Darvasi László prózaszemináriuma kevésbé volt „iskolás” jellegű, Darvasi rengeteg szöveget olvasott fel, miközben megállt, ahol hiba volt, javaslatot tett a szerzőnek, majd ment tovább. A korrektúrázás azon műfaja volt ez, amit igényelnek a szerzők, de nem kapnak meg lapoknál, mert idő hiányában ez nem lehetséges. Béla szövegeiből kiolvashatóak azok az alap hibák, amiket egy kezdő prózaíró elkövethet: ügyetlen mondatszerkezetek, rossz szóhasználat, magyarázkodó szövegbekezdés és hosszú párbeszédek. Egyik szobatársam éppen ezért is jött a táborba, mert eddig nem véleményezte senki a szövegeit és reménykedett, hogy itt meg fogja kapni.
Az Amnesty International könyvbemutatóján Karafiáth Orsolya és Kiss Tibor Noé olvas fel a Tíz igaz történet című kötetből, őket és Jeney Orsolyát Czinki Ferenc kérdezi az est folyamán. Karafiáth azért vállalta el az Amnesty felkérését, ahogy fogalmazott, mindig is aktivistának tartotta magát és az erőszak ellen mindig kiállt. Azok a történetek, amiket olvasott az Amnesty által, nagyon megdöbbentette: az egyik legenda szerint AIDS-es férfiak a szűz lányokat használják fel arra, hogy „meggyógyuljanak”, így sok lány az adott régióban eljutott az öngyilkosságig is. Noé a médiából ismerte meg a szervezetet, kissé ironikusan és viccesen jegyezte meg, hogy a felkérést muszáj volt elfogadnia. Jeney Orsolya úgy gondolja, hogy az aktuális ügyek legnagyobb sikere, hogy idén már 8082 aláírás gyűlt össze és emellett a világ másik részén is. A mokondoi nők bátrabbak lettek, kevesebb az anyai halandóság. Noé John Jeanette történetét olvasta fel, amely nagyon jó példa arra, hogy Norvégiában nem fogadták el a transz neműeket jogilag, ha nem mennek bele a sterilizálásba. Karafiáth viszont azokról a dél-afrikai terhes nőkről írt, akik számára nem volt elérhető minden nap a terhesgondozás. Noé számára nem adott különösebb nehézségeket a szöveg megírása, hiszen Jaenette története sokban hasonlít saját életére. Míg Karafiáth a törzsi neveknek és jelentéseinek is utána nézett, mert tanulságos és kifejező neveket adnak egymásnak. Az est végén Maros András történetét idézi fel Jeney Orsolya. A könyv megjelenése után azt a fiatal fiút, Mosest, akit azért ítéltek jogtalanul halálra három mobiltelefon ellopása miatt, valamiféle csoda folytán szabadjára engedték. Ha már egy emberen tudunk segíteni, akkor már megtettünk minden tőlünk telhetőt.
Képek: Bach Máté, JAK