Dallam és erő

Magyarország könnyű- és metálzenei frontjáról elmondható, hogy sokszor nagyon is nehézkes. Korántsem arról van szó, hogy tehetségtelen emberek százai rohangálnak nálunk, hanem egyszerűen arról, hogy kicsi ország vagyunk, kis lélekszámmal és kevés pénzzel. Márpedig minél nagyobb a népesség és a költségvetés, annál nagyobb az esély a nagy tehetségek felszínre emelkedésére és a munkáik nemzetközileg is elismert szinten való kiadására. De azért még ebben a nehézkes atmoszférában is akadnak olyan üde jelenségek, mint az Insane nevű zenekar és az új EP-jük, a Concord the World.

Ezt a zenekart 1999 óta jegyzi a magyar metálélet, és megalakulásuk óta mind a tagokat, mind a zenét tekintve regisztrálhatóak változások. Stílusukat illetően egy Korn- és Soulfly-szerű new metalból (korai lemezeik: Searching for Thoughts - 2002; XXI. Century Poisons - 2003; King of Fools -2005) kiindulva mára eljutottak egy dallamos hardcore/metalcore jellegű irányba. E fordulatuk a legutóbbi nagylemezüknél (Our Land - Our Empire, 2008) tűnik fel a leginkább, melynek felvétele előtt az énekes és a basszusgitáros posztján is tagcserék következtek be. Ekkor csatlakozott az együtteshez az új EP-n már énekesként szereplő, de akkor még basszerként feltűnő Tóth Bertalan, majd őt követte Molnár Bálint énekes, aki idén tavasszal hagyta el a bandát. Tóth Berci énekessé avanzsálásával az ő hangszeres posztjára pedig a Blind Myselfből is ismert Zahorán Csaba került.

A külföldön is rengeteget koncertező együttes idei EP-je mindössze nyolc szerzeményt tartalmaz, amely alig több, mint 21 perc, mégis irányadó lehet a továbbiakra vonatkozóan. A kislemez szerkezetét tekintve koncepciózus: hiszen instrumentális bevezetéssel (The Light at the End of Tunnel) indul, és a lemez lendületes menetét egy lélegzetvételnyi „intermezzóval” (Waiting for the Summer Rain) megszakítva végül ismét egy instrumentális tétel (Coda) zárja.



A nyitányt követően közvetlenül a címadó dal erőt sugárzó dallamai csendülnek fel. A Concord the World talán a kiadvány egyik legkíméletlenebb darabja, amely jól mutatja, miként férhet meg egymás mellet dallam és erő ebben a stílusban, elsősorban az utóbbira helyezve a hangsúlyt. Maga a zenekar is úgy nyilatkozott, hogy ez a dal reprezentálja a legjobban azt, amit a mai Insane képvisel. A Lighthouse szerkezetét tekintve az előző dalhoz hasonlatos: egyfajta kettős bevezetésen keresztül a verzében bontakozik ki a nóta, amely végül egy dallamos refrénben teljesedik ki. A kislemez egyik legváltozatosabb darabja, amely bravúros megoldással, nagyjából a közepe tájékán egy dob, vonós és prózai hármas betéttel két szakaszra oszlik. Az intermezzót megelőző hármas dalcsokor utolsó darabja a City of Havoc. Ez a dal annyiban eltér az előző daloktól, hogy nélkülözi a bevezető szakaszokat, valamint viszonylag egyszerű felépítésű, amelyben a feszes tempójú verzék hangulatát a refrének, majd egy mindent megsemmisítő zárás oldja fel.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=yuxXdaGpCf4[/youtube]

A kislemez klipnótája a These Are the Ones, amely kisfilm még a legutóbbi zenekari változások előtt készült. Ennek a dalnak az erőssége a jó váltáskombinációkon túl az, hogy jól eltalált egyensúllyal tudta a zenekar a tiszta és a torzított ének váltakozásait megvalósítani. Rendkívül expresszív és intenzív dal. Az EP legkevésbé kiemelkedő darabja a zárlat előtt helyet foglaló The Last Party című tétel. A verzerészek túlságosan is kaotikusra sikerültek, ezek legyengítik az egyébként hatásos refrént és az abba átvezető összekötő részeket. Nem érezhető annyira egységesnek, mint az előző négy dal. De önmagában ez azért kevés ahhoz, hogy az egész kiadvány összképét lerontsa.

A Concord the World az előző nagylemezhez hasonlóan egy érett kiadvány. Vastag, jól kevert hangzással dolgozik, amelyből hallhatóan sikerült kiszűrni az Our Land – Our Empire kisebb hibáit. Tóth Bertalan hangja meggyőző és jól illeszkedik a dalok stílusához. Egyszerűen nemzetközi szinten összeállított anyag. Pont.