Jókai a középiskolákban – Vinczellér Katalin cikke a februári Kortársban

Jókai taníthatósága veszélyes téma. Mindenkinek van róla véleménye, ráadásul igen markáns. Gyakran nem is esztétikai szempontú, sokszor inkább ideológiai. De gyakran találkozhatunk azzal is, hogy egy-két állandósult szókapcsolat (pl. „a nemzet nagy mesemondója”, „a nemzet vigasztalója”) hangoztatása mintha ab ovo eltörölne minden kérdést a taníthatósággal kapcsolatban. De ne hagyjuk ki azt a roppant mély logikájú érvelést sem, hogy „ha mi el tudtuk olvasni, a mai gyerekek is el fogják tudni”. Nem, nem tudják.

És ne feledkezzünk el az azon való borzongásról, hogy mivé lesz a világ, ha a gyerekek már Jókait sem olvasnak.

A kérdésnek sok rétege van. Ahonnan én látom, az a huszonöt éve gimnáziumban tanító, hús-vér gyerekekkel nap mint nap találkozó, 2-4-5-6 évig velük élő, együtt gondolkodó, őket kísérő magyartanár nézőpontja. Azé a tanáré, aki egyszerre több malomban is őröl. Mint oly sokan.

[…] A gyakorlott olvasóvá nevelés, úgy tűnik, elliptikus szerkezetű. Azaz, ha kellően elhivatott az alsós tanító, és a gyerekek alapvetően nem egy olvasásmentes családból érkeznek az iskolába, az első 4 évben lelkes olvasóvá tehetők. Hogy ennek a 2020-as években már a kiindulásnál milyen akadályai vannak, arról a fejlesztőpedagógusok hosszan tudnának saját praxis alapján is beszélni, de most induljunk ki az ideális állapotból.

A hatéves gyerek tehát semmilyen hátránytól, motorikus, mentális diszfunkciótól nem szenved, intellektuális és érzelmi érettsége tökéletesen alkalmassá teszi az írás-olvasás elsajátítására. A tanító elhivatott és jó szakember. Ha mindezen ideális együtthatók fennállnak, az alsó tagozatosok nem szenvednek az írás és olvasás tanulásától, sőt, valóban megélik az új világok kinyílásának semmihez nem hasonlítható élményét. A kortárs gyerekirodalom piacán évente legalább 200(!) új cím jelenik meg, de vissza lehet nyúlni a klasszikus jó gyerekirodalomhoz is, hatalmas a merítési lehetőség. Így, ha az előbb pozicionált ideális tanítónak arra is van ideje és energiája, hogy tájékozódjon a kortárs irodalmi piacon, és ne az olvasókönyvek kínálatára szűkítse le saját palettáját, csodát művelhet. Nyert ügyünk van, hihetnénk. Higgyük. De aztán jön a felső tagozat azokkal a kötelező olvasmányokkal, amelyek jelentős része 1978 óta beragadt a kánonba. A lelkiismeretes tanár ezeket végig is szeretné vinni az osztályán, és máris elkezdünk vesztésre állni. 12 éves kortól a gyerekek legálisan is internethasználóvá válnak. Összemérhetetlenül több az inger, mint az olvasókönyvekben vagy a kötelezőkben. Amelyek olyan nyelvi regiszterekben íródtak, amelyek az addig még olvasni szerető gyerekek számára is komoly kihívást jelentenek. De hát közben az élet máshol van a gyerekek számára, és miért is bajlódnának érthetetlen szövegek elolvasásával és olvasónaplók írásával, ha azt a ChatGPT elvégzi helyettük. Legkésőbb 6. osztályban az Egri csillagoknál elvesztünk. És elvesztettük a gyerekeket. Akiket nem tudok kárhoztatni azért, hogy engednek a könnyebb ellenállásnak. Hiszen körülöttük minden erről szól. A koncentrált, fókuszált figyelem az úgynevezett felnőtt társadalomnak sem erőssége a 2020-as években.

És hol van itt az elliptikusság? Ott, hogy megint csak ideális esetben, olyan közegbe és olyan magyartanár közelébe kerülve, aki őröl a korábban említett malmokban, 16-17 éves kor körül a startvonalnál potenciális olvasóként induló gyerekek egy része visszahozható az irodalom közelébe. Érettebben, megmerítkezve a közösségi médiumok bugyraiban ki tud alakulni a diákokban az igény az elmélyültebb tevékenységek iránt, és ezek között kitüntetett szereppel bír az olvasás. De ehhez nem a kötelezően előírt tananyag visz közelebb, hanem azok a történetek, versek, kérdés- és problémafelvetések, amelyek számolnak a diákok kortárs kultúrájával, kulturális referenciáival és preferenciáival, adottságaival és érdeklődésével. És itt jöhet a képbe Jókai életműve.

Mert valóban Jókai taníthatóságáról van szó, és nem A kőszívű ember fiai című regényről, holott a pró és kontra érvek gyakran még mindig e köré a regény köré épülnek. Már a 2004-es kerettanterv is felajánlotta, hogy A kőszívű ember fiaiból lehetséges csak részletek tanítása, és kínál mellé alternatívát. A 2012-es kerettantervben létezett A és B változat is, melyekben a 2004-es leíráshoz hasonlóan jelent meg a regény. A B változat ráadásul az Ismeretek meghatározásánál ezt a kitételt is tartalmazta: Egyfelől a Jókai- vagy a Mikszáth-mű, másfelől kortárs ifjúsági regények cselekményalakításának és jellemábrázolásának összevetése. A NAT 2020-on alapuló kerettanterv 7. osztályban szintén az ajánlott kategóriába helyezi a regényt a Klasszicizmus és romantika témakörön belül. Tehát a hivatalos keretezés már húsz éve elmozdult attól, amiről a felszínesebb közelítésű viták szólnak.

A teljes cikk a Kortárs folyóirat februári számában a 42. oldaltól olvashat. A lapszám online is elérhető a kortarsfolyoirat.hu-n.

A Kortárs folyóirat 2025. március 5-én 18:00 órától a Petőfi Irodalmi Múzeumban Jókai 200 – Jókai aktualitása napjainkban címmel tart rendezvényt, ahol a februári szám szerzőinek részvételével beszélgetünk Jókai Mórról és életművéről. Az esemény nyitott, mindenkit szeretettel várunk!

Ha biztosan kézhez szeretné kapni a Kortárs friss lapszámait, ide kattintva előfizethet a folyóiratra a Magyar Posta oldalán, illetve aktuális számunkat megvásárolhatja az Írók Boltjában, valamint fellapozhatja könyvtárakban.