© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Csillag születik, másképp
Both Miklós és a Palimo Story lemezéről
Egyszer volt, hol nem volt: 12 ember, egy új zenei projekt, egy új lemez és reméljük minél több koncert – ez a Palimo Story rövid története. Both Miklós és Csoóri Sándor városról városra, faluról falura, több tízezer kilométert megtéve kutatott, kérdezősködött és hallgatott meg zenészeket.
Tehetségkutatás, másképp: Both Miklós és Csoóri Sándor városról városra, faluról falura, több tízezer kilométert megtéve kutatott, kérdezősködött és hallgatott meg zenészeket. A bartóki mintát követve rengeteg anyagot gyűjtöttek: ismeretlen tehetségeket kerestek, akiknek lehetőséget szerettek volna adni arra, hogy megismerjék, hogyan működik egy profi zenekar, milyen stúdióban dolgozni és nagyszínpadon koncertezni. Egyszer volt, hol nem volt: 12 ember, egy új zenei projekt, egy új lemez és reméljük, minél több koncert – ez a Palimo Story rövid története.
Akik nyomon követték a sajátos tehetségkutató rövidfilmjeit a televízióban, azok számára már ismerősen cseng a Palimo Story név: a sorozat részről részre mutatta be a kutatás és a gyűjtés állomásait, végül az egyes tagokat. Összehozni, irányítani gy 12 tagú együttest, és kialakítani egy egységes hangzást nem könnyű feladat. Így kulcsfontosságú volt az, hogy melyik posztra ki kerül: a lemezt hallgatva azonban nem kell csalódnunk, hiszen az énekesektől kezdve, a cimbalmon, a tamburán és a szaxofonokon át a billentyűsig mindenki megtalálta a helyét a hangzásban. Both Miklós zeneszerzőként ismét megmutatta, hogyan lehet megalkotni egy zeneileg szerteágazó, mégis első pillanatától az utolsóig élvezhető anyagot a progresszív folkrock, magyar és cigány népzene, jazz és funky elemeiből, a popzenét sem elutasítva.
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=fxSYwBbJryg[/youtube]
A zenekar az Aki engem keres című számmal mutatkozott be néhány hónapja, még az album megjelenése előtt, majd ez a szám került az album élére is. A projekt zenei története és hitvallása ez, hiszen mindent megmutat: szaxofon intro, funky gitár, pszichedelikusnak ható szintetizátorszóló, egyedi énekhang. Oláh Dániel tökéletes választás volt az énekesi posztra, ilyennek kell lennie egy frontembernek. Férfias, dögös, erőteljes, de nem tolakodó hang, magabiztosan mozog a különböző műfajok között.
Az album második számában a zenekar női énekese is bejelentkezik: a Miért nincs otthonom című dal a lemez egyik romantikus balladája. Bíró Márti énekhangja szépen rásimul a zenekar kíséretére: a zongoraközpontú hangzást nem nyomja el a többi hangszer, éppen annyi van benne, amennyi kell. Márti énekhangja természetes, szépen cseng mind a magas, mind a mélyebb hangtartományokban: ez a szám neki lett megírva, ez vonatkozik a zenei és a szövegvilágra is. Talán egyetlen mozzanat kifogásolható: a rekesztés néhány alkalommal kissé erőltetettnek hat, nem fokozza, inkább szétzilálja a hangzást, és ugyanez igaz a refrén vokálszólamaira is. Itt is beigazolódik a kevesebb több lett volna közhelyes igazsága.
A lemez harmadik dala, az Istenem az egyik legérdekesebb mind közül: erőteljes gitár indítása a szám elején, majd a végén uralja a hangzást. A fohászszerű ének csak olykor-olykor lép be, akkor is inkább szöveg nélküli dúdolásként, a dalt a monoton dob-basszus lüktetés vezeti a „verzék” alatt, a szaxofonok pedig a refrénnél kapnak főszerepet. Az ének-vokál arány itt jól eltalált, az egyik kedvencünk lehet a szerzemény. A negyedik szám egy feldolgozás: a Both Miklós Folkside (kritikánk a projekt lemezéről itt) Hajnal című dala kapott sokkal dögösebb és élettel telibb, kicsit „naprásabb” hangzást.
A két énekszólam szépen kiegészíti egymást, az effektek is a helyükön vannak, és habár szerettük a Folkside-dalt is, mégis azt kell mondanunk, az interpretáció jobb lett, mint az eredeti.
A Ha jön az éj jazzes felvezetése miatt szintén üde darabja a lemeznek: szép íve van, fokozatosan teljesedik ki, erősödik, és bár a maga több mint hét percével ez a lemez leghosszabb dala, egy pillanatig sem hat unalmasnak. A vokál és a rekesztések itt a helyükön vannak, a versszakok alatt a zongora és a basszusgitár visszafogottan ugyan, de biztosan kíséri az énekszólamot. Ezek mellett a dal kedvenc momentuma mégis a zongora és a brácsa átvezetője a versszakok között. Bíró Márti és a zenekar egyaránt bravúros ebben a számban.
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=hxVs4_vgx6I[/youtube]
A Szerettelek sok ideig a lemez másik feldolgozása, ami talán nem rugaszkodott el annyira az eredeti Napra-számtól, bár nagyon feldobja a fúvósok jelenléte, a több gitár használata, valamint a tambura előtérbe kerülése. A Palimo-számok legtradicionálisabb alapú darabjai az Ez a dolog jó dolog hármasa: a lassú, a csárdás és a friss. Persze itt sem kizárólagosan egy tradícióhoz nyúl vissza Both Miklós, van itt magyar, cigány és némi klezmer alap is. A Csárdásban külön dicséret illeti a szaxofonokat, a harmadik Friss-részben pedig zseniálisan szól együtt a billentyű és a cimbalom. A lemez záró száma, a Hallgató végül szép levezetést ad, nótaszerű hangszerelése egy újabb zenei szín, amit érdemes megmutatni. Különösen örömteli benne, hogy Balog Tamás Cérna tamburajátéka végre igazán előtérbe kerül.
A Palimo Story az utóbbi évek egyik legizgalmasabb zenei projektje, amely egyfelől bizonyíték arra, hogy rengeteg felfedezésre váró, tehetséges zenész él és muzsikál az országban, másfelől pedig arra is, hogy tizenkét ember is képes hatékonyan együtt dolgozni, egységesen megszólalni, jelen lenni a színpadon. Both Miklós és Csoóri Sándor keresett és talált, reméljük, minél több koncerten folytatódik a story.
Both Miklós és a Palimo Story, Fonó, 2014.
Pont: 9/10
A Palimo Strory tagjai:
Both Miklós – projektvezető, zeneszerző, gitár
Csoóri Sándor – brácsa
Rácz Rihárd – billentyű
Balog Tamás Cérna – tambura
Gyárgyán Zoltán – szaxofon
Horváth Péter – dob
Sára Csobán – szaxofon
Kállai Géza – basszusgitár
Báder Dzsoni János – cimbalom
Milák Richárd – gitár
Bíró Márti – ének
Oláh Dániel Kobra – ének
Akik nyomon követték a sajátos tehetségkutató rövidfilmjeit a televízióban, azok számára már ismerősen cseng a Palimo Story név: a sorozat részről részre mutatta be a kutatás és a gyűjtés állomásait, végül az egyes tagokat. Összehozni, irányítani gy 12 tagú együttest, és kialakítani egy egységes hangzást nem könnyű feladat. Így kulcsfontosságú volt az, hogy melyik posztra ki kerül: a lemezt hallgatva azonban nem kell csalódnunk, hiszen az énekesektől kezdve, a cimbalmon, a tamburán és a szaxofonokon át a billentyűsig mindenki megtalálta a helyét a hangzásban. Both Miklós zeneszerzőként ismét megmutatta, hogyan lehet megalkotni egy zeneileg szerteágazó, mégis első pillanatától az utolsóig élvezhető anyagot a progresszív folkrock, magyar és cigány népzene, jazz és funky elemeiből, a popzenét sem elutasítva.
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=fxSYwBbJryg[/youtube]
A zenekar az Aki engem keres című számmal mutatkozott be néhány hónapja, még az album megjelenése előtt, majd ez a szám került az album élére is. A projekt zenei története és hitvallása ez, hiszen mindent megmutat: szaxofon intro, funky gitár, pszichedelikusnak ható szintetizátorszóló, egyedi énekhang. Oláh Dániel tökéletes választás volt az énekesi posztra, ilyennek kell lennie egy frontembernek. Férfias, dögös, erőteljes, de nem tolakodó hang, magabiztosan mozog a különböző műfajok között.
Az album második számában a zenekar női énekese is bejelentkezik: a Miért nincs otthonom című dal a lemez egyik romantikus balladája. Bíró Márti énekhangja szépen rásimul a zenekar kíséretére: a zongoraközpontú hangzást nem nyomja el a többi hangszer, éppen annyi van benne, amennyi kell. Márti énekhangja természetes, szépen cseng mind a magas, mind a mélyebb hangtartományokban: ez a szám neki lett megírva, ez vonatkozik a zenei és a szövegvilágra is. Talán egyetlen mozzanat kifogásolható: a rekesztés néhány alkalommal kissé erőltetettnek hat, nem fokozza, inkább szétzilálja a hangzást, és ugyanez igaz a refrén vokálszólamaira is. Itt is beigazolódik a kevesebb több lett volna közhelyes igazsága.
A lemez harmadik dala, az Istenem az egyik legérdekesebb mind közül: erőteljes gitár indítása a szám elején, majd a végén uralja a hangzást. A fohászszerű ének csak olykor-olykor lép be, akkor is inkább szöveg nélküli dúdolásként, a dalt a monoton dob-basszus lüktetés vezeti a „verzék” alatt, a szaxofonok pedig a refrénnél kapnak főszerepet. Az ének-vokál arány itt jól eltalált, az egyik kedvencünk lehet a szerzemény. A negyedik szám egy feldolgozás: a Both Miklós Folkside (kritikánk a projekt lemezéről itt) Hajnal című dala kapott sokkal dögösebb és élettel telibb, kicsit „naprásabb” hangzást.
A két énekszólam szépen kiegészíti egymást, az effektek is a helyükön vannak, és habár szerettük a Folkside-dalt is, mégis azt kell mondanunk, az interpretáció jobb lett, mint az eredeti.
A Ha jön az éj jazzes felvezetése miatt szintén üde darabja a lemeznek: szép íve van, fokozatosan teljesedik ki, erősödik, és bár a maga több mint hét percével ez a lemez leghosszabb dala, egy pillanatig sem hat unalmasnak. A vokál és a rekesztések itt a helyükön vannak, a versszakok alatt a zongora és a basszusgitár visszafogottan ugyan, de biztosan kíséri az énekszólamot. Ezek mellett a dal kedvenc momentuma mégis a zongora és a brácsa átvezetője a versszakok között. Bíró Márti és a zenekar egyaránt bravúros ebben a számban.
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=hxVs4_vgx6I[/youtube]
A Szerettelek sok ideig a lemez másik feldolgozása, ami talán nem rugaszkodott el annyira az eredeti Napra-számtól, bár nagyon feldobja a fúvósok jelenléte, a több gitár használata, valamint a tambura előtérbe kerülése. A Palimo-számok legtradicionálisabb alapú darabjai az Ez a dolog jó dolog hármasa: a lassú, a csárdás és a friss. Persze itt sem kizárólagosan egy tradícióhoz nyúl vissza Both Miklós, van itt magyar, cigány és némi klezmer alap is. A Csárdásban külön dicséret illeti a szaxofonokat, a harmadik Friss-részben pedig zseniálisan szól együtt a billentyű és a cimbalom. A lemez záró száma, a Hallgató végül szép levezetést ad, nótaszerű hangszerelése egy újabb zenei szín, amit érdemes megmutatni. Különösen örömteli benne, hogy Balog Tamás Cérna tamburajátéka végre igazán előtérbe kerül.
A Palimo Story az utóbbi évek egyik legizgalmasabb zenei projektje, amely egyfelől bizonyíték arra, hogy rengeteg felfedezésre váró, tehetséges zenész él és muzsikál az országban, másfelől pedig arra is, hogy tizenkét ember is képes hatékonyan együtt dolgozni, egységesen megszólalni, jelen lenni a színpadon. Both Miklós és Csoóri Sándor keresett és talált, reméljük, minél több koncerten folytatódik a story.
Both Miklós és a Palimo Story, Fonó, 2014.
Pont: 9/10
A Palimo Strory tagjai:
Both Miklós – projektvezető, zeneszerző, gitár
Csoóri Sándor – brácsa
Rácz Rihárd – billentyű
Balog Tamás Cérna – tambura
Gyárgyán Zoltán – szaxofon
Horváth Péter – dob
Sára Csobán – szaxofon
Kállai Géza – basszusgitár
Báder Dzsoni János – cimbalom
Milák Richárd – gitár
Bíró Márti – ének
Oláh Dániel Kobra – ének
