A szezon legígéretesebb filmjei

1. Remélem, legközelebb sikerül meghalnod :-)

(rendező: Schwechtje Mihály, bemutató: szeptember 13.)

Az első filmes Schwechtje Mihály alkotásának fő témája az internetes zaklatás. Már a fenyegető cím is sokat sejtet, de a nemrég kijött előzetes alapján is úgy tűnik: nagyon izgalmas, feszült hangulatú, nem könnyen feldolgozható filmre számíthatunk. A műfaját tekintve leginkább pszichothrillernek nevezhető mozi olyan kérdéseket is feszeget, mint a kamaszkori szülő–gyerek kapcsolat, a felnőtté válással járó szorongás. A rendező bevallása szerint bár a film az online világ árnyoldalát helyezi a középpontba, sokkal inkább szól az emberben zajló pszichés folyamatokról, így csemege lehet a lélektani mélységek kedvelőinek és azoknak, akik szeretik a nehezebb témájú alkotásokat. A film súlyát csak növeli, hogy a történet valós alapokon nyugszik. A zene mellett sem mehetünk el szó nélkül: a Fran Palermo és a Jónás Vera Experiment igényes dalai támasztják alá a látványt.

2. Napszállta

(rendező: Nemes Jeles László, bemutató: szeptember 27.)

A Saul fia Oscar-díjas rendezőjének új filmje 1913 Budapestjére kalauzol, és egy fiatal kalaposlány hánytatott útját kíséri végig. Leiter Írisz azzal a szándékkal érkezik a fővárosba, hogy szülei egykori kalaposüzletében dolgozzon, de nemcsak az új tulajdonos elutasításával kell szembesülnie, hanem azzal is, hogy van egy eltitkolt bátyja. A lány elhatározza, hogy megkeresi testvérét, de sorsát meghatározza a háború kitörése.

A filmet már most hatalmas figyelem övezi: beválogatták az augusztus 29-én kezdődő Velencei Filmfesztivál versenyprogramjába. Ez azért is különösen örömteli, mert 1994 óta nem volt példa arra, hogy magyar film kijutott volna Európa legrégebbi és hagyományosan egyik legrangosabb filmfesztiváljára. A Napszállta hazai színészek mellett (Íriszt a rendkívül tehetséges Jakab Juli alakítja) nemzetközi szereplőgárdát is felvonultat – elkészítését 1,5 milliárd forinttal támogatta a Filmalap. A Saul fiát az újfajta látásmód, a különleges operatőri munka emelte ki a korábbi holokausztfilmek közül, a Napszállta esetében kíváncsian várjuk, milyen filmnyelvi eszközökkel sikerül a világháború előtti Budapestet és a szereplők sorsát megragadni.

3. Tranzit

(rendező: Christian Petzold, bemutató: október 11.)

Az októberben mozikba kerülő kerülő német–francia filmdráma Párizsban játszódik a második világháború idején, amikor a német csapatok már a város határában állnak. A főszereplő Georg, ahogy sokan mások, próbál a megszállástól fenyegetett városból kijutni Marseilles-be, a tranzitba, hogy onnan tovább tudjon utazni Mexikó felé. Ehhez egy író személyazonosságát használja, aki végső megoldásként öngyilkos lett, és nem hagyott mást hátra, mint könyve kéziratát és a mexikói követség vízumbiztosítékát. Georg Marseilles-be menekülve találkozik Marie-val, az író özvegyével, így kénytelen eredeti elképzelésén változtatni, és olyan döntéseket hozni, ami mások sorsára is hatással lesz.

Petzoldnak köszönhetjük a 2012-es, Berlinben díjat nyert Barbara és a remek, 2014-es Phoenix bár című alkotást, így bízhatunk benne, hogy ezúttal is remek munka került ki a keze alól. Különösen izgalmassá teszi a filmet, hogy bár a cselekmény háború idején játszódik, a rendező érintetlenül hagyta a modern környezetet. Ez a disszonancia különleges megközelítésről, időkezelésről tanúskodik, és kiemeli a környezetből a szereplők interakcióját.

4. Egy nap

(rendező: Szilágyi Zsófia, bemutató: november 8.)

Szilágyi Zsófia a 2015-ben életre hívott Inkubátor Programnak köszönhetően forgathatta le első filmjét, amely egy háromgyerekes anya egy napját mutatja be, a háttérben a nézőt feszültségben tartó, lassan feltáruló személyes konfliktussal. A rendező a Pintér Béla és Társulatából ismert, remek Szamosi Zsófiára bízta a főszerepet. Az Egy nap az idén Cannes-ba kijutott egyetlen magyar alkotásként nagy sikerrel indított: a filmkritikusok nemzetközi szövetsége, a FIPRESCI a legjobb elsőfilmnek választotta. A kritikák leginkább azt a fajta precíz megközelítést méltatták, amely a román új hullám legjobb darabjaira jellemző.

A rendező szerint kétséges volt, hogy egy ilyen hétköznapinak tűnő témáról lehet-e egyáltalán nagyjátékfilmet készíteni úgy, hogy érezni lehessen a látottak súlyát, és mélységeiben kibontakozzon a mondanivaló. A Cannes-ban kapott díj és a kritikusok lelkesedése azt igazolja, mindez sikerült: valószínűleg a magyar közönség is szeretni fogja ezt az intelligensen elmesélt, jól felépített történetet.

5. Rossz versek

(rendező: Reisz Gábor, bemutató: december 27.)

A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan rajongói négy év után újra örülhetnek: a film fiatal rendezője elkészítette második nagyjátékfilmjét. Reisz a Külalak (On a lower level) című rövidfilmmel vált ismertté, de a köztudatba nagyszerű diplomafilmje révén robbant be. A VAN...-nal magasra tette a lécet: a mai magyar harmincasok útkeresését ilyen közvetlen személyességgel és természetességgel magyar film még nem jelenítette meg, nem beszélve a remekül eltalált filmzenéről és a napjaink Budapestjét megörökítő, szívbemarkolóan gyönyörű képekről.

Az eredetileg őszre várt, de a legújabb hírek szerint decemberben mozikba kerülő Rossz versekről annyit tudni, hogy a rendező korábbi filmjeihez hasonlóan marad a közvetlen, személyes hangvétel, a nyílt érzelemábrázolás és a sokszor humoros megközelítés. Több ok miatt is párhuzamot vonhatunk a korábbi filmmel: a főhős szüleit ezúttal is Kovács Zsolt és Takács Katalin alakítják, a stábban most is találunk amatőr szereplőket, és a film zenéjét is a VAN filmzenekarral készítette el a rendező. A Rossz versek főhőse a harminchárom éves Merthner Tamás, aki a VAN... főszereplőjéhez hasonlóan szerelmi bánatát dolgozza fel. Reisz a hosszadalmas casting ellenére sem talált olyan színészt, akire szívesen bízta volna a karakter megformálását, így ezúttal a rendezés mellett a főszerepet is magára vállalta az önéletrajzi ihletésű filmben. A központi téma most is a szerelem: a film azt feszegeti, hogy ez az érzelem talán csak akkor létezik, amikor valójában már elmúlt.