Családapák versus űrlények

Manapság kifejezetten agresszívak ezek az űrlények, legutóbb az aranyláztól fűtött Amerika western-közegében próbálták megvetni a lábukat: a Cowboyok és űrlényekben a nőket csakis lasszóval rabló és aranyat bányászó alienek támadták meg a James Bond és Indiana Jones által vezetett kisközösségben. Ám hiába próbálta az egymást váltó forgatókönyvírók sora hézagmentesen összepasszintani a két műfajt, a végeredmény inkább röhejes, mint szórakoztató lett. Hasonló a helyzet a Kertvárosi kommandóval is, amiben négy kisvárosi férfi alapít polgárőrséget, hogy kiderítsék, ki ölte meg a helyi áruház éjjeliőrét (spoiler: egy alien). Eleinte csak Evan (Ben Stiller) veszi véresen komolyan a feladatot, a többiek csak némi férfitársaságra vágyva szeretnének sörözni és pajzán vicceket mesélni egymásnak.

A koncepció bizonyára az volt, hogy a fingós-dugós férfihumor javát verbuválják össze, ugyanis mind a négy elfuserált polgárőr szerepre húzónevet szerződtettek: így játszhatta el Vince Vaughn a mindenkori, sokat dumáló Vince Vaughn-szerepet, csak ezúttal egy sokat bulizó lánygyerekkel az oldalán, Jonah Hill pedig a 21 Jump Streethez hasonló, „lúzer vigilante-zsaru vagyok” figurát. A titkos aduász mégis a sitcomos múltját (Kockafejek) kamatoztató Richard Ayoade lett, aki egy multikulti szexorgiáról álmodó brit kispolgárt alakít – sokkal több humorral, mint ami a többi karakterbe szorult.

Hiába díszeleg ugyanis a forgatókönyv felett az Apatow-istállóból származó Seth Rogen és Evan Goldberg neve, akik olyan trendi sikerkomédiákat jegyeznek közösen, mint a Superbad, az Ananász expressz vagy a Zöld darázs – úgy látszik, a Rogen–Goldberg duó sem garancia a minőségre. Az írópárosra jellemző, kikacsintásokkal terhelt hipszter-humornak itt csak a fingós-bunkós verziója büntet, azaz a film poénjai a sörösdobozba való hugyozástól az alien-trutyi és az ondó hasonlóságainak felfedezéséig terjednek, még ha Vaughn vagy Hill az átlagosnál még mindig magasröptűbben tálalják az aljahumort. Ráadásul a főszereplőnk, az amúgy terméketlen Evan közel a legsótlanabb figura, és a film még arra sem veszi a fáradságot, hogy a kisvárosi közegbe csöppent rózsaszín-liberális multikulti-rajongó karakteréből viccet faragjon. Konfliktus is csak egy akad: az, hogy pár őrült űrlény úgy gondolja, az Ohio-beli Costco áruházban kell megalapozni a Földet elpusztító űrinváziót, ezért a Kertvárosi kommandó a békés taplókomédiából egy nyaktörő irányváltással előbb slasher-technikával operáló testrabló-filmbe, majd Alien-imitációba, végül pedig klasszikus akciófináléba torkollik.

A posztmodern műfajfilm nemcsak tarantinós iróniát és speciális effektekkel túlzsúfolt látványmozit, hanem műfaji orgiát is hozott Hollywoodba. Persze, a zsánerek már korábban is szívesen összefeküdtek egymással, de az a műfaji poligámia, aminek égisze alatt bármit bármivel össze lehet házasítani, az utóbbi évtizedekben szivárgott be az amerikai moziba. A Kertvárosi kommandó műfaji kavalkádjának legtalálóbb érintkezési pontja az, amikor a családapa rájön, a lányát megrontani (értsd: megfektetni) igyekvő fiúbarát vezette űrlényekről kiderül, férfiasságuk (nemi szervük) eltávolításával lehet likvidálni őket. Hiába, mi más lehetne egy vulgárhumorú vígjáték akciójelenetének csúcspontja, mint egy kasztrálás?

Sajnos maga a film is hasonló eleganciával heréli ki magát, mivel még popcorn-mozinak is unalmas és sótlan, a Rogen–Goldberg párostól pedig főleg kevés. Habár pár jelenet nyomokban humort tartalmazhat, de a Kertvárosi kommandó ezzel együtt is csak a mindenre elszánt műfajkutatóknak ajánlott, akiket perverz módon még a hasonlóan elvetélt pároztatási kísérletek is felcsigáznak.

Kertvárosi kommandó (The Watch)
Rendezte: Akiva Schaffer
Színes, szinkronizált, amerikai sci-fi vígjáték, 2012.