Olyan erős az idei Emmy-díj felhozatala, hogy csak kapkodjuk a fejünket – Mire számíthatunk az idei díjátadón?

Az Emmy nemcsak egy nívós, hanem egy különösen izgalmas díj is, mivel évről évre borzalmasan erős felhozatalból mérkőznek meg minőségi alkotások. Míg például az Oscarnál gyakran becsúszik egy-egy közönségbarát, de kevésbé értékes film a legjobbnak ítéltek közé, az Emmynél ritkán esik ez meg (bár például épp tavaly a Trónok harca viszonylag kevésbé megérdemelten képviseltette magát).

Mustránkban végigmegyünk a három legfontosabb kategóriában jelölt sorozatokon, és azt is megpróbáljuk megtippelni, hogy közülük melyik indul a díjért a legnagyobb eséllyel. A jelölt színészekkel, valamint egyéb díjkategóriákkal érintőlegesen foglalkozunk, de csak azért, mert nem akarjuk, hogy regényhosszúságúra nyúljon az esélylatolgatás.

Legjobb vígjátéksorozat

Félig üres (HBO)

Larry David, a Seinfeld egyik alkotója még 2000-ben kezdte el forgatni a saját életéről szóló vígjátéksorozatát, amelyben nemcsak önmagát parodizálja ki, hanem számos más híresség (köztük Ted Danson és Martin Scorsese) kisarkított, komikus verziója is szerepel benne. David egy megosztó, karizmatikus komikus, aki fanyar humorával már a sorozat tizedik évadát cipeli a vállán. Az, hogy megéri-e nézni a szériát, leginkább attól függ, hogy valakinek az egyéni ízléséhez passzol-e David személyisége, humora – valószínűleg egy első rossz benyomás után nehéz végigdarálni az összes évadot.

A Félig üres stábjának nem ez lesz az első Emmy-ceremóniája, ugyanis a szériát számtalanszor jelölték már, és kétszer haza is tudott vinni egy-egy szobrot. Idén négy kategóriában méretteti meg magát, szóval nagy rá az esély, hogy végre összejön az emmys mesterhármas.

Halott vagy (Netflix)

Már az első évadától kezdve a kritikusok kedvence volt a Netflix fekete komédiája, mely a gyász fájdalmát dolgozza fel sitcomos elemekkel. A sorozatban Christina Applegate remekel a férjét autóbalesetben elvesztő ingatlanügynök szerepében, a veterán színész méltó társa pedig Linda Cardellini egy olyan nőként, aki máshogy kapcsolódik a főszereplő fájdalmához.

A Halott vagy már tavaly is begyűjtött egy Emmy-jelölést, második évada pedig idén három kategóriában is megmérkőzik a szoborért, ráadásul a legjobb női főszereplő díjára mindkét színészt jelölték. A háromévadosra tervezett, gyors, tűpontos és groteszk sorozatot nemcsak a fekete humor kedvelőinek tudjuk ajánlani, de azoknak is, akik szeretnek kisebb porciókban fogyasztani komoly karakterdrámákat.

Insecure (HBO)

Issa Rae formabontó, egy fekete millenial életét bemutató vígjátéksorozata az internetkorszak klasszikus terméke. Rae online lett ismert Awkward Black Girl című szkeccssorozatával, ami akkora elismerést hozott neki, hogy rögtön az HBO szerződtette le, hogy profibb környezetben gyakorolja tovább humorát. Az Insecure-rel pedig beváltak a számításaik: a sorozat az utóbbi évek egyik legegyedibb, legfrissebb vígjátékszériája lett.

Az Insecure sikerét az idei díjátadón már az előrevetítheti, hogy az alkotás különösen sok: hét kategóriában kapott jelölést, és Issa Rae maga is ott van a legjobb női főszereplő díjának esélyesei között.

Schitt’s Creek (Pop TV)

A Schitt’s Creek egy viszonylag ismeretlen kanadai sitcomnak számított az első évad megjelenésekor, és különösebben nem rajongta körbe sem a közönség, sem a kritikusok. Azonban a találó, egyedi humor, illetve az írás minőségének folyamatos fejlődése segített abban, hogy az utolsó évadra már az egyik legelismertebb tévés alkotás legyen. A minden vagyonát elvesztő gazdag család története hat éven keresztül bővelkedett fordulatokban, az idei évad pedig gyönyörűen zárta le a történetet.

Most már csak az a kérdés, hogy az eddig összesen tizenkilencszer jelölt széria a végére össze tud-e szedni egy szobrot.

The Good Place (NBC)

A The Good Place a részben a The Office-ból, részben a Városfejlesztési osztályból megismert könnyed, mégis kritikus humort emelte új szintekre azzal, hogy egy teljesen szürreális sztoriba helyezte, illetve nyakonöntötte az egészet egy vödörnyi egzisztencializmussal. Így a túlvilágon a lelkük megváltásáért küzdő balfékek története egyszerre tud mély és kacagtató lenni. Az átlagos sitcomnak induló sorozat ezenkívül történetmesélésben is feladja a leckét, ugyanis már az első évadban olyan Losthoz és Christopher Nolanhez méltó csavarokat hoz be a sztoriba, amelyek számos alkalommal teljesen megváltoztatják az egész széria menetét.

A The Good Place című érzelmi hullámvasút idén ért véget a negyedik évadával, ami sem meglepetésekben, sem humorban nem maradt alul az elsőhöz képest. Egy különleges, párját ritkító sorozat ez – mi ennek adnánk oda a legjobb vígjátéksorozat elismerését.

A Kominsky-módszer (Netflix)

A Kominsky-módszer nem a legismertebb sorozat nálunk, pedig bőven megérdemelne egy népesebb hazai rajongótábort. A kiöregedett, oktatással foglalkozó színész történetét olyan nagyágyúk hozzák el a kis vászonra, mint Michael Douglas vagy éppen a bármely szerepében utánozhatatlan Alan Arkin. Hozzájuk csatlakoznak kisebb szerepekben olyan nevek, mint Danny DeVito vagy Jane Seymour.

Az eredményt pedig öröm nézni: a szereplőgárda nagy részének óriási jutalomjáték a Hollywoodot kifigurázó vígjátéksorozat – mindenki csak úgy lubickol a szerepében, és habár végül nem kapunk egy minden ízében kielégítő szatírát, mégsem érezzük azt, hogy A Kominsky-módszer az időnket pazarolta volna.

The Marvelous Mrs. Maisel (Prime Video)

A The Marvelous Mrs. Maiselnek már az alaphelyzete is érdekesebb, mint számos vígjátéksorozat végkimenetele. A címszereplő egy háziasszony az ötvenes évek Amerikájában, aki úgy dönt, hogy stand-up komikusnak áll – az eredmény pedig egy fenomenálisan vicces, mégis okos és pontos társadalomkritika, ami úgy beszél a nők nehézségeiről a szórakoztatóiparban, hogy az a mai helyzetre is komoly áthallásokkal legyen.

A The Marvelous Mrs. Maisel már első évadával is begyűjtött hat jelölést, és most ismét számos kategóriában száll harcba a díjért – mi úgy érezzük, abszolút nem reménytelenül.

Hétköznapi vámpírok – A sorozat (FX Networks)

A Thor – Ragnarököt és a Jojo nyuszit is jegyző Taika Waititi még 2014-ben készített egy vígjátékot Hétköznapi vámpírok címmel, amely egy csapat balfék vérszívó életét mutatja be napjainkban. A koncepció annyira viccesnek bizonyult, hogy később sorozat is lett belőle, ami hosszabban, mélyebben fedezi fel az alaptémát, és bebizonyítja, hogy abban a rövidke filmen túl is bőven van szufla.

A Hétköznapi vámpírok úgy meséli el a három főszereplő beilleszkedési kísérleteit a társadalomba, hogy az alaphelyzet sosem veszíti el a frissességét, és minden egyes részben új oldalról mutatkozik be – legalábbis ez az első két évad tapasztalata.

Legjobb drámasorozat

Better Call Saul (AMC)

A népszerű sorozatok spin-offjai nagyon kevés kivételtől eltekintve ötlettelen, cinikus projektek, amiknek csupán azért áll neki egy-egy tévécsatorna, hogy még több pénzt tudjon kisajtolni egy népszerű termékből. A Better Call Saul, amely a Totál szívás mellékszálából nőtte ki magát önálló sztorivá, üde kivétel: a Bob Odenkirk főszereplésével készült, egy mocskos újmexikói ügyvéd ügyes-bajos dolgait bemutató széria az előd szintjén hozza a drámát és az akciót – ezen a ponton pedig már senki sem kételkedhet abban, hogy önállóan is van létjogosultsága.

A Better Call Saul idén hét kategóriában mérkőzik meg az Emmyért, és már nagyon reménykedünk benne, hogy legalább egy szobrocskát meg is szerez. A sorozatot ugyanis a múltban is számtalanszor jelölték, de eddig egyszer sem került ki győztesként.

Megszállottak viadala (BBC America)

A BBC sikerszériája egyszerre volt képes betölteni a Sherlock által hagyott űrt a csatorna izgalmas, nyomozós anyagait követők számára és egy teljesen új hangvételt hozni a kémsztorik világába. A Fleabag agyonsztárolt alkotója, Phoebe Waller-Bridge által jegyzett széria fantasztikus dialógusainak, valamint a főszerepeket alakító Sandra Oh és Jodie Comer világbajnok kémiájának köszönhetően nagyon gyorsan vált kultsorozattá, és már harmadszorra tér vissza az Emmy-gálára.

Comer játékát tavaly szoborral jutalmazták az eseményen, most viszont Oh-nak és a legjobb női mellékszereplő kategóriájában Fiona Shaw-nak is esélye lehet nyerni. De a mi tippünk szerint a legjobb drámasorozat díját is ez az alkotás fogja elvinni.

Ozark (Netflix)

Az Ozark az a sorozat, amelyhez számos nézőnek óriási türelemre volt szüksége, ami ráadásul csak hosszú távon fizetődött ki. Bár az első két évad nem aratott óriási sikert, a harmadik etapra azért mégiscsak beérett az inkább komikusként ismert Jason Bateman főszereplésével készült sorozat. A pénzmosó házaspárról szóló sztori nyomokban a Totál szívásra emlékeztető elemeket is tartalmaz, ám miután megtalálja saját hangját, illetve kihasználja egyedi helyszínét és hangulatát, joggal foglalja el helyét az utóbbi évtized legjobb bűnügyi drámái között.

Habár a legjobb drámasorozat díját lehet, hogy nem érdemli meg ebben a mezőnyben, Laura Linney-nek mindenképp kijárna végre egy szobor az alakításáért, főleg annak fényében, hogy az első két évadban őt elkerülte ez az elismerés.

Stranger Things (Netflix)

Ízlések és pofonok, ugye, viszont nyolcvanas évekbeli nosztalgiával bármiből sikeres popkulturális terméket lehet csinálni, hiszen úgy tűnik, mindannyiunk elméje a felhőtlen gyerekkorral azonosítja ennek az időszaknak az álmos amerikai kisvárosi vetületét. A Stranger Things szereplőinek sosem voltak szürke, hétköznapi problémáik, nekik mindig gonosz kormányügynökökkel és interdimenzionális ragadozókkal kellett harcolniuk. Bárcsak ilyen egyszerű lenne az élet!

A széria viszont az első évad óta drámában és történetmesélésben is egyre kiforrottabbá vált, a legutóbbi, harmadik szezon pedig különösen jól sikerült. Mi nem fogunk ugyan a Stranger Thingsnek szurkolni az Emmy-átadón, de meg tudjuk érteni, ha valaki e sorozat győzelmében reménykedik.

Utódlás (HBO)

Az Utódlás egy gazdag család öröklési drámáját mutatja be kellően száraz humorral és óriási tétekkel. Amikor a családfő (a zseniális Brian Cox) egészségi állapota megromlik, négy gyereke azonnal versengésbe kezd a család cégén belül. A drámát és a humort ügyesen ötvöző szériában Sarah Snook és Jeremy Strong játéka a legemlékezetesebb, de a nagy szereplőgárda többi tagja is átélhetően jeleníti meg a diszfunkcionális família visszásságait.

A sorozatot nem kevesebb, mint tizenkét Emmy-re jelölték idén, szóval abszolút nem lenne meglepő, ha néhány jelölést győzelemre is váltana. A már említett Snook és Strong külön megérdemelnék az elismerést, de a legutóbbi évad minden jelölt színésze is bőven rászolgált a díjra.

A korona (Netflix)

A brit királyi család élete mindig és minden formában foglalkoztatta a közvéleményt, azonban egy olyan átfogó, érdekfeszítő feldolgozást, mint A korona eddig még nem kaptunk. Az idén a hatodik évadához érkező sorozat folyamatosan frissülő szereplőgárdával és egy több évtizedet átölelő sztorival foglalja össze a huszadik század legnagyobb királydrámáit. Az utóbbi években a mostanság sokat foglalkoztatott és favorizált brit színész, Olivia Colman is csatlakozott a sorozathoz, bebetonozva A korona folyamatosan emelkedő minőségét.

A legjobb drámasorozat díjáért küzdő, különösen erős felhozatalból így azt jósoljuk, hogy ez fogja hazavinni az Emmy-díjat.

A szolgálólány meséje (HULU)

Annál, hogy A szolgálólány meséje kinőtte az eredeti regény történetét, és már a negyedik évad készül belőle, csak az meglepőbb, hogy az évek során nem esett olyan drasztikusan a sorozat minősége, mint amitől – jogosan – félni lehetett. Habár a második és a harmadik évad alatt némileg veszített fókuszából, és már nem olyan elemi szinten sokkoló, mint a kezdetekkor volt, a széria még mindig megbízhatóan szállítja a potens drámát, és joggal van ott a legnívósabb díjátadókon.

Elisabeth Moss játéka pedig tényleg a párját ritkítja, így még azokon a pontokon is képes átlendíteni a nézőt, amikor leül a sztori. Mellette pedig aSzívek szállodájából ismert Alexis Bledel, illetve az Orange is the New Blackkel befutott Samira Wiley viszik megbízhatóan a show-t ennyi év után is.

The Mandalorian (Disney+)

Mi újat lehet elmondani a The Mandalorianről ezen a ponton? A Star Wars-sorozat Baby Yodája teljességgel sokkolta a társadalmat a premier napján, az űrwestern ráadásul rajta kívül is fel tudott mutatni olyan minőségi attribútumokat, amelyek érdemessé tették arra, hogy hétről hétre kövessük a névtelen, arctalan bérgyilkos kalandjait. Habár az első évad bőven hagy kívánnivalót maga után, a magas produkciós érték és a Star Wars-érzés elég volt ahhoz, hogy sikeresen bedörrentse a Disney streamingszolgáltatóját is.

Valószínűleg tucatjával akadt idén jobb sorozat a The Mandaloriannál, de Jon Favreau alkotásának már csak kulturális hatása miatt is helye van az Emmy-gálán. Igazából kár lenne, ha ez nyerné a legjobb drámasorozat díját, de valószínűleg nem felháborodnának fel sokan rajta.

Legjobb minisorozat

Little Fires Everywhere (HULU)

A Reese Witherspoon és Kerry Washington főszereplésével készült, Celeste Ng regényén alapuló drámasorozat nem robbant akkorát, mint azt a HULU remélte, de így is sikerült bekerülnie az év legjobbjai közé. Az érzékeny, az anyaság és a családi titkok témáit körüljáró széria lehetett volna mélyebb és elgondolkodtatóbb, de így is bőven megér egy misét.

Washington különösen erős a gyerekét egyedül nevelő pincérnő szerepében, akinek komoly művészi ambíciói vannak. Reese Witherspoon pedig már nemrég az Apró kis hazugságokkal bebizonyította, hogy mennyire el tud merülni az anyaszerepben, így az ő brillírozása nem nagy meglepetés a néző számára.

Mrs. America (FX Networks)

A Mrs. America az amerikai feminizmus történetének egy nem túl gyakran megénekelt szakaszát dolgozza fel, a témához méltó aprólékossággal és empátiával. A Cate Blanchett által alakított Phyllis Schlafly a hetvenes években kavart nagy port azzal, hogy a második hullámos feministákkal szemben kezdett küzdeni a női egyenjogúság elismerése ellen. A karakter visszásságait és a kor problémáit egy kicsit szabadosan kezelő, de átélhető sorozat pedig méltó módon emlékezik meg róla.

Habár Blanchett egymagában képes lenne elvinni a show-t, Rose Byrne, Uzo Aduba és Elizabeth Banks bőven megállják vele szemben a helyüket a korszak meghatározó feminista aktivistáiként.

Unbelievable (Netflix)

Toni Collette és Michael Chabon író verhetetlen párosnak tűnik – legalábbis sokan úgy tartják, hogy ha bármelyikőjük neve ott van a stáblistán, akkor a végeredmény már biztosan nem lesz teljesen rossz. Erre a legékesebb példa az Unbelievable című Netflix-dráma, amely egy megtörtént nemi erőszak tárgyalását dramatizálja sokkoló eredménnyel. A T. Christian Miller és Ken Armstrong által írt, Pulitzer-díjas cikken alapuló széria olyan keményen helyezi bele a nézőt a tárgyalótermi csatározásokba, amilyenre legutóbb talán csak az American Crime Story O. J. Simpsonnal foglalkozó évada volt képes.

A nyolcrészes sorozatért méltán jelölték Emmy-re Colette-et, és a többi elismerést is bőven megérdemelné az Unbelievable, azonban sajnos túl erős az idei mezőny ahhoz, hogy biztosra vegyük a győzelmét.

Unorthodox (Netflix)

A mélyebb, kényelmetlenebb sorozatok kedvelői idén az Unorthodox ban találhatták meg leginkább a számításaikat. Az ortodox zsidó közösségből elmenekülő, identitásával hadban álló lány (Shira Haas) történetét nehéz kivernie a fejéből annak, aki látta. A sorozat mélyen, szinte dosztojevszkiji kérlelhetetlenséggel ássa bele magát a főszereplő pszichéjébe, és válik egy kötelezően megnézendő alkotássá.

Az igaz történeten alapuló sztori sokat követel a nézőtől, de ez nem jelenti azt, hogy ne adna sokat cserébe. Mi is nagyon közel álltunk hozzá, hogy ez legyen a nyerő számunkra ebben a kategóriában.

Watchmen (HBO)

Bár a minisorozatok terén évről évre erősebbet alkotnak a csatornák, a tavalyi év legnagyobb durranása toronymagasan az HBO Watchmenje volt. A széria napjainkban folytatja az eredeti képregény és film történetét, új karaktereket bemutatva és a hidegháború helyett az amerikai rasszizmusra fókuszálva. Ez a felütés már alapból nézhetővé tenne bármilyen Watchmen-folytatást, ám a kilenc rész nem csak témafelvetésében alkotott nagyot: Regina King játéka a főszerepben méltán kapott meg minden létező jelölést, a narratíva felépítése, csavarjai pedig olyan feszültséget keltettek, amit ilyen rövid sorozatok esetében nehéz elérni.

Tippünk szerint a Watchmen fogja hazavinni a legjobb minisorozat díját, mivel még a nem tökéletes lezárás mellett is az év legbombasztikusabb, legzsigeribb tévés élményét tudta nyújtani.