Mi az iskola feladata? – Csányi Vilmos cikke a márciusi Kortársban

A domináns személytől való tanulás készsége az embernél is fontos, habár nem biztos, hogy a domináns személy mindig okosabbakat mond, mert az emberi társadalom roppant bonyolult, nem az intelligencia az egyetlen szempont a dominancia kialakulásánál.

Nézzük az iskola példáját! A nagyon régi alapiskola-rendszerben a tanító kulturális fölénnyel, vagy ha ez mérsékelt volt, fizikai fenyítéssel biztosította dominanciáját. A tanulóknak fegyelmezetten kellett viselkedni, és adva volt a tanulás biológiai támasza, az erőszakon alapuló dominancia. A mai iskolákban az erőszak nem alkalmazható, és a kulturális dominancia kialakulásának feltételei sem adottak. 

Alacsony fizetésű, társadalmilag alábecsült tanítók, tanárok ritkán válnak domináns személlyé, ez roppant megnehezíti a tanulási folyamatot.

A tanulók gyorsan alakítanak ki hevenyészett közösségeket, ezekben a rangsor ritkán rendeződik a magasabb tudás mentén. Tanulás természetesen történik, de az iskolának kevés befolyása van a tanulás tartalmára.

A modern iskolát úgy kellene kialakítani, hogy legyenek benne domináns tanárok, és a kulturális dominanciára való képesség legyen a tanári alkalmasság alapkövetelménye. Ehhez nemcsak pénz, de társadalmi megbecsülés és rengeteg szervezőmunka is szükséges.

Az iskola mellett fontos a mód, ahogyan a társadalom egésze tanul. Ennek mechanizmusa emberspecifikus. Archaikus társadalmakban az ismeretek hiedelmek formájában keletkeztek és konzerválódtak. Ha a közösség valamelyik tagja új ismerethez jutott – látott, hallott, ízlelt, tapasztalt valamit, ami fontos az élethez –, ezt az egyéni észleletet elmesélte társainak, azok meghallgatták, megforgatták, elfogadták vagy kiigazították, és amikor az ismeret az egész közösség elméjében egységes formában megjelent, hiedelem keletkezett. A hiedelmekben tárolódott az archaikus közösség minden ismerete. Tudomány még nem létezett, könyvek, kísérletek nem voltak, minden hiedelem bizonytalan. Előfordultak olyanok, amelyekben a közösség megbízhatott, mert sokan tapasztalták ugyanazt, és ez a tapasztalat vált hiedelemmé, de sokszor a hiedelem csak egy jó képzelőerővel rendelkező tag ötlete volt, ami tetszett a többieknek, elhitték, hiedelemmé változtatták. Ez a rendszer sok tízezer évig jól működött, mert a hasznosak változatlanul megmaradtak, az esetleg alkalmatlanok vagy éppen károsak kiszelektálódtak az egymásra következő generációk során.

Tévedés lenne azt hinni, hogy mai életünk nem a hiedelmeken alapszik. A tudományok gyakorlati célokat szolgálnak, saját hiedelmeiket szeretnék megfigyelésekkel, kísérletekkel igazolni, és ha ezek a hiedelmek a társadalom számára hasznos tárgyakhoz, eljárásokhoz veztenek, elfogadjuk őket. Van elektromos áram, autó, komputer, repülőgép és az ezek létrehozásához szükséges hiedelmek, tudományos teóriák. Különböző okok miatt, amit itt nem tárgyalhatok, hihetetlen gyorsan megnőtt az emberi populáció az ipari forradalom után. Ma több mint nyolcmilliárd ember él a bolygón. A hiedelmek bevált rendszere felbomlott. Az emberi viselkedés biológiai optimuma száz-százötven fős közösségekben van. Az irdatlan nagy tömegnek alig vannak közös hiedelmei, ezek is főleg a technológiákra korlátozódnak. 

Szociális viszonyaink, értékeink, a világról való elképzeléseink nem képeznek nyolcmilliárd ember számára közösen elfogadható együttest.

A legkülönbözőbb pszeudoközösségek, klubok, pártok, államok, vallások, szövetségek jelentek meg, amelyek egy-egy kiválasztott közös érdek alapján szeretnének hiedelemközösséget alkotni. Megjelent a mobiltelefon, a komputer és az internet, elképesztő mennyiségű hiedelembe csomagolt információ zúdul ránk, és nincsenek eszközeink a fals hiedelmek eltávolítására. Anélkül, hogy az egész emberiség sorsának kérdését idehoznánk, pedig jogos lenne, csupán azt a kérdést vetjük fel, hogy mi a feladata ebben a helyzetben az iskolának.

A teljes cikk a Kortárs folyóirat márciusi számában a 7. oldaltól olvasható. A lapszám online is elérhető a kortarsfolyoirat.hu-n.

Ha biztosan kézhez szeretné kapni a Kortárs friss lapszámait, ide kattintva előfizethet a folyóiratra a Magyar Posta oldalán, illetve aktuális számunkat megvásárolhatja az Írók Boltjában, valamint fellapozhatja könyvtárakban.