A szabadság zabolátlan

Nem véletlenül nevezte Franciaország a Mustangot a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjra: a török származású, Párizsban élő Deniz Gamze Ergüven erőteljes debütáló filmje személyes hangvételű, realista kép a lázadó kamaszkorról és a nők helyzetéről a mai Törökországban. Az alkotás hangulata Alice Rorchwacher Csodák (2014) című filmjét idézi, személyes érzékenységét, témáját tekintve pedig több szempontból Sofia Coppola Öngyilkos szüzek (2000) című filmjével rokonítható. Öt kamasz lánytestvér szemszögén keresztül kapunk képet a Kelet és Nyugat között hánykódó török társadalomról, amelyben a nőkkel szembeni diszkrimináció és a kényszerházasságok a mai napig égető problémát jelentenek. Olyan általánosan emberi témákat is feszeget a film, mint a bevett normák és a tekintély elleni lázadás, vagy a személyes identitás keresése. Eltérő sorsutakat felvonultatva kutatja a rendezőnő, milyen alternatívái lehetnek egy kiskorú lánynak, akit társadalmilag legitim módon akadályoznak a szabad választásban, önállósodási törekvésében.



Adott öt szabadságra és szerelemre szomjas serdülő lány, velük szemben pedig az erősen zárt, patriarchális társadalom. A kamaszok örömteli hangulatban vetnék bele magukat a nyári szünidőbe, lelkesedésüket azonban hamar lelombozza bigott nevelőik – nagybátyjuk és nagyanyjuk – terve, akik elhatározzák, még szűzen egytől egyig férjhez adják őket. Mivel a házaság szempontjából nagyobb értéke van a szűz lányoknak, drasztikus módszerekhez folyamodnak, hogy a házassághoz szükséges „helyes, erkölcsös” irányba terelve betörjék őket. A filmben a legkisebb testvér, Lale kommentálja testvérei és saját történetét, gyermeki perspektívájából értelmeződnek a valóság folyamatai, a lányok lázadása és sorsuk különböző állomásai. A házat ugyan börtönné alakíthatják a felnőttek, megfoszthatják a nővéreket legelemibb jogaiktól, minden lehetséges örömtől, szüzességvizsgálatra is elhurcolhatják őket, de mint tudjuk, a szabadság zabolátlan: a lányok rendíthetetlen küzdelme a szabadságért egy cseppet sem tompul.



A cselekmény zárt tere a szabadsághiányt húzza alá, ugyanakkor utat enged az intim szituációk felvonultatásának: a testvérek egyetlen érzelmi kapaszkodója ugyanis az, hogy vannak egymásnak. Börtönükben is képesek örömforráshoz jutni, de csakis egymás segítségével. Bizalmas kapcsolatuk, viszonyuk bensőséges történései spontán természetességgel bomlanak ki. Jól átélhető, kis életképekkel tűzdelt szituációk jönnek létre, amelyekben átjön a testvéreket összekötő cinkosság, így lázadásukkal teljes mértékben azonosulni tudunk. A film drámai feszültségét az teremti meg, hogy sokáig nem derül ki, vajon sikerül-e bármelyiküknek is elkerülnie az erőszakos házasságot. Cselekvési lehetőségeik egyre korlátozottabbá válnak, harcuk egyre inkább kudarcra ítéltetettnek tűnik.



A Mustang újabb bizonyíték arra, hogy a kortárs török mozi él és virul. Az olyan neves rendezők mellett, mint Nuri Bilge Ceylan, Zeki Demirkubuz vagy Yesim Ustaoglu, Deniz Gamze Ergüvennek is sikerült egyedi stílusú nagyjátékfilmmel berobbannia a köztudatba. A lecsiszolt dramaturgia az Alice Winocour forgatókönyvíróval való együttgondolkodás eredménye, az árnyalt karakterek életre keltése pedig a zseniális amatőr gyerekszínészek összehangolt játékának köszönhető.

Pont: 8 /10

Mustang

Színes, feliratos, francia–német–török filmdráma, 97 perc, 2015
Rendező: Deniz Gamze Ergüven
Forgatókönyvíró: Deniz Gamze Ergüven, Alice Winocour
Operatőr: David Chizallet, Ersin Gok
Zeneszerző: Warren Ellis
Szereplők: Günes Sensoy (Lale), Doga Zeynep Doguslu (Nur), Elit Iscan (Ece), Tugba Sunguroglu (Selma), Ilayda Akdogan (Sonay)
Bemutató: 2016. január 21. (Forgalmazó: Mozinet)