a noir stílusnál is szembetűnőbb a karakterek antropomorf jellege: a Chicken Police szereplői egytől egyig emberi testtel rendelkező, emberi tulajdonságokkal felruházott állatok, akik megjelenésükben csupán nyaktól felfelé rendelkeznek állati vonásokkal (hasonló karakterekkel találkozhatunk a Beastars című japán animében is).

    A „Chicken Police – Paint It RED!” férfikarakterei  Kép forrása
    A „Chicken Police – Paint It RED!” férfikarakterei
    Kép forrása

    A karakterek jelleme többé-kevésbé rezonál a klasszikus állatmesékben megismert sztereotípiákkal (pl. kacér macska, simlis patkány, félénk nyúl), viszont akadnak példák ezen sztereotípiák lebontására vagy akár konkrét elutasításukra is. A hagyományos állatmesék logikáját tekintve a nyomozó személyéhez általában valamilyen kutyaszabású karaktert társíthatunk – aki kiszagolja a nyomokat –, és bár a Chicken Police esetében a kutyakarakterek rangosabb pozícióval bírnak a rendőrség intézményén belül, mint az ikonikus kakaspáros, Sonny és társa, Marty MacChicken, mégis ők ketten azok, akik megoldják a játék bűnügyi rejtélyét. Érdekesség, hogy Sonny és Marty „hőstetteiről” ponyvaregény íródott a játék világában The Chicken Police címmel, ami viszont ironikus módon a Csirkekopók fordítást kapta, ezzel mintegy alávágva a sztereotípiák felszámolására tett kísérletnek. Az antropomorf szál kapcsán érdemes említést tenni még a beszédes nevekről, hiszen a legtöbb karakter esetében a vezetéknév utal az állati származásra (pl. Catzenko – macska, Blackwing – varjú, MacChicken – kakas).

    A bűnügyi narratíván és a fekete-fehér képi világon túl is számos elemet kölcsönöz a videojáték a film noir eszköztárából. A film noir nehezen definiálható fogalom: egyesek műfajként, mások stílusirányzatként, atmoszféraként határozzák meg, akadémiai terepen pedig heves vitákat generált az értelmezése a 20. században. Itt azokat a hollywoodi bűnügyi drámákat értjük alatta, amelyek az 1940-es és 1950-es években élték aranykorukat, a cselekményben kiemelt szerepet játszik az ambivalens erkölcs és a szexuális motiváció, valamint olyan stílusjegyeket társíthatunk hozzájuk, mint a kontrasztos fekete-fehér vizuális világ, a városi neonfények, a háttérben szinte állandóan morajló lágy jazz, valamint a hard-boiled krimikre jellemző belső narráció (lásd Alfred Hitchcock, Orson Welles vagy épp Kertész Mihály filmjeit).

    A klasszikus film noir szinte minden esetben görbe tükröt tart a társadalom elé: olyan problémákat tematizál és reprezentál, mint a bűnözés, a szegénység és a rasszizmus, valamint az intézményes elnyomás különféle megvalósulásai. Ám érdemes megjegyezni, hogy

    ugyanezek a filmek nemes egyszerűséggel konszolidálják a korra egyébként is jellemző szexizmus és a homofóbia jelenségét,

    amelyek a 21. századi értékrend szerint már ugyanolyan diszkriminációnak számítanak, mint az említett problémák. Éppen ezért a klasszikus noirt megidéző kortárs alkotások – vagy neo-noirok – számára kihívást jelenthet modern és progresszív köntösbe öltöztetni egy olyan műfajt, amelynek főbb ismertető- és stílusjegyei ma már negatív megítéléssel bír(hat)nak. A Chicken Police a már említett vizuális világon és a bűnügyi cselekményszálon túl főképp a karakteralkotás és a „szennyes város” toposzának szintjén idézi meg a film noirt.

    A játék karaktereiben egyszerű felfedezni a noir stílus megszokott archetípusait. A főszereplő, Sonny Featherland testesíti meg a kiégett nyomozó figuráját, akit felfüggesztettek a rendőrségen, alkoholproblémákkal és magánéleti gondokkal küzd. A játékot is Sonny narrálja: cigarettától karcos hangja és nagyvárosi akcentusa végképp hitelesen idézi meg a film noir stílusát. (A játék angol szinkronnal készült, viszont a magyar felirat zseniálisan imitálja az irodalmi krimi stílusát. A szókimondó és szóviccekben sem hiányt szenvedő, nyers, valahol mégis elegáns megfogalmazás azt sejteti, hogy a forgatókönyv eredetileg magyar nyelven íródott, és magyarról angolra született meg a fordítás, nem pedig fordítva. Ugyanakkor már készülőben van a játékhoz a magyar szinkron.)

    Az expozícióban találkozunk Deborah Ibanezzel, egy impalahölggyel, akiben a szelíd és ártatlan természetével egyértelműen a film noir egyik női archetípusát, az „angyali jelenséget” fedezhetjük fel, a morálisan feddhetetlen és tiszta lelkű női karaktert. Deborah a játék elején felkeresi Sonnyt (finom megfogalmazása annak, hogy betör az irodájába, ezzel kicsit kikezdve a karaktere skatulyázottságát), hogy közvetítse számára a munkaadója, Natasha Catzenko kérését. Natasha a társadalmi elithez tartozik, híres előadóművész, klubtulajdonos, ráadásul Clawville maffiafőnökének a kedvese. Deborah elmeséli, hogy a felettese kéretlen figyelmet kap egy zaklatótól, aki egyre durvább módokon terrorizálja Natashát.

    A film noir másik női archetípusa a femme fatale, a végzet asszonya, ez a szerep pedig a játékban a macskakisasszony Natashának jut, aki az expozícióban még ismeretlenül egy bajba jutott hölgy (damsel in distress) illúzióját keltheti, viszont amint közvetlenül találkozunk vele, ez a kialakított mentális kép ripityára törik. Natasha határozott, ambiciózus, tisztában van a vonzerejével, a főszereplő detektívre való hatásával, amit nem is fél kiaknázni. Érdekes lehet kitérni rá, hogy Natashának mind a neve, az akcentusa és a klubja elnevezése (Czar Club) szláv származást sejtet, és bár a játéknak nem részei valós földrajzi helyszínek és etnikumok, mégis erős párhuzam vonható Natasha szülőhazája és a történelmi Oroszország közt: Natasha otthonában (Stowonia/Stowos Tsardom) cári berendezkedés működött, míg meg nem döntötték az államhatalmat, az uralkodócsaládot pedig kivégezték. A vértengerből csupán Natasha került ki élve, a háttértörténete tehát rezonál Anasztázia Romanov legendájával, családi tragédiája a Romanov család elleni merénylettel, szülőhazája pedig a cári Oroszországgal.

    Natasha Catzenko családja  Kép foorrása: Chicken Police – Paint It RED!
    Natasha Catzenko családja
    Kép foorrása: Chicken Police – Paint It RED!

    A karakterek terén kiemelt fontossággal bír még a főhős nyomozótársa, Marty MacChicken. Az ikonikus kakaspárost egykor legendák övezték, ám miután Sonny megindult lefelé a lejtőn, a két detektív elhidegült egymástól. Az újbóli találkozáskor Marty eleinte még hűvösen viselkedik, viszont hamar fellelkesül a közös nyomozás lehetőségétől, innentől kezdve pedig tökéletes ellenpólusává válik a melankolikus, depresszív Sonnynak. Marty hebrencs, hiperaktív, nőcsábász, egyfajta comic relief karakter, aki humoros megnyilvánulásaival feloldja a cselekmény komor hangulatát. A detektívpáros dinamikája a film noir stílusjegyeit ötvözi a buddy cop alműfaj jellemzőivel: két egymással ellentétes jellem – rendőri pozícióban – arra kényszerül, hogy összedolgozzon, eközben pedig (ismét) közel kerülnek egymáshoz, és ennek köszönhetően átesnek valamiféle jellemfejlődésen.

    A karaktereken túl fontos említést tenni a társadalomról, amely otthont ad nekik – már akik vannak olyan szerencsések, hogy otthonuknak nevezhetik Clawville „ezerszínű” városállamát. Sonny kódexéből betekintést nyerhetünk a helység történelmébe, amit a Nagy Húsháborútól kezdve a Nagy Tűzvészig rengeteg konfliktus és tragédia alakított, míg elnyerte mai formáját. A hatalmi rendszert tekintve Clawville talán nem tűnik első látásra a film noirok tipikus helyszínének, hiszen egy alkotmányos monarchiával állunk szemben, amit III. Hector rókakirály és tizenkét tagú tanácsa irányít. A városállam híres arról, hogy ragadozók, növényevők, hüllők és rovarok harmóniában élnek együtt, ezt pedig a húspótló készítmények megjelenése tette lehetővé.

    Ugyanakkor a cselekmény kibontakozásával Clawville-ról is hamar lemállik a díszes cukormáz: virágzik az alvilág, a korrupció, a kifelé mutatott harmonikus együttélés pedig nem több egy jól csengő marketingszlogennél.

    Ugyanis bár a városállam alapításában a ragadozókon és növényevőkön túl jelentős szerepet tudhatott magáénak a Nagy Rovarklán is, a rovarfajt idővel peremére söpörte a társadalom – szó szerint, ugyanis a jelenkorban a rovarok már szegregáltan élnek Clawville gettójában, a Kaptárban. Rendkívül nyomorúságos és szomorú az életük, Marty még arról is beszámol, hogy a szülők az utódjaikat lárvakorukban eladják különböző ínyenc éttermek részére, hogy ők maguk meg tudjanak élni. Mivel a társadalom ilyen szinten kivetette magából a fajt, tagjai a jelenkorban már a közös nyelvet sem tudhatják a magukénak: Sonnyval ugyan lehetősége nyílik a játékosnak egy utcai zenész léggyel társalogni, végül kiderül, hogy a rovar nem beszéli a nyelvet – de ugyanígy a Kaptáron kívüli karakterek sem ismerik a rovardialektust. A rasszizmus mellesleg nem áll meg a rovargyűlöletnél, hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a jelenség olyannyira intézményesült, hogy még a társadalmi presztízzsel bíró rendőrségen belül is éket ver a tagok közé. Mint az kiderül a dialógusok során, rasszistának számít mindennemű megnyilvánulás, amely a karakterek állati jellegére utal, a szereplők pedig meglehetősen érzékenyek erre, a legtöbben ugyanis az ártatlannak tűnő szóvicceket is kikérik maguknak – hogy aztán a következő párbeszédben már ők is hasonló megjegyzésekkel éljenek. A faji felsőbbrendűség gondolata, valamint az erre épülő társadalmi hierarchia párhuzamba állítható a tápláléklánccal: minél magasabb pozíciót tudhat a magáénak egy faj az utóbbiban, annál elitebb helyet foglal el a társadalmi ranglétrán.

    Sonny feljegyzései a városról és a társadalomról  Kép forrása: Chicken Police – Paint It RED!
    Sonny feljegyzései a városról és a társadalomról
    Kép forrása: Chicken Police – Paint It RED!

    Látható tehát, hogy a Chicken Police a központi narratíván túl is egy rendkívül komplex világot épített maga köré olyan problémákat tematizálva, mint a bűnözés, a korrupció, az intézményes rasszizmus, de itt-ott némi kapitalista társadalomkritika is előfordul benne. Ugyanakkor az is elmondható, hogy bár a játék sikerrel idézi meg a klasszikus noir stílust, nem törekszik arra, hogy a modern világ értékrendjét is adaptálja: a női karakterek erőteljesen ki vannak téve a tárgyiasításnak és a férfielnyomásnak, ezzel ugyanolyan hűen konszolidálva a szexizmust, mint a ’40-es évek film noirjai. A karakterek általában véve is igazodnak mind a noir, mind az állatmesék kliséihez, sztereotipikusak, bár itt-ott igyekeznek kitörni a köréjük felhúzott skatulyákból. A dialógusok és a narrációk viszont irodalmi szintűek, ahogy a főhős kódexében megszülető bejegyzések is: részletes karakterlapok, földrajzi és történelmi áttekintők, még az antropomorf világ vad istenségeiről és a mitikus, angyali teremtményként elképzelt emberekről is olvashatók naplóbejegyzések. A játék filmes formanyelvei talán nem szolgálnak sok újdonsággal a videojáték és a film médiumának a ’90-es évektől megfigyelhető konvergenciájának viszonylatában, viszont a magyar fejlesztésű játékok esetében kifejezetten formabontónak számít, hogy egy ilyen precízen idézzen meg egy adott filmstílust, jelen esetben a film noirt.

    bb


  • További cikkek