Sok dimenzió egy térben

A film egy átmenetileg készenléti diszpécserként dolgozó, felfüggesztett rendőrt állít elénk, aki nem hétköznapi segélyhívást kap, majd az eseményekről kizárólag a vonal innenső oldalán elhangzottakból értesülünk. Az ehhez hasonló minimalista alkotásoknál – ha jól vannak összerakva – könnyen élményszerűvé válhat a „kevesebb néha több” közhelye. A hollywoodi közönségprodukciók többsége továbbra is a sokcsatornás megjelenítés maximalizálására törekszik, a részletgazdag láttatást időnként nagy adag CGI-jal is kiegészíti. De nem véletlenül fejlődött mára szinte külön műfajjá az ingerek halmozására építő narratívákkal szemben az egyterű történetmesélés, hiszen a hatásfokozás és az élményszerűség az ábrázolás erőteljes redukciójával is megvalósítható. A bűnös a klausztrofób élményt nyújtó mozik közt azt a típust képviseli, amelyikben a cselekmény gyújtópontjai a megjelenített téren kívül rekednek. A dán rendező bemutatkozása persze más szempontból sem az amerikai tucatelképzelések sorába illeszkedik: nem marad meg egydimenziós thrillernek.

A film makulátlan Dogma-darab is lehetne, ha eltekintünk a végjátékban beúszó, visszafogott háttérzenétől. Az egy és negyed óra alatt a kamera egy percre sem lép ki a telefonközpont kétszobás közegéből, a jó ritmusban váltakozó beállításoknak, a tér átgondolt kihasználásának és persze az exzsarut, Asgert alakító Jacob Cedergren játékának köszönhetően mégsem válik unalmassá az elbeszélés. A rendező valójában drámai szereplővé teszi a tárgyi környezetet: a film egyik csúcspillanatában például, amikor Asger fejében összeáll az elrablástörténet valódi háttere, és dühében jelentékeny pusztítást végez a szolgálati eszközökön, égve marad a hívást jelző lámpa – a sötét irodát elöntő piros világítás felkavarja a korábban egytónusú színvilágot. A feszültség persze enélkül is adott, a kifejezés intenzitása ugyanakkor a színhatás miatt a beleerőszakoltság érzete nélkül fokozódik, a pillanat jelentőssé és élményszerűvé válik.

Ennél finomabb megoldások is kiemelik a jelentékeny momentumokat, például a plánozás. A kamera szinte végig szuperközeliket és premier plánokat mutat, csak egészen rövid ideig tágul ki a tér egy-egy snitt erejéig. Többségében a készenléti diszpécser arcát és időnként a monitort látjuk. Amikor az utolsó beszélgetés lezajlik a segélykérő nő, Iben és Asgard között, a képkivágásba pedig belekerül az egész terem a háttérben ülő kollegákkal együtt, ekkor tűnik elénk egyszerre a teljes csapat. Az arcok gyakorlatilag érzelemmentesek, de önmagában az, hogy megjelennek a háttérben, és láthatólag mindenki Asgardra figyel, kiterjeszti a történet hatókörét, didakszismentes drámaiságot kölcsönöz a jelenetnek.

Az első háromnegyed óra után az lehet a benyomásunk, hogy akár happy enddel, akár tragédiával ér véget a telefonbeszélgetés, életközeli, feszültséggel teli, emberi történetet kapunk. A film második felében azonban egészen új irányt vesznek az események, és így válik igazán felnőtt drámává A bűnös. A tét ezek után már nem a címben megnevezett fogalom élményszerű kibontása, hanem kontúrjainak fellazítása. A fordulópont előtt is gyanakodhatunk, hogy főhősünk túlbuzgalma és túlzott magabiztosságából fakadó lépései nem maradnak teljesen következmény nélkül, miután azonban kiderül, hogy Asger rosszul mérte fel eddig a helyzetet, nemcsak más színt kapnak a korábbi események, de a krimiszálról is leoldódik a feszültség. Innentől egyértelműen Asgar az egyedüli főszereplő, és a krimi-thriller alapról egy jellemfejlődési drámába kerülünk át. A férfinak át kell értékelnie korábbi magatartását, helyzetértékelését, bűnét, és felmerül benne a felelősségvállalás szükségessége. Az eredeti történet, Iben sorsa majdhogynem mellékszállá szorul vissza az exrendőr belső katarzisainak elbeszélésében, és ennek végkifejletét inkább csak sejtjük, mintsem hogy megnyugtatóan megbizonyosodhatnánk felőle.

Gustav Möller komplex, rétegzett drámája az egyterű narratíván belül is több különböző műfajt képes futtatni, illetve átcserélni úgy, hogy fajsúlyos etikai dilemmákat exponál mindenféle izzadságszagúság nélkül. Ez a kiváló nagyjátékfilmes bemutatkozás megérdemelten szerzett számos közönségdíjat és szakmai elismerést.

Pontszám: 9/10

A bűnös (Den skyldige)
színes, szinkronizált dán thriller, 85 perc, 2018
Rendezte: Gustav Möller
Forgatókönyv: Emil Nygaard Albertsen, Gustav Möller
Operatőr: Jasper Spanning
Szereplők: Jacob Cedergren (Asger Holm), Jessica Dinnage (Iben), Omar Shargawi (Rashid ) Johan Olsen (Michael)
Bemutató dátuma: 2018. október 25. (Forgalmazó: Vertigo Média Kft.)
16 éven aluliak számára nem ajánlott!