„Olyan filmet akartunk készíteni, ami megjelenésében, minőségében versenyre tud kelni a külföldi alkotásokkal” – Interjú Fazakas Péterrel A játszma című filmről

Eredetileg A vizsgához hasonlóan A játszmát is Bergendy Péter rendezte volna, de a Post Mortem fesztiváloztatása miatt nem ért rá. Hogyan fogadtad, amikor felkértek rendezőnek a filmhez?

Meglepődtem és megilletődtem, aztán viszonylag hamar túllendültem ezeken az érzéseken. Úgy gondoltam, ha elvállalom a feladatot, nem ezekkel kell foglalkoznom, hanem azzal, hogy megvalósítsam a saját elképzeléseimet. Nem Bergendy Péter filmjét akartunk leforgatni, és nem is A vizsga második részét, hanem egy önállóan működő alkotást.

Nemrég ért véget A besúgó sorozat, ami nagy népszerűségnek örvendett. Vajon minek köszönhető, hogy itthon ennyire sikeresek a kémfilmek?

A besúgó főleg a fiatalok körében népszerű, de biztos vagyok benne, hogy a mi „felnőttebb” filmünk húszéves, ártatlan, besúgói szerepbe kényszerülő Abigéljének izgalmas és érzéki története őket is érdekelni fogja. A kémfilmekben minden apró részlet, rezdülés, figyelmetlenség vagy érzelmi megingás sokkal nagyobb téttel bír, mint az átlagemberek életében. Így van ez A játszmában is. Ugyanakkor minden szereplő sikerében vagy bukásában saját életünk kérdésein is elgondolkodhatunk.

A vizsga komoly kultusznak örvend Magyarországon, viszont a folytatásfilmeknek nincs nagy keletje itthon. Ebből a szempontból mennyire volt merész vállalás A játszma?

Lajos Tamás és Köbli Norbert úgy gondolta, hogy érdemes belevágni. Norbert szerint

akkor érdemes elkészíteni egy folytatásfilmet, ha szebb, nagyobb, színesebb és izgalmasabb az első résznél.

Úgy érzem, ebből sok mindent meg tudunk ígérni, mert A játszma jóval magasabb költségvetésből készült, és „mozisabb”, mint A vizsga. Tíz év alatt rengeteget fejlődött a filmes technika, és ezzel együtt nőttek a nézők elvárásai is. Olyan filmet akartunk készíteni, ami megjelenésében, minőségében versenyre tud kelni a külföldi alkotásokkal.

A sajtóvetítés után azt mondtad, sem az ’50-es évek nyomasztó hangulatát, sem a sokakban ma is élő nosztalgiát nem akartátok érzékeltetni a filmben. Keveseknek vannak személyes tapasztalatai erről az időszakról. Szerinted minek köszönhető, hogy még napjainkban is ennyire ellentmondásos és erős érzéseket vált ki a magyarokból ez a korszak?

Összetett kérdés. Személyes élményeink is befolyásolják, hogyan gondolkozunk a múltról. A Kádár-kor viszonylag sokáig dédelgetett időszak volt, a rendszerváltás után is. Sokan úgy gondoltak vissza rá, mint egy nyugodt, színes aranykorra. Ehhez képest hidegzuhanyként érhette a társadalmat a kapitalizmus megjelenése. Most megint teljesen más korszakot élünk. Működik az emlékezetpolitika, ami szintén elkezdett hatni a társadalomra. Mi a filmmel ezektől távol akartunk maradni. Olyan világba szerettük volna helyezni A játszmát, ami a történetet szolgálja. El akartuk kerülni, hogy olyan politikai, emlékezeti kérdések merüljenek fel, amelyek befolyásolhatják a történetet. Steril, szinte laboratóriumi szituációt teremtettünk, noha a film anyagszerűsége, látványvilága élő és izgalmas, akárcsak a helyszínek.

Köbli Norbert az egyik legsikeresebb forgatókönyvíró itthon. Legtöbb filmje (A vizsga, A berni követ, Örök tél, Apró mesék, Szabadság – különjárat, Szürke senkik) átlagemberek személyes drámáját meséli el egy sötét történelmi időszakban. Mitől működnek ennyire ezek a forgatókönyvek?

Sok mindenből áll Norbi tehetsége. Az egyik az, amit említesz, hogy megtalálja az emberi momentumokat a nagyobb történelmi léptékekben. Arról mesél, hogy a történelmi erőterek miként határozzák meg az átlagemberek gondolkozását, és hogyan változik meg az erkölcsi érzékük. A történeteket hollywoodi zsánerbe helyezi. Nekünk, kicsi országnak jó érzés, hogy a mi történeteink is tudnak úgy működni, mint például az amerikaiaké. Fontos szempont az is, hogy Norbert fogyaszthatóvá teszi a történeteket. Nem köldöknézős drámákat, hanem nézőbarát, zsáneres műfaji filmeket ír.

Erős forgatókönyvből dolgozhattál, és ahogy Nagy Zsolt fogalmazott, a filmhez volt „pénz, paripa, fegyver” is. Mi jelentett mégis kihívást?

Egyrészt, mint a legtöbb produkciónak, ami az elmúlt két évben készült, a koronavírus. Emellett Kulka János állapota, teljesítőképessége is befolyásolta, hogyan tervezzük meg a forgatást. Voltak helyszínek, amiket technikai okok miatt a magasnak számító költségvetés ellenére sem tudtunk megszerezni, alternatív helyszíneket kellett keresnünk. Kihívást okozott a jelmezek elkészítése is. Kemenesi Tünde nagyszerű munkát végzett: a James Bond-filmekhez hasonlóan egy

kicsit modernizáltuk a ’60-as évekbeli öltözékeket, hogy jól álljanak a szereplőkön, ami egyébként nem volt jellemző abban az évtizedben Magyarországon.

Olyan karaktereket akartunk megmutatni, akikre jó ránézni. Nem sok ruha maradt fenn egyébként a korszakból, a legtöbb darab filmgyári jellegű.

Milyen pluszt jelentett, hogy jóval magasabb költségvetésből dolgozhattatok, mint amennyiből A vizsga készült?

Sokkal jobban meg tudtuk választani, hogy hol akarunk forgatni. Különösen igaz ez a belső lakáshelyszínekre. Olyan lakásokat tudtunk kibérelni, berendezni, amikre A vizsgában nem volt lehetőség. Hozzá kell tenni, hogy Bergendy Péterék nagyszerűen gazdálkodtak azzal, amijük volt. Péter fantasztikus alkotó. Érdekes lenne megnézni, hogy ő hogyan nyúlt volna hozzá ehhez a forgatókönyvhöz.

Kulka János az egyik jelenetben a jéghideg vízben úszik éjszaka. Ő kérte, hogy ne helyettesítsétek dublőrrel. Mennyire volt nehéz feladat, hogy ne óvjátok túl, de közben ügyeljetek is az egészségére?

Nagyon kellett vigyázni. Ez volt a forgatás egyik legizgalmasabb pillanata. A technikailag bonyolult jelenetnek csak az egyik részét terveztük felvenni Jánossal. Amikor az éjszaka közepén úsznia kell a tizenöt fokos bányatóban, vele csak azt a részt vettük volna fel, amikor combközépig bemegy a vízbe, onnantól egy másik kameraállásból már a kaszkadőr dolgozik. A víz alatt egyébként búvárok álltak készenlétben. Amikor János beugráshoz készült, szólt, hogy ne állítsuk le a kamerát. Fejest ugrott, és húsz métert úszott a jéghideg vízben. Mindenki rémülten figyelt, de a búvárok követték, ha esetleg gond lenne. Mindenképp meg akarta csinálni azt a jelenetet. Hatalmas ováció fogadta, amikor megint partot ért. A végén azt mondta: „Köszi, ez megvolt, jöhet a kaszkadőr.”

A színészek egy része dolgozott együtt A vizsgában. A munka szempontjából könnyebbséget jelentett, hogy összeszokott színészgárdával forgattad A játszmát?

Ha a teljes színészgárdát nézzük, nem feltétlenül mondhatjuk, hogy összeszokott csapat állt össze, bár Nagy Zsolt és Hámori Gabriella a színházban is együtt dolgoznak. Kulka János az elmúlt években nem játszott filmben, Staub Viktória pedig új karakter volt, úgyhogy össze kellett kovácsolódnia a csapatnak. Annál az asztalnál, ahol most beszélgetünk, heteken át tartottunk olvasópróbákat, ami mindannyiunk számára hatalmas élmény volt. Gyakoroltuk a jeleneteket, alakítottuk a karaktereket, és ez rendkívül pontos színészi játékot eredményezett.

A beszélgetés elején említetted, hogy olyan filmet akartatok rendezni, amely versenyre tud kelni a külföldi alkotásokkal. Milyen sikereket érhet el külföldön A játszma?

A film története nem országspecifikus. Biztos vagyok benne, hogy bekerül valamelyik streamingszolgáltató kínálatába, és talán látható lesz a mozikba külföldön is. Itthon a lehető legtöbb moziba eljuttatjuk a filmet. Itt a nyár, reméljük, forróság lesz, ezért a nézők szívesen beülnek majd egy vetítésre egy hűvös terembe, és jó hírét viszik A játszmának.