Törzsi viszonyok – kritika az Európa a jövőben című sorozatról

2074-ben járunk, a helyszín Európa. Pár évtizeddel korábban egy globális áramszünet sújtotta az emberiséget, aminek eredményeként a kontinens területén ismét törzsek osztoznak. A különféle csoportok között természetesen komoly ellentétek is kialakultak, hiszen ismét első számú feladat leigázni egész Európát. A történet főszereplői egy erdei rejtekbe visszavonult törzs vezetőjének gyerekei. A három fiatal különböző módon éli meg a posztapokaliptikus helyzetet és a törzsi viszonyokat – azonban erről nincs túl sok idejük gondolkodni, mivel a Varjú törzs harcosai az erdőben lezuhanó űrhajót követve gyakorlatilag megpecsételik az ő közösségük sorsát. A három fiatal az események sodrában három teljesen különböző irányba indul. Bár vágyaik között ott szerepel az újbóli találkozás, ennek realitása a „történelem” forgatagában előreláthatatlan.

A kiindulópont fényében a legfőbb kérdés, hogy egy ilyen tematikájú sorozattól mit várhatunk. Mit nem mondtak még el mozgóképen egy lehetséges posztapokaliptikus jövőről? Az Európa a jövőben sajátossága, hogy kifejezetten a kontinens sorsáról beszél, amit az itteni közönség élénken el tud képzelni, bár az első évadban például kelet-európai környezet nem jelenik meg az epizódokban (a forgatási helyszínek, a szereplők és a koprodukciós stábok tekintetében azonban erőteljes a kelet-közép-európai jelenlét). De nem hátrány az sem, ha egy ilyen karakterisztikájú sorozat reflektál például a jelenlegi Európai Unió problémáira, és azok jövőbeli kifutására mutat lehetséges kimeneteleket.

A posztapokaliptikus alkotások esetén jó, ha a vízió valahol a valóságban gyökerezik.

Ezeknek az elvárásoknak valamennyire megfelel a sorozat – vagyis amit az első évad részeiben látunk, abban ha csak részben is, de szerepel utalás a jelenlegi Európára. És a sorozatnak talán épp ez a töredékesség a legnagyobb problémája.

2021-ben, számos sok évados szériát elfogyasztva a nézők elég „képzettek” a sorozatokra vonatkozó üzleti megfontolásokban is. Így pontosan tudjuk, hogy egy első évad egyben a folytatás lakmuszpapírja is – sajnos. Az Európa a jövőben esetében ez azt jelenti, hogy bár annak ellenére, hogy az epizódok jól felépített dramaturgiát követnek, és az egész történet érezhetően egy nagy kifejlet felé halad, vélhetően az előre elkészített több évadnyi sztori miatt az első évad epizódjai még mind a bevezetés tárgykörébe tartoznak. Ha ezt azzal a kockázattal társítjuk, hogy talán nem lesz folytatás, hiszen a döntéssel megvárják a számok alakulását, akkor elkeserítő a helyzet. A „beetetés” megtörtént, de ki tudja, „jól lakunk-e”, és hogy mikor. (Az egyik mellékszereplőt remekül alakító Ana Ularu egyébként éppen egy hasonló, egyetlen évadot megélt sorozat sztárja volt néhány éve: a Tarsem Singh rendezte Emerald Cityben játszotta remekül a Nyugati boszorkányt.)

Az Európa jövőjében izgalmas stíluskavalkád elevenedik meg, már ami a különféle törzsek elképzelt kultúrájának, életterének és életstílusának ábrázolását illeti. Még ha néhol ezek az elemek erőltetettnek is érződnek, mindenképpen elismerést érdemel az a sokféleség és markáns stílusrajz, amit az alkotók beleszőnek az epizódokba.

A cselekményt tekintve a sorozat felkelti és fenntartja az érdeklődést a három főszereplő sorsa iránt. Végig izgalmas marad a kérdés, hogy vajon mi állhat a történtek mögött, hová fut ki a nagy sztori, amiben az összes karakter osztozik. Még ha egyes részletekben, mellékszálakban nem is mindig annyira erősek az epizódok, a történet egésze visz magával. Bár a különféle stílusok vagy akár műfaji áramlatok közötti váltás néha zavaró, az ezekből fakadó kiszámíthatatlanság sokat hozzátesz az összhatáshoz. Ugyanez a helyzet a színészi alakításokkal is: mivel többségében új arcokat látunk, így tiszta lappal indulnak.

Ez számos mellékszereplőnél pozitív meglepetést jelent, míg másoknál egyszerűen nem derül ki, hogy csak a karakter határolta-e be a színész játékát, vagy egyébként se futotta volna többre.

A három főszereplő esetében jónak tűnik a casting, főleg, hogy mindannyian teljesen más típust hoznak. Talán Liv alakítása a legerősebb, de a két fiútestvére is érdekes árnyalatokat jelenít meg a saját figuráján belül.

Azok számára azonban egyelőre semmiképp sem ajánlott az Európa a jövőben, akik nehezen viselik egy évad befejezését akkor, amikor a folytatás még nem elérhető. Ugyanis egyelőre nem lehet tudni, hogy a második mikor készülhet el, vagy hogy egyáltalán folytatódik-e a sorozat. Az első etap befejezése minden szempontból azt hozza, ami elvárható egy évadzárástól: mindenki eljut a saját történetében egy markáns fordulóponthoz, ami olyan izgalmas folytatást sejtet, amely valódi szintlépést jelent nemcsak az egyes karakterek, de az őket átfogó sztoriban is. Mi jöhet még? – teheti fel a kérdést az egyszeri sorozatnéző. Reméljük, megkapjuk a választ erre is!