Rosszkor, rossz helyen – Community (Kultradar)

2009 igen erős év volt a vígjátéksorozatok szempontjából. Ekkor indult aModern család, a Városfejlesztési osztály, azAnyám borogass és a Született szinglik is (utóbbival a Communitynek különleges kapcsolata volt, hiszen az egyik karakter állandóan úgy emlegette a Született szingliket, mint az egyik kedvencét, sőt a színész egyfajta crossover keretében szerepelt is a másik sorozatban, amiről aztán egy egész Community-epizódot készítettek). A Community – hazai keresztségben Balfékek, de a rajongók egy emberként gyűlölik a honosított címet, így mi is az eredetit használjuk – pedig tökéletesen belesimult az akkori országos tévécsatornák sitcomfelhozatalába.

Jeff (Joel McHale) egy nárcisztikus szépfiú, aki kénytelen beiratkozni egy közösségi főiskolára, mivel lebukott, hogy diploma nélkül tart fenn ügyvédi praxist. Annak érdekében, hogy elcsábítson egy szőke szépséget, Brittát (Gillian Jacobs), azt hazudja, hogy spanyol tanulócsoportot indít, amire persze csak a lány hivatalos. Azonban elterjed a kurzus híre, és megjelenik az életét két gyerek után újraindító anyuka, Shirley (Yvette Nicole Brown), a különc, filmmániás srác, Abed (Danny Pudi), a stréber Annie (Alison Brie), a gimi népszerű focistája, Troy (Donald Glover) és Pierce (Chevy Chase), a gazdag nyugdíjas fickó, aki már ezer éve a főiskolára jár. Ezzel meg is van az alapcsapat, akikhez jópofa mellékszereplők társulnak, mint a dilettáns Pelton dékán (Jim Rash) és Ben, az őrült spanyoltanár (Ken Jeong).

A klasszikus szituációs komédiákra jellemző alaphelyzet a készítő, Dan Harmon valós élményeiből táplálkozik, ugyanis Harmon maga is beiratkozott egy közösségi főiskolára. Ottani tapasztalatairól így fogalmazott: „Ott ültem egy kis szobában egy rakat ismeretlennel. Aztán az egyik ilyen alkalommal belém hasított, hogy te jó ég, tényleg érdekel, hogy átmennek-e a biológiavizsgán.” Harmon felismerte, hogy ez egy olyan téma, ami a tévés pénzembereknek is tetszene. Idővel egyre többet kísérletezett, feszegette a műfaj határait, hogy aztán az első évad végén egy teljesen elborult és azóta is kultikusnak számító, az akciófilmes zsánert kiparodizáló paintballos epizóddal végérvényesen aláhúzza: a Community több egy átlagos vígjátéksorozatnál.

Innentől pedig vállaltan az volt az alkotók célja, hogy kifigurázzák a már jól ismert filmes-sorozatos toposzokat. Például a két főszereplő, Jeff és Britta közötti klasszikus „se veled, se nélküled”, a Jóbarátok Ross és Rachel-kálváriájára emlékeztető történetívét csak felvillantja a sorozat, de szándékosan nem aknázza ki a benne rejlő lehetőségeket. A Community emellett lépten-nyomon popkulturális utalásokat is felvonultat.

A készítők néha tiszteletteljesen megidézik, máskor kiforgatják vagy épp porig alázzák a felemlegetett alkotásokat.

Ehhez Harmonék leginkább Abedet, a különc srácot használják, aki sokszor konkrétan ki is mondja, hogy ők nem valódi emberek, csupán egy sorozat karakterei. A metavonaton tehát nincsen fék, és lényegében ez vált a sorozat egyik védjegyévé. Ha a rengeteg kikacsintáshoz és idézethez hozzávesszük a pörgős, elmés párbeszédeket és poénokat, egy igen különleges vígjáték képét kapjuk, amely ironikus módon épp egyediségével ásta meg a saját sírját. Egy ilyen alkotásra figyelni kell, és még így is biztos, hogy rengeteg geget hagy ki a néző. Ha ezt összehasonlítjuk egy átlagos amerikai sitcommal, ahol még az konzervnevetéssel is segítenek, hogy mikor hallunk vicceset, akkor hamar egyértelművé válik, hogy ez nem az a fajta könnyed kikapcsolódás, amit az országos csatornákon megszokhattunk.

Ezzel párhuzamosan viszont a Community kinevelt egy olyan erős rajongói réteget, amely úgy látszik, Dan Harmon munkáinak sajátja (lásd még: Rick és Morty). Ugyanis ezek a kikacsintások kölcsönöznek egyfajta jóleső bennfentes érzést is a nézőnek: a befogadó felismerése, amikor rájön, melyik filmre, sorozatra, könyvre utaltak, szoros kapcsolatot hoz létre közte és a mű között. A probléma csak az, hogy ugyanezzel a lendülettel könnyedén el is lehet idegeníteni a közönséget – aki nem ismeri a megidézett filmet, azt érezheti, hogy kimarad valamiből, esetleg műveletlennek tűnhet, ami szélsőséges esetben némi szégyenérzettel is társulhat. Vélhetően így fogyatkozott meg az évek során a Community nézőtábora is. Ennek ellenére a sorozat országos csatornákon öt évadon keresztül futott, majd a Yahoo platformja mentette meg egy utolsó szezonra, azonban akkoriban még nem volt eléggé kiforrott ehhez a technológia, így ez a kísérlet nem végződhetett sikerrel.

A Community készítését eleve számtalan nehézség övezte. Dan Harmont a harmadik évad után lecserélték, ami egy olyan gyenge negyedik szezont eredményezett, hogy a folytatásra kénytelenek voltak visszahívni az eredeti alkotót. A minőség javult, de a sorozat már nem volt a régi. Harmon összebalhézott Chevy Chase-szel, aki az ötödik évad elején ki is szállt. Chase nemcsak a húzóneve volt a sorozatnak, de a legerősebb poénok is mind az ő karakterére íródtak. Sőt egyfajta untermannszerepet is betöltött azáltal, hogy a többiek az ő kárára tudtak viccesek lenni. Nem sokkal később pedig Donald Glover is kinőtte a Communityt. Ő szintén nagyban hozzájárult a széria sikeréhez – legendásak voltak a rögtönzött poénjai, olyannyira, hogy egy idő után már maguk az írók se vesződtek azzal, hogy kitalálják a szövegét, és csak annyit írtak a forgatókönyvbe: „Donald, mondj valami vicceset!” Két ilyen karakter elvesztését pedig bármelyik sorozat megszenvedné. Ugyan a készítők mindent megtettek, hogy megfelelően pótolják őket (pl. Jonathan Banks szerződtetése), a Community nélkülük már érezhetően gyengébb volt. Emellett pedig Harmonék maximumra csavarták a metapoénkodást, olyannyira, hogy az sokszor már öncélúságba hajlott. A rajongói mag persze ezt nem bánta, hiszen gyakran velük is kommunikáltak az epizódokon keresztül. Ennek volt a csúcsa, mikor a fináléban a négyes szám elhangzásakor az egyik karakter szellent egyet arra utalva, hogy Harmonéknak és persze a rajongóknak mi a véleménye a showrunner nélkül készült negyedik évadról. Akik értették, azok persze imádták, de objektíven nézve ez a gesztus egyszerűen csak nem elegáns, sőt inkább kicsinyes.

És ha már szóba került a finálé:

a fentiekből talán úgy tűnhet, hogy nem érdemes kitartani a végéig, pedig erről szó sincs,

csupán a negyedik évadtól kezdve az addig megszokotthoz képest alacsonyabb az általános színvonal. Viszont az ötödik és hatodik etap bőven hoz kimagasló részeket, sőt kifejezetten szépen sikerült lezárni a történetet, indokolatlanná téve a filmes finálét követelő rajongói hangokat. A #sixseasonandamovie hashtag a harmadik évad végétől kapcsolódott össze a sorozattal, és a film elkészültét leszámítva önbeteljesítővé is vált. Időről időre szárnyra kap a pletyka, hogy összejöhet az egész estés mű, de igazából ennek nincs realitása, ráadásul nem is indokolja semmi az elkészítését. A történet kerek egész, a sorozat pedig betöltötte azt a szerepet, amiért megérdemelten lehet említeni a kult darabok között. Harmon és csapata kitaposta az utat az olyan metasorozatoknak, mint a Félig üres, a Sikersorozat, a Fleabag vagy a Rick és Morty .