„A lányok olykor harapnak” – Részlet Tisza Eleonóra tanulmányából

A párhuzam a szörnyű nőiesség és a YA szövegek között azért is hangsúlyos, mivel a YA is egy hibrid, sérülékeny, sehová sem tartozó irodalmi mezőként fogható fel – épp úgy, ahogyan a szörnyek is marginalizált, be nem sorolható lények. A korosztályi hibriditás mellett rendkívüli módon jellemző a YA szövegekre a műfajok keveredése, hibridizációja, valamint a definíciók elmosódottsága is: egyszerre irodalmi és marketingkategória, korosztályi besorolást és különböző műfaji kódokat egyesítő szupraműfaj. Ugyan az irodalmi műfajokból kiinduló definíciós kísérletek részlegesen alkalmazhatók rá, teljes egészében egyik sem képes megragadni a YA komplexitását. A korpusznak az irodalmi rendszerben betöltött pozíciója nehezen tisztázható: a gyerek- és a felnőttirodalom közötti határmezsgyén képtelen betagozódni a nyugati kultúra dichotómiákra épülő rendszerébe, amiből az is adódik, hogy az irodalomtudomány és -kritika is távolságot tart tőle. A YA nem definiálható klasszikus értelemben vett zsánerként sem – bár vannak visszatérő jellegzetességei (mint a fantasy-történetekben a világot megváltó fiatal lány alakja), ezek is leginkább már intézményesült műfajokhoz kötődnek, nem pedig az összes YA alkotáshoz. Bár a könyvtárosoknak, tanároknak kétségkívül hasznos a middle grade és a new adult közötti korosztályos kategóriaként történő besorolás, azonban nem állja meg helyét a gyakorlatban, hiszen a megjelölt korosztálynál jóval fiatalabbak és jóval idősebbek is olvassák.

A terület alapos vizsgálatához érdemes teljesen különválasztani a gyerek- és az ifjúsági irodalmat,

hiszen a gyerekirodalom sokkalta jobban intézményesült, illetve történetét tekintve régebbre visszavezethető, így egészen más szabályok érvényesek rá, mint a leginkább a populáris kultúrában teret kapó, alig vagy egyáltalán nem intézményesült YA irodalomra. Így további izgalmas szempontokat tartogat a kérdés, hogy egy eredendően liminalitásra, köztes állapotokra épülő irodalmi mezőben, mint amilyen a YA, hogyan nyer teret egy hasonlóan hibridként értelmezhető kulturális produktum, a női szörny.

Elméleti kiegészítések a női szörny alakjához

Láthatóan a női szörnyeteg ott lappang a (pop)kultúra számos területén, a gyerekmesétől kezdve a kortárs hollywoodi filmig. A gótikus irodalom hagyományos jegyeihez, valamint a műfajhoz szervesen kapcsolódó szörnyekhez szívesen fordulnak vissza a 2010-es évektől kiadott YA fantasy szövegek is. J. K. Rowling Harry Potter sorozatával (1997–2007) már egészen korán megjelenik a bentlakásos iskola gótikus helyszínként, amelynek falai között rejtélyes dolgok történnek és szörnyek laknak. A Harry Potter egyik alapérzete könnyen rokonítható a gótikus történetekével: nem vagyunk biztonságban az otthont adó épület – legyen az lakás, ház, intézmény vagy iskola – falain belül. Az autoritásként funkcionáló felnőttek, szülők és intézményeik nem védik meg a kiskorú szereplőket, így a fiatal hősök hamar magukra maradnak küzdelmeikkel. Michelle J. Smith és Kristine Moruzi gyerek- és ifjúságiirodalom-kutatók a gótikus YA nagyfokú népszerűségének okát abban látják, hogy ezek a történetek gyakran a fiatalok lázadásának, kitörési lehetőségeinek történetei azok alól a keretek, társadalmi konvenciók alól, amelyeket a felnőttek szabnak ki rájuk. Karen Coats úgy véli, a gótika egy jó kifejezési módja a felnövekvő fiatalságnak, amelynek tagjai általában ebben a korban ütköztetik a gyerekkorban berögzült ideákat éppen kialakulóban lévő, formálódó saját eszméikkel. Smith és Moruzi szerint a tradicionális, iskolai környezetben játszódó történetek adaptálódnak és transzformálódnak gótikus történetekké, amelyek gyakran a lányság és a nőiesség kérdéseit állítják középpontba. A gótikus irodalom női karakterei gender­kérdések szempontjából tradicionálisak, tehát nem felforgatók, nem hatnak diszruptív módon a környezetükre, a hagyományos nemi szerepekkel járó feladatokat és jellegzetes­ségeket testesítik meg. Ezzel szemben, bár a heteronormatív románc narratíva limitálja a hősnőket, a YA irodalomban megjelenő lányok mégis lényegesen transzformatívabbak, felforgatóbbak, jobban megtestesítik saját szexualitásukat és vágyaikat korábbi, konzervatív társaikkal szemben. „Tisztátalan vagyok, tisztátalan!” – mondja Mina Harker, miután Drakula megharapja. Azzal, hogy a szörnyeteg erőszakkal vámpírrá változtatja a lányt, kiemeli a passzív, szűzies, angyalszerű nőiességéből, és egy szexuálisan és fizikailag is aktív, szörnyszerű állapotba taszítja. A passzív nőiesség határainak szétfeszítéséből, a tisztátalanná, szörnnyé válásból következik, hogy a nő aktív szereplőjévé válik a narratívának, de legalábbis létezése fenyegetően hat a körülötte lévő férfiakra. A gótikus YA fantasy szövegek fontos sarokköve, hogy gyakran a szörnyet helyezik a romantikus érdeklődés középpontjába. Ez a tendencia már Stephenie Meyer a YA könyvek későbbi evolúciójára nagy hatást gyakorló Alkonyat sorozatánál (a nemzetközi megjelenés 2005, míg a magyarországi 2008) megkezdődik: romantikus partner lesz a vámpírból és a vérfarkasból, de kétségkívül a vámpír válik a trend abszolút nyertesévé. A kortárs női szörnyábrázolás a YA fantasyban vélhetően ebből a kiindulásból ágazik le. [...]

Az YA fantasyban megjelenő női szörnyek jellemzően szembefordulnak a sztereotípiával, miszerint a YA hősnők általában tökéletes, makulátlan külsejű és gondolkodású, „jó kislány” típusú karakterek,

azonban az is kijelenthető, hogy a YA alapvető követelményeiből kifolyólag nem teljesíthetik be egészen szörny mivoltukat. Ennélfogva a YA fantasy női szörnyei soha nem lesznek olyan mértékben brutálisak, erőszakosak vagy rémisztők, mint a gótikus irodalom, a klasszikus horrorfilmek vagy bosszúfilmek női szörnyei. Bár a szörnység definíciói alkalmazhatók rájuk (akár a testi elváltozások, a fizikai jellemzők, akár Cohen tézisei), a YA-ra jellemző sajátosságoknak, feltételeknek is teljesülniük kell, mint a románc látszólagos beteljesülése vagy a boldog befejezés. A YA fantasy női szörnyeinek egyik legérdekesebb aspektusa éppen az, hogy hogyan tud egy gótikus gyökerekkel rendelkező, a kultúra számos területén létező produktum, a szörny megjelenni egy újnak számító irodalmi szegmensben, és ebből a találkozásból milyen hibrid formátum születik annak érdekében, hogy mind a YA jellemzőinek, mind a szörnység kritériumainak megfelelhessen.

A teljes tanulmány a Kortárs folyóirat novemberi számában a 47. oldaltól olvasható. A lapszám online is elérhető a kortarsfolyoirat.hu-n.

Ha biztosan kézhez szeretné kapni a Kortárs friss lapszámait, ide kattintva előfizethet a folyóiratra a Magyar Posta oldalán, illetve aktuális számunkat megvásárolhatja az Írók Boltjában, valamint fellapozhatja könyvtárakban.