A klasszikus meghittségen és a megbocsátáson kívül számos hangulati árnyalat felvillan még tematikus karácsonyi listánkon, például a gúny vagy a nosztalgia. Két színész is felbukkan énekesi szerepkörben, az egyértelműen legirodalmibb magyar dalszövegíró ugyancsak kétszer képviselteti magát. És hogy teljes legyen az ünnepi körkép, egy kicsit még a szilveszterre is gondoltunk!
A Hóesés – úgy nagy-, mint kisbetűvel – egy teljesen konvencionális karácsonyi lista tökéletes ráhangolója. Ráadásul a ráhangolódást is több értelemben kell vennünk, ugyanis ez az első száma Udvaros Dorottya 1986-os Átutazó című albumának. Ez a befelé forduló, az apróságok megfigyelésével és intenzív megélésével foglalkozó lemez – melyen a méltán híres, Somló Tamással közösen énekelt Vetkőzés is szerepel – nem is kaphatott volna szebb, finomabb kezdést ennél a dalnál. Zene: Dés László, szöveg: Bereményi Géza (őrá később egyáltalán nem meglepő módon még visszatérünk).
És akkor van az, hogy az ember a hóhullásos, harmóniát sejtető kezdés után sáros lábbal trappol át a felmelegített előszobán, hogy – erre nincs jobb szó – lebassza magát az ünnepi kaja elé, ezzel megkezdődjön az éves családi veszekedés. A Belga ebédlőasztalánál mindenkiből kijön a túlságosan is hagyománnyá merevedett, kötelező családi együttlétek feszültsége. Anyuka evésre késztet, de eleged van az egészből, mindenki beszól a másiknak, majd amikor már éppen csitulnának az indulatok, valaki még kajánul felteszi a kérdést az asztal másik oldaláról: El vajon ki mosogat? A dal persze a Belgához méltóan vicces és felszabadító is, hiszen egy párperces számba voltak képesek belesűríteni az évenként ismétlődő néhány óra összes paráját.
A Sallai–Szabó páros – hosszú tervezgetés után végül – tavaly karácsonyra megjelent kétszámos EP-je a különböző karakterű dalok ellenére elválaszthatatlan, éppen ezért szerepelnek ezen a listán is közösen. Sallai Laci dala, a Mennyből az angyal lekiabál az előbbi Belga-dal tökéletes antitézise: egy finoman bipoláris kis ünnepi szeretetcsomag, ami leginkább arról szól, hogy a refrén- és címbeli angyal a verzékben parázó beszélőt győzködi, hogy az miért és hogyan érezze mégis egy kicsit jobban magát. Szabó Benedek Négy december e pedig címéhez hűen négy decemberről számol be, egyszerű, nosztalgikus-sztorizgatós stílusban.
Listánk legnagyobb szövegi rejtélye ez a 2013-as Quimby-dal, noha kétségtelen, hogy a zenei hátteret számos YouTube-kommentelő egyöntetűen a karácsonyhoz kapcsolja (és ezt az asszociációt e sorok írója is meg tudja erősíteni). A Lámpát ha gyújtok leginkább az idő múlásáról szól. Arról, hogy amíg a jövőt nem látjuk, mindannyian kicsik maradunk, és ezen belül lehetőségünk van játszani, például, ahogyan a szöveg monda, felcicomázni a sorsot, mer’ az mégiscsak előkelő. Ezt a kicsi, törékeny előkelőséget ringatja ez a dal egy jó vastag takaróba bugyolálva.
Bereményi Géza szövegírói munkásságának korábban ígért visszatérése listánkon. Egyfelől van valami finom irónia abban, ahogyan a dalban gyakran ismételgetett Mary név egyszerre idézi Szűz Máriát és egy amerikai country dal megszólítottját – utóbbira az apróbb finomságoktól különösen erősen működő hangszerelés is rásegít. Másfelől viszont éppen az eszköztelenség érzete – mind formai, mind tartalmi szinten – az, ami igazán meghitté teszi ezt a számot. Azoknak a szegényeknek a karácsonyi dala ez, akik saját magukon érzik, mit is jelent, hogy „a tükreink, Mary, bölcsen mind elkoptak".
A karácsony és a szegénység egy újabb – művészi és emberi szempontból is kifejezetten erős, noha cseppet sem szívderítő – kapcsolatáról árulkodik Mácsai Pál dala (zene: Bornai Tibor, szöveg: Mácsai Pál), amelyet igazából egy kicsit kevesebbé is tesz, ha kiemeljük az eredeti kontextusból, de még így is nagyon sokat sejtető. Az 1989-ben megjelent Zárójelentés albumon – ami igazából egy elképesztő éleslátással megírt konceptlemez a 20. századi Magyarország történelméről – a Karácsony konkrétan 1944 karácsonyát jelenti. Ahogy kezdődik, annak alapján lehetne egy egyszerű táj- és hangulatleírás is, aztán fokozatosan egyre több lesz az áthallásos és vészjósló sor, amelyek közül legkésőbb ott, hogy „az ördög a tömjénfüst mögül kikandikál”, le kell essen a tantusz: ez egy végtelenül humanista háborúellenes dal, de akkora, hogy nagyon halkan még Roger Waters (Pink Floyd) munkásságával is párhuzamba lehet hozni. Egészen hihetetlen, hogy ilyesmi létezik itthon.
Ebben a dalban látszólag szó sincs az ünnepekről. Azonban – nem is annyira önmagában a szöveg, mint inkább a zenével való együttes hatás miatt – könnyű úgy gondolni erre a dalra, mint egy két ünnep között kettesben, intimen összeborulós valamire. Amikor az egyik fél a háttérben meglapuló bölcs melankóliával megbocsátja a másiknak a sokáig, akár egy egész évig tapasztalt nemtörődömségét, figyelmetlenségét, nárcizmusát. A „milyen volt veled, mikor fogtad a saját kezed” típusú, minden lehetséges módon az egyes szám második személyről szóló sorok csak eleinte tűnnek viccesnek, és más hangszerelésben akár egy dühös, sértődött punkdalt is kiadhatnának. A megbocsátásról leginkább a szám vége árulkodik, a jelen időbe helyezett közös pillanat, ami szó szerint véve étkezés, elszálltabb, átvittebb értelemben véve akár szexuális együttlét leírása is lehetne.
Noha mostanra a két ünnep közötti munkanapok elválasztják egymástól, a szilveszter is erősen a karácsonyhoz kapcsolódik, a pogány ünnepi szokásokban pedig még a kettő eredete is összemosódik. Ezért nem lehet lehagyni erről a listáról minden idők legmeghittebb magyar szilveszteri dalát. Ez ugyan egyrészt konkrét, mostanra már múlt idejű dátumokról mesél (bár Lovasi rendszeresen aktualizálja gyors évszámcserékkel, amikor időnként előkerül), másrészt nyújt némi apokaliptikus víziót a jövőre nézve. Még ha az utóbbit fent is tartjuk, megérdemlünk egy utolsó nagy hangerőt. Nagy szilveszteri bulik legelejére kiváló választás ez a dal, hogy aztán a folytatásban nagyobb táncba és ünneplésbe fordulhasson az este. Ha pedig Kispál András szelíd riffjeit is figyelembe vesszük, akkor egy olyan, finoman szakrális-misztikus hangulatot kapunk, amelynek köszönhetően ezt a számot szűk körű együttünneplésekkor akár még éjfélkor is elsüthetjük a Himnusz előtt, mellett – radikális esetben pedig még helyette is.