Ehavi fülbe való: új hazai zenei megjelenések februárban

Snétberger Ferenc–Keller Quartett: Hallgató

Snétberger Ferenc nevét talán már azok számára sem kell bemutatni, akik egyébként egészen más műfajokban utaznak, hiszen a Salgótarjánból származó, berlini gitárművész az elmúlt években rengeteget tett a hazai zenei tehetségek támogatásáért. Koncertjein – amelyek egyre inkább a legfontosabb zenei események közé tartoztak Magyarországon – izgalmas társaságban hallhatjuk egyedi zenei anyagait. Új lemeze egyrészt azért is érdekes, mert élő felvételeket tartalmazó anyagról van szó, másrészt a Keller Quartett nemcsak mint a Snétberger mellett játszó csapat jelenik meg rajta, de saját felvételekkel is. Így zeneileg is figyelemre méltó egyveleget kapunk, ahol egymás mellett jelenik meg például Ferenc jelentős alkotása, az In Memory of My People és Sosztakovics vonóskvartettje. Abszolút kötelező anyag!

Mmamt: II.

Egyedi Péter szólókarrierjének második albumához érkeztünk: az eredetileg egyszemélyes gitáros szobaprojektként indult dalszerzői-előadói irányzat most már további hangokkal bővült ki, azonban az eredeti elképzelés lényege, a dalszerzői fókusz és a személyesség fontossága megmaradt, és ez így is van jól. A néhol melankolikus hangvételt elsősorban a dalszöveg támasztja alá, de időnként a dallamok alakulása is efelé tereli a hallgatóságot. A hangszeres szólamokat izgalmas elektronikus részletek egészítik ki: effektek, amelyekre kényelmesen fekszik rá Egyedi Péter énekhangja. Aki még nem ismeri Mmamt zenéjét, annak mindenképpen érdemes ismerkednie vele.

Hajós Kristóf: Vleugellam

Hajós Kristóf érkező lemezének első fecskéje kikerülhetetlen anyag a februári felhozatalból. Az angol és holland változatban is elkészített dalból szándékosan az utóbbi verziót választottuk, mert mindkettő számtalan meghallgatása után érezhető, hogy a németalföldi nyelvjárás használata szintlépés a szerzemény hangulatában. Angolul is remek, folyton újrahallgatást kikényszerítő dal, de hollandul valami olyan pluszt ad, mint a megénekelt reggeli kávéban egy keserű aroma vagy éppen a tejszín ellágyító becsapása. Az biztos, hogy a Klinik Label által futtatott zenészek most nagyon ráéreztek valamire, mert egymás után érkeznek a jobbnál jobb anyagokkal, ez alól pedig Hajós megjelenése sem kivétel.

Giliszta: Google Transzlét

A néhány éve feltűnt fiatal zenekar új klippel jelentkezett, ami egyúttal a hamarosan megjelenő lemezük előfutára is. Némi fejtörést okozott, hogy azok számára, akik még nem találkoztak a Giliszta együttessel, hogyan is határozzuk meg vagy határoljuk be, hogy milyen zenét játsztanak – így jutottunk el az intelligens punkrock elnevezésig. A dalok hangulatát, nyelvi ötletességét és az előadói stílusukat tekintve tökéletesen illeszkednek abba a zenei hagyományba, amit olyan zenekarok jelöltek ki, mint az ef Zámbó Happy Dead Band vagy az Európa Kiadó.

Dope Calypso: Bring All the Tears and Turn Into Freshwater

A Dope Calypso legújabb klipje – amellett, hogy öt perc alatt egy mozifilmnyi sztorit játszik le – rögtön az első másfél percben zeneileg is lynches hangulatot szállít: a lila kristályok által vezérelt, nyugdíjas takarító nénik által üldözött, majd rituálisan transzformált énekes menekülőjelenetei szerencsére az agyunk egy másik zugában rögzülnek, mint ahol a dallamok megtapadnak, így a későbbiekben nyugodtan tudjuk élvezni az új nótát. Remélhetőleg egy lemeznyi másikkal egyetemben – miközben már nem is rémiszt minket a plázákban megjelenő takarítószemélyzet sem.

Bohemian Betyars: Elölről újra

Ismerős az érzés, amikor csak lapozod a határidőnaplód, de nem tudsz már különbséget tenni a napok között? Hogy a hétvégék pont olyanok, mint a hétköznapok, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már megint eltelt egy év, és nem történt semmi? Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezzel a jelenséggel mindenki találkozott a pandémia idején – a Bohemian Betyars pedig dalba is öntötte. A szám melankolikus, szomorkás klipje – amit Freund Ádámnak köszönhetünk – teljesen kontrasztban áll a betyárok hangzásvilágával: az Elölről újrát hallgatva folytonos spirálba kerülünk, önmaguk farkába harapó kígyók leszünk. Ezt biztosan lejátsszuk még otthon elölről újra!

Paperdeer: Fortress feat. Böbe

Szécsi Böbét nem egy elektronikus formációban láttuk már vendégeskedni, legújabb koprodukciója pedig a Paperdeerrel készült el. A dal struktúrája hozza a jobbnál jobb megoldásait, a makulátlan megformálású női vokál pedig olyan átható, akár a klipben a téli tájból sugárzó jegesen tiszta érzet. A Bohemian Betyarshoz hasonlóan ez a szerzemény is a jelen helyzetből merít: egy segélykiáltás, amely szívszaggatóan kérleli a világot, hogy álljon le az őrült forgással, ki akarunk szállni.

Blahalouisiana: Ne engedj még el

Nincs is értelme olyan listának, amelyen nem akad legalább egy olyan dal, ami a dinamizmusa mellett is elgondolkodtató: arra ösztönöz, hogy kicsit elrévedjünk, elengedve a fókuszt, csak fényes foltokon úsztatva a gondolatainkat. A szavakat követve mérlegre tehetjük a másikhoz való viszonyunkat: még közeledünk egymáshoz, vagy már távolodunk? Most még éppen jó, még kell, vagy már naponta elfogy? És ha igen, akkor azzal mit lehet kezdeni? A Blahalouisana új dalában pont ez az érzés fogalmazódik meg – a mulandóság felismerésének pillanata.

The Devil’s trade feat. John Connor: Dead Sister Merope

A The Devil’s Trade, vagyis Makó Dávid projektjének második lemezén jelent meg a Dead Sister, amelynek most egy eléggé különös újragondolt verziójával találtuk szembe magunk. A közreműködő személye már önmagában meghatározza az újragondolás mikéntjét, hiszen a John Connor név alatt futó projekt az LLNN dán zenekarból ismert testvérpár, Rasmus és Ketil dark elektronikus, sőt noise-ban mozgolódó aliasait rejti. Ezeket a nagyon markáns stílusbeli hatásokat a folkirányzatú dal mögé halmozva egy egészen új és nem kevésbé hatásos anyagot kapunk. Ettől függetlenül a The Devil’s Trade albumáról ismert számok éppolyan erőteljesek most is, bár ezzel a vetélytárssal talán már más irányból is várjuk a folytatást.