Fiatal magyar művészek a nemzetközi piacon

Pozitív tendencia figyelhető meg a fiatal művészek helyzetében, amelyet nagyban segítenek a hazai galériák, hiszen olyan lehetőségekhez juttathatják őket, amelyek máskülönben nem lehetnének elérhetőek számukra. Az 1985-ben, São Paulóban született, ma pedig Budapesten élő és dolgozó Ember Sári képzőművészt számtalan rangos nemzetközi vásáron mutatta be a Molnár Ani Galéria az elmúlt években, így a fiatal alkotó munkái jártak olyan helyeken, mint az Art Brussels, a torinói Artissima vagy a viennacontemporary. „A munkái iránti érdeklődők jelentős része ezekről a vásárokról került ki, elsősorban külföldi gyűjtők személyében” – mondja Molnár Annamária, a Molnár Ani Galéria igazgatója. Azonban magyar gyűjtők is érdeklődnek Ember Sári munkái iránt, a „kör pedig a Molnár Ani Galériában 2017-ben rendezett első sikeres egyéni kiállítása óta folyamatosan bővül”. A nemzetközi ismertség rögös útjának egyik jelentős állomása volt, amikor a 2017-es Artissimán, a galéria standján bemutatott installációja elnyerte a fiatal művészeknek járó Campari Awardot: ennek részeként a művész egyéni kiállítással mutatkozhatott be a milánói Campari Galériában, aminek eredményeként új kapuk nyíltak meg, és számos külföldi gyűjtő figyelt fel a munkáira. Ember Sárinak legközelebb októberben nyílik egyéni kiállítása a galériában, de munkái rendszeresen szerepelnek rangos hazai jótékonysági árveréseken, így például a Bátor Tábor vagy a Mosoly Alapítvány aukcióin.

Ember Sári különböző műfajokban alkot, többek között papírkollázsokat, kőobjekteket, fotókat, installációkat készít – ezek árai mérettől és technikától függően ötszáz és tízezer euró között mozognak. Műveit azonban a múzeumba látogató közönség is élvezheti, hiszen például a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményében, a milánói Campari Múzeumban és az osztrák Esterházy Alapítvány gyűjteményében is található több munkája. „Számtalan tehetséges fiatal művésszel találkozhatunk itthon, akiknek a nevét szerencsére – többek között az őket képviselő galériák tevékenységének is köszönhetően – egyre szélesebb körben ismerik itthon és külföldön is” – mondja Molnár Annamária. Ezt segíti és fejleszti tovább a nemzetközi művészeti vásárokon való részvétel, hiszen a kapcsolatépítés elengedhetetlen ebben a szakmában is.

De fontos a rezidenciaprogramokra és egyéb pályázatokra, ösztöndíjakra való folyamatos jelentkezés, nonprofit kiállítási lehetőségek keresése. „Minél több referenciát tud gyűjteni egy művész, annál stabilabban tudja építeni pályáját” – teszi hozzá a galériaigazgató. Mivel pedig a fiatal művészek munkái általában alacsonyabb áron mozognak, szélesebb gyűjtői kör számára lehetnek elérhetőek – persze a kereslet növekedésével egy idő után az árak is növekedni fognak. Szerencsére egyre inkább megjelenik a felvásárlói piacon egy olyan fiatalabb gyűjtői réteg, amit sok esetben a fiatal művészek munkái szólítanak meg.

„Fontos azonban az is, hogy egy művész önmagát is menedzselje és folyamatosan keresse az új lehetőségeket.”

A galériaigazgató szerint a fiatal művészek helyzetét nagyban segítik a social media platformok is, elsősorban az Instagram, amely mintegy demokratizálja a kortárs képzőművészeti szcénát, szélesebb körű láthatóságot és közvetlenebb kommunikációs lehetőséget biztosítva a művészek számára.

„A fiatal művészek és alkotásaik jelenléte gyakran elhanyagolt, pedig fontos tényező a műtárgypiacon, egyebek mellett a piacra való belépést könnyíthetik meg a műtárgyak iránt érdeklődők számára. Vagyis új vásárlók bevonását segíthetik azzal, hogy a művek alacsonyabb áron is hozzáférhetőek, érthető módon ugyanis számos potenciális vevő nem szívesen fizet sokat élete első néhány műtárgyáért” – ezt már Ledényi Attila műgyűjtő, az Art Market Budapest alapító igazgatója mondja. Hozzáteszi, hogy ez különösen igaz a fiatalabb generációs vásárlókra egy olyan társadalomban, ahol a szocializmus évtizedeiben megszakadt a műgyűjtés hagyománya, a szülői házban, az otthon közegében nem voltak saját műtárgyak, így a mai fiataloknak maguktól kell megtanulniuk és megtapasztalniuk a műalkotások közelségének és társaságának örömét. És erre nagyon oda kell figyelni, hiszen az alkotások eladásának élménye mind az alkotói munka megbecsülése, mind pedig az eladásból származó bevételek szempontjából rendkívül fontos, ennek elmaradása a művészi pálya elhagyására kényszerítheti a művészt: „számtalan értékes tehetséget veszíthetünk ezáltal”.

Sajnos a hazai művészeti oktatás sem nyújt megfelelő alapot ehhez, az intézmények jellemzően nem készítik fel kellő módon és mértékben a rendszerből kikerülő pályakezdőket a piaci kihívásokra, így az ilyen jellegű „lemorzsolódás” elkerülhetetlenül jelentős mértékű.

„Egy fiatal alkotó számára sokat segíthet természetesen az is, ha még idejében galériás képviselethez jut, egy jól működő kereskedelmi galéria nemcsak a piacra kerülés, tehát a pályán maradás lehetőségét, hanem a szükséges mértékű műtárgypiaci ismeretek megszerzését is biztosíthatja a művész számára, nem utolsósorban pedig a hazai és nemzetközi gyűjtői és intézményi elismertetésben is meghatározó szerepet játszhat” – mondja Ledényi Attila. Amikor arról kérdeztük, hogy kiket emelne ki a fiatal művészgeneráció tagjai közül, Tamás Ábel üvegművész mellett Nemes Márton festőművészt említi.

Nemes Mártont, a most Londonban élő és dolgozó, 1986-ban Székesfehérváron született művészt online és offline is felkeresik munkáiért: írnak neki Instagramon és Facebookon, de a kiállításokon, galériákban is találkozott már érdeklődőkkel. „Az Instagram toronymagasan a leghatékonyabb platform erre, és természetesen a galériásaim is tapasztalnak jelentős online érdeklődést” – mondja a művész. A virtuális térben érik utol például gyűjtők, műkedvelők vásárlási szándékkal, akár külföldről is, különböző együttműködésekkel pedig divattervezők, stylistok, designerek jelentkeznek nála a világ minden tájáról. Alkotásai körülbelül két- és nyolcezer euró között kelnek el.

A művésztől azt is megtudtuk, hogy a hazai művészek munkái iránt elsősorban hazai kereslet rajzolódik ki a piacon, de így van ez a világ legtöbb országában. „A lokális gyűjtők legszívesebben hazait vesznek – szerencsére Magyarországon az elmúlt harminc évben sokat fejlődött a műtárgypiac. Több mint egy tucat galéria működik hosszú évek óta sikeresen kiterjedt gyűjtőkörrel, miközben nemzetközi vásárokra is járnak.” A nemzetközi kereslet felkeltése viszont már kemény dió. Nemes Márton nem szívesen beszél arról, hogy a fiatal magyar művészeknek hány elhivatott, komoly nemzetközi gyűjtője van, az viszont biztos, hogy neki nem sok volt addig, amíg itthon élt. Mióta viszont Londonban telepedett le, ahol egy helyi galéria képviseli, a helyzet megváltozott. „Otthon nehéz meghatározni a műtárgyak értékét, jóval alacsonyabbak az árak, mint máshol Európában. Még Szlovákiához vagy Romániához képest is messze elmaradnak a számok” – meséli, majd hozzáteszi, hogy a jövő azonban biztató. Úgy véli, hogy egyre integráltabb és nyitottabb a világ, egyre könnyebben lehet információhoz jutni és lépést tartani, így a műtárgyak minősége is dinamikusan javulhat. Emellett talán formálódik egy új, fiatal felsőosztály, ami egyre nyitottabb a kortárs művészetre. Közülük egyre többen kezdenek gyűjteni, miközben sorra nyílnak az új kiállító- és alternatív művészterek.

Ma már megkerülhetetlenek az online portfóliók – erősíti meg Tomas Krivocenko művészeti menedzser, ő például Dobokay Máté fotóművész munkáival először a www.works.io oldalon találkozott.

Véleménye szerint azonban rendkívül fontosak lennének a nyomtatásban megjelent anyagok is, ami Magyarországon jelenleg nagy hiányosság.

Dobokay Máté mellett Keresztes Zsófi képzőművészt említi: mindkettőjük munkájával találkozott már külföldön. Keresztes Zsófit a bécsi Gianni Manhatten Galéria képviselte, (amely több elismert nemzetközi vásáron is szerepelt), de munkái láthatóak voltak a lyoni biennálén is Franciországban, ahogy sok más külföldi kiállításon is Csehországban, Németországban, Ausztriában, Olaszországban. Dobokay Mátéval hasonló a helyzet: őt az acb Galéria képviseli Magyarországon, és utoljára az Art Paris vásáron találkozott alkotásaival.

A kérdésre, hogy mi a véleménye a hazai fiatal művészek munkái iránti keresletről, Tomas Krivocenko elmondja, hogy szerinte több ember is vásárolhatna kortárs művészetet. „Rengeteg galéria, egyesület, kezdeményezés létezik, akik keményen dolgoznak azon, hogy több emberhez is eljusson a művészet. Sajnos még mindig szükség van arra, hogy az emberek megbarátkozzanak a kortárssal, meglássák benne az értéket, és csak azután jöhet a következő lépcsőfok: hogy ezekből az emberekből aztán vásárló vagy komoly gyűjtő váljon. Ez egy hosszú folyamat, aminek szerintem még mindig az elején vagyunk, de pozitív vagyok ezzel kapcsolatban. Egyre több emberrel találkozom, akik nyitottak, és hajlandóak kortárs művészetre időt és akár pénzt is fordítani. Az érték is egy nehéz kérdés. Ha az anyagi oldalát nézzük, az egyik legnagyobb kihívás a megfelelő árképzés, azaz megtalálni azt az árat, ami jól pozícionálja a művészt itthon és külföldön is, ahonnan aztán lehet tovább építkezni. Magyarországon rengeteg tehetséges művész alkot, de gyakran nem halljuk a nevüket, vagy legalábbis nem eleget.”

Sokak számára az ár határozza meg a művészet értékét, ami hatalmas tévedés.

Éppen ezért lenne rendkívül fontos a közintézmények aktív szerepvállalása, hogy ezek a művészek bekerüljenek a művészeti kánonba, és ezáltal a nemzetközi művészeti közeg is elérhetővé váljon számukra. „Ezt a szerepet viszont sok esetben magángalériák, magánszemélyek veszik át, vagy egyre inkább a nonprofit, artist-run helyek. A MŰTŐ, a Telep, a Pince, az ISBN, a Hidegszoba alkotja ezt a kört Budapesten, amelyek a művészeti menedzser szerint sikeresen pótolják a közintézmények szerepét – sőt nemcsak pótolják, hanem egy teljesen új irányt is mutatnak, ami nagyon szimpatikus. „Törekednek az együttműködésre, az erőviszonyok megváltoztatására. Közösségi helyszíneket teremtenek, amelyek párbeszédet kezdeményeznek a művészeti szcéna szereplői között. Nyitottak, és egy teljesen friss szemléletet képviselnek.”