• A szcientológia mint akarat és képzet

    Alex Gibney: Szcientológia, avagy a hit börtöne

    2015.11.24 — Szerző: Gera Márton

    Talán igaza volt L. Ron Hubbardnak: ha millio­mos akarsz lenni, alapíts vallást. Most minden­esetre abban lehet igazság, hogy készíts doku­mentum­filmet a szcien­tológiáról, és a nézők tódulni fognak.

  • Slágertémával van dolgunk, a világ egy jelentős része nem érti, miért lesz valaki rabja a szcientológiának, ami láthatólag nem igazi vallás. Nem tűnik igazi vallásnak, ha pénzt szednek, hogy elérd a szükséges állapotot, és utána meghallgasd az alapító gondolatát az univerzum keletkezéséről. Van viszont az embereknek egy kisebb része, akik szerint nagyon is vallás ez – olyan vallás, amiben hinni lehet, és valahogy azért tiszteletben kellene tartani ezt is.



    Hálás ez a téma Alex Gibney rendező számára, ráadásul sikerült olyanokat a kamera elé ültetnie, akik amúgy is a kamera körül forognak (Paul Haggis, Jason Beghe), és tevékenyen részt vettek az egyház életében. Ha megnézi az ember a dokumentumfilmet, nincs vele különösebb probléma, mégis az az érzése, hogy amiről itt szót ejtenek, azt elmondták már sok helyen: készült a szcientológiával kapcsolatban tengernyi alkotás, és a film nem tud a témához túl sokat hozzátenni.

    Talán érdemes lett volna tisztázni, alapvetően miről kívánnak szólni az alkotók: hiába kétórás a film, ha láthatólag a rendező sem tudta, mi legyen a fő irány. Akármennyire hosszúnak tűnik is, a szcientológiáról nem lehet átfogóan beszélni ennyi idő alatt. Így tulajdonképpen beszélnek mindenről, megismerjük az alapító, továbbá a jelenlegi vezető, David Miscavige és nyolc kilépett hívő életét. De igazán mélyen semmiről sem esik szó, mindenből csak egy kis merítés jut. Szóba kerülnek L. Ron Hubbard katonaévei, a házassága is, és tényleg dicséretes, hogy visszaemlékezéseken alapszik minden, nem a rendező akarja ránk erőltetni a koncepcióját. Viszont félbehagyják az oknyomozást: nem derül ki, miért vonult háttérbe az alapító, hogyan került előtérbe David Miscavige – ezt elrendezik annyival, hogy menekült az adóhatóság elől. Hallunk családokról, amik szétestek a szcientológia miatt, meg üldözésekről, fenyegetésekről, és tényleg borzalmas, amikor valaki meséli, hogyan verte őt és társait az egyház vezetője, és hogyan tűrték. Viszont mély történetek nem kerekednek ki, arra nincs elég idő, néha már azt sem tudja az ember, ki beszél éppen.



    A legfontosabb kérdés továbbra is kérdés marad: miért? Nagyjából érhető, hogyan válik valaki a szcientológia követőjévé, de nem világos, miért is marad ott, majd miként jut arra az elhatározásra, hogy kilép. Szót ejtenek erről az egykori tagok a filmben, de mintha magukhoz sem volnának igazán őszinték: csak annyit mondanak, euforikus érzés az a bizonyos auditálás, ami a gyónáshoz hasonlít.

    Hiú ábránd, de jó lett volna, ha jelenlegi tagok is szerepelnek a filmben, ha nem egykori tévés nyilatkozatokkal próbálják megmutatni, mennyire sokkolóan át lehet alakítani egy ember világnézetét. Tényleg hiú ábránd, ugyanis a film végén kiírják, kiket szerettek volna megszólaltatni az egyház részéről, de egyikük sem vállalta. Ami nem is csoda. Pedig akkor talán ez lett volna A film, ami a szcientológiáról szól. Ám így is hasznos szerepet tölt be a Szcientológia, avagy a hit börtöne: ez az az összefoglaló, amit mindenki meg tud nézni, akinek csupán két órája van a témára.

    Pont: 6/10


    Szcientológia, avagy a hit börtöne
    Színes, amerikai dokumentumfilm, 119 perc, 2015
    Rendező és forgatókönyvíró: Alex Gibney
    Operatőr: Samuel Painter
    Zeneszerző: Will Bates
    Szereplők: Alex Gibney (narrátor), Paul Haggis (önmaga), Jason Beghe (önmaga), Lawrence Wright (önmaga), Sylvia Taylor (önmaga)
    Bemutató: 2015. november 19. (Forgalmazó: Cinefil Co és a magyarhangya)


  • További cikkek