„Milyen lenne a nemes bosszú?” – Interjú Deák Kristóffal és Nina Kovval

Körülbelül három éve kezdtünk el foglalkozni a gondolattal, és 2020 márciusában már javában folyt a forgatókönyv írása.

A valóságban mi lett a sorsa az elkövetőknek? Megtalálták őket?

Sajnos fogalmunk sincs róla. Sok esetet szoktak kapcsolni egy elkövetőbandához, de mindig csak az utolsó néhányat tudják rájuk bizonyítani, a többi átverés pedig az örök homályba vész.

Egy interjúban úgy fogalmaztál, hogy Az unoka egy bosszúfantázia. Mennyire van benne a személyes bosszúd, dühöd? Mondhatjuk, hogy „kirendezted” magadból a traumát, amit nagyapád elvesztése után éreztél?

Biztos, hogy ez az energia is dolgozott bennem, de ennél sokkal többről van szó. A véres bosszút értelmetlennek találom. Sokat szoktam gondolkozni rajta, hogy milyen lenne a nemes bosszú. A Mindenki esetében is az mozgatott, hogy miként tudnának valahogy visszavágni a gyerekek a tanárnőjüknek. Az unoka történetét is hasonló gondolat vezérli.

A forgatókönyvet ketten írtátok. Hogyan zajlott a közös alkotómunka?

2020 márciusában jöttek a járvány miatti korlátozások, mi pedig épp akkor kezdtünk hozzá a forgatókönyv átírásához, így szerencsére volt min dolgoznunk. Nem volt könnyű időszak, amikor mindent lezártak, de hozzájárult ahhoz, hogy mélyebben tudjunk foglalkozni a könyvvel.

Nagyon örültem, hogy nem egyedül kellett megküzdenem ezzel a feladattal. Nem szeretek egyedül írni, mindig keresem az alkotótársakat.

Ha jól működnek együtt, két ember mindig jobban tud alkotni, mint egy.

Először elkészítettünk egy vázlatot, egy jelenetsort. A jelenetek egy részét én írtam, a többit Nina, majd átnéztük, véleményeztük egymás írásait. Folyamatos oda-vissza pingpongmeccs volt az írói munka.

Az unoka egyszerre drámai felnövéstörténet és kemény thriller. Mennyire volt nehéz megtalálni az egyensúlyt a kettő között?

Mindig próbálok a karakterek érzelmeire hallgatni és arra felfűzni egy történetet. Számomra még izgalmas is, ha váratlanul csapong a film a dráma és a thriller közt. Ha van egy erős szál, ami követhető, akkor tud együtt haladni a történettel a néző.

A történet gerincét Rudi és a nagypapája igaznak ható, őszinte kapcsolata adja. Hatvan év van köztük, mégis sok bennük a közös.

Azon dolgoztunk a legtöbbet, hogy a nagypapa és Rudi közös jelenetei működjenek, hatásosak legyenek. Tudtuk, hogy ha ez sikerül, akkor kész a történet kerete, ami aztán már sok mindent elbír, és bátran lehet keverni a műfajokat.

Kristóf, korábban nyilatkoztad, hogy az élethez szükséges morális alapok nagy részét nagypapádtól kaptad. Mi jellemző erre a világlátásra?

Ezt nehéz pontosan szavakba önteni. A nagypapámból mindig nyugodt erő és folyamatos derű sugárzott mindennel kapcsolatban. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején nőttem fel, formálódtam, amikor beindult a vadkapitalizmus. A korszellem azt diktálta, hogy az az ember ér többet, akinek nagyobb a háza, drágább a kocsija, aki „vállalkozik”, azaz minél több pénzt harácsol össze. A szüleim és a nagyszüleim viszont nem tartották fontosnak ezeket. Nem arra neveltek, hogy ilyen álmokat kergessek, hanem hogy szeressük egymást a családban, és jó emberek legyünk. Ezt a fajta világlátást láttam a nagypapámtól is – hogy

nem lúzerség jó embernek lenni.

Sokat elmond egy országról, miként bánik az elesettjeivel. Ti milyennek látjátok az idős emberek helyzetét Magyarországon? Mennyire tudnak egymással kommunikálni a fiatalok és a nyugdíjasok a 21. században, amikor már egyre kevésbé jellemző, hogy három generáció együtt lakik, ezáltal egyre nő a köztük lévő szakadék?

Van hova fejlődnünk, kicsit erről is szól Az unoka. Ez nemcsak a magyarok betegsége, hanem az összes modern, nyugati társadalomban megfigyelhető, és változtatni kell rajta. Rendkívül inspiráló volt, amit Indiában láttam, és az ottani barátaimtól hallottam. Náluk teljesen természetes, hogy egy fedél alatt él a nagy család. Nem vált akkora divattá az atomizálódás, mint sok helyen. Itthon kinevetik azt, aki a nagyszüleivel vagy a szüleivel lakik harmincéves kora felett. Indiában ez teljesen normális és természetes. El kéne gondolkozni rajta, hogy ilyen szempontból nem feltétlenül a mi társadalmunk a fejlett.

Szeretnénk, ha Az unoka erről a témáról is beszélgetéseket kezdeményezne. Jó lenne, ha az emberek másképp néznének az idősebb korosztályra. A társadalmunk egyre idősebb lesz, elöregszik a korfa, ezzel szembe kell nézni.

A főszereplőt alakító Blahó Gergely még nem szerepelt korábban filmben. Mi alapján döntöttetek úgy, hogy ő lesz a tökéletes választás Rudi szerepére?

Azt mondtam a casting directoromnak, hogy olyan főszereplőt keressünk, mint a fiatal Jack Lemmon. Egy átlagos, mókás karaktert, akivel együtt lehet érezni, akiben jelen van a humor, és benne van a potenciál, hogy a kiskölyökszerűségből igazi férfi válik. Rengeteg színészt megnéztünk, és Gergőben tökéletesen megláttuk ezt. Gyönyörűen megugrotta a kihívást. Azt már tőle kéne megkérdezni, hogy milyen érzés volt olyan legendás színészekkel együtt dolgozni, mint Jordán Tamás vagy Pogány Judit, de én úgy láttam, hogy nagyon hamar megtalálta a közös hangot mindenkivel.

Főleg Jordán Tamással. Nagyon jó volt látni, ahogy egymásra találtak.

Milyen nézőszámra számítotok a filmtől?

Ezt még senki sem kérdezte tőlünk… Pontos számot nem tudnék mondani. A drámák és komolyabb témájú filmek kevésbé szoktak sikeresek lenni a magyar közönségnél, mint a vígjátékok, romantikus vígjátékok. A Nagykarácsony szerintem fantasztikus film lett, és a közönségnek is tetszett: százezernél többen látták a járvány ellenére is, és még mindig nézik. Egyébként a napokban a tizenhattól a nyolcvanévesig volt már olyan néző, akitől nagyon pozitív visszajelzést kaptam Az unokáról.

Az volt a legnagyobb kihívás, hogy tudunk-e olyan filmet készíteni, ami egy tizenhat évesnek és egy nyolcvanévesnek ugyanúgy tetszik, és mond valamit.

Úgy tűnik, talán sikerült.

Említetted, hogy szeretnéd, ha külföldön is minél több országba eljutna a film. Ilyen szempontból mennyire jelent előnyt, hogy van egy Oscar-díjad?

Lehet, hogy valamennyivel több figyelmet kap a film, de elsősorban üzleti döntések, hogy az adott ország forgalmazói mit szeretnének. Örülnénk, ha külföldre is el tudnánk vinni a magyar film jó hírét. Ez a munka csak most veszi majd kezdetét, mert eddig a hazai bemutatóra készültünk.